SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájában tegnap az egészségügy működésének a finanszírozásával foglalkoztam. Most közelebbről szeretnék megcélozni egy nagyon fontos kérdést, amely kérdés az időskorúakkal foglalkozik, a beteg, időskorú emberekkel.
Az 1426-os számon módosított indítványom nagyjából arról szól, hogy a tartósan befektetett pénzügyi eszközök nettó hozamából a fekvőbeteg-gyógyintézetek aktív ágyaiból geriátriai célra történő felhasználásához meghatározott mértékű támogatás fordíttassék. Az időskorúak kórházi ellátásával kapcsolatos felelősségérzet kötelez arra, hogy a tisztelt Ház megértését szerezzem meg ez ügyben. Miről is van közelebbről szó?
Az orvosok szakmai arisztokráciából, az elefántcsonttorony-effektus okán nem szívesen kezelnek vagy ápolnak idős, krónikus beteget a kórházi osztályokon, hacsak nem paraszolvenciáért. Ezt feloldandó, finanszírozni szükséges az inaktív, az időskorúak ellátását szolgáló ágyak számának növelését, amely egyébként is indokolt, hiszen több a drágán működtetett aktív ágyak száma a szükségesnél. Az egészségügyi kormányzat célja, hogy ezeket az inaktív vagy krónikuságyak számát gyarapítsa valamelyest az aktívan működő ágyak hátrányára. A pénzügyi ösztönzés csak 1991-re szólna, ezért kapcsoltam a módosítást a társadalombiztosítás költségvetésében szereplő tartósan befektetett pénzügyi eszközök nettó hozamához. Az igénybe vevő, az állami, az önkormányzati, szociális támogatáshoz kapcsolódna a társadalombiztosítás financiális támogatása, mely ösztönözné a kórházakat a krónikus időskorú betegek ellátását szolgáló kevésbé költséges ágystruktúra kialakítására. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)
