ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP) Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én ennek a törvényjavaslatnak csak egyetlenegy pontjára szeretnék most kitérni, tekintettel arra, hogy ez egy részletes vita, általánosságban már a törvényjavaslat méltatását és kritikáját sokan – nálam biztosan jobban – elmondták.
Van ennek a törvénynek azonban megítélésem szerint egy olyan defektusa, amely mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Nevezetesen az, hogy akkor, amikor az adómentesség kérdéseit tárgyalja, akkor általában mindenütt a tárgyi adómentességgel foglalkozik. Körülírja az adótárgyakat, és megállapítja, hogy milyen tárgyak mekkora terjedelme alatt nem lehet adót kivetni.
Ha nem lenne túlzás, és ennek a törvénynek a szelleméről lehetne beszélni, akkor azt mondanám, hogy a törvény szelleme erősen eldologiasodott. És elfelejti azt, hogy a törvény mögött adófizetők vannak. A vicces anekdotából, amely szerint adótárgyak és adóalanyok vannak, mintha a törvényalkotók az adóalanyokat nem vették volna észre. Ez tükröződik legalábbis abban, hogy személyi oldalról az adómentesség nincs behatárolva.
Szabó Lajos, igen tisztelt, imént fölszólalt képviselőtársam azt mondta, hogy a törvény határokat szab meg. Ez részben igaz, azonban az is kétségtelen, hogy az adóalanyok oldaláról ezeket a határokat nem szabja meg. Létezik tudniillik egy olyan rendkívül alacsony jövedelmű réteg, elsősorban a kisnyugdíjasokra, a kis fizetésű nagy családokra gondolok, amelyeknek hiába van ingatlanvagyonuk, amiben esetleg szűkösen laknak, de egyszerűen olyan alacsony a jövedelmük, hogy adófizetésre képtelenek.
Egyetértek Fodor András Attila dr. igen tisztelt képviselőtársammal abban, hogy ezt nem lehet a tanácsok felelősségére bízni. Ezért a törvényért mi vagyunk felelősek. Meg kell gátolni azt, hogy a helyi önkormányzatok a kellő áttekintés hiányában olyan embereket próbáljanak megadóztatni, akik erre képtelenek, és csak azután jöjjenek erre rá, miután ennek a helyzetnek a képtelensége beigazolódott.
Ezzel az ingatlanvagyonnal nagyon óvatosan kell bánni. Magyarországon százezerszámra vannak olyan nyugdíjasok, olyan kis jövedelmű családok, akiknek az egyetlen kis vagyona az a hétvégi telek, ahol egy kis fabódé épült. Ez az öregeknek az egyetlen szórakozása, ez egyben a nagyon szerény jövedelmüknek a kiegészítése. Itt termelik meg maguknak a zöldséget, itt szedik a fáról a gyümölcsöt. Ha most mi ezeket az ingatlanokat – nem mi, hanem a helyi önkormányzatok – megadóztatják, akkor igen alacsony jövedelmű, nagyon széles rétegekre rónak olyan terhet, aminek a megfizetésére azok képtelenek.
Ezért 1188-as szám alatt igyekeztem egy olyan módosító indítványt beterjeszteni, amely általános személyi adómentességet állapít meg azoknak a kis jövedelműeknek a számára, akiknek ez az adó vagy ennek az adónak bármelyik fajtája, bármelyik változata rendkívül súlyos terhet jelentene. Nagyon kérem igen tisztelt képviselőtársaimat, gondolják ezt végig. Gondolják el, gondolják végig azt, hogy nemcsak adótárgy van, nemcsak telek van, nemcsak épület van, hanem emberek vannak, akik ezt az adót vagy meg tudják fizetni, vagy nem tudják megfizetni. Nem tudják megfizetni, mert annyira szegények, hogy napról napra éppen csak meg tudnak élni, és zárjuk ki azt a lehetőséget, hogy ezeket megadóztassák. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
