GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Szabad legyen elárulnom, hogy a frakcióban e számunkra nagy jelentőségű téma vitájában felkészültünk bizonyos fajta munkamegosztás keretében. Nekem az a feladat jutott: bebizonyítsam, ez a törvényjavaslat így, ebben a formájában súlyosan alkotmánysértő, sérti a sztrájkjogról szóló törvényt, a Ptk-t, a kisajátításról szóló törvényt, az egyesülési jogról szóló törvényt, és tulajdonképpen nincs olyan paragrafusa, amelyik ne lenne ellentétes egy másik hatályos törvénnyel. (Zaj.)
Természetesen az Országgyűlésnek egy parlamenti demokráciában joga van arra, hogy ezeket a törvényeket módosítsa, ha úgy tetszik, hatályon kívül helyezze, és ehhez a benyújtott törvényjavaslathoz formálja. A Parlamentnek tehát joga van arra, hogy tulajdont vonjon el, mások számára adja a tulajdont, a közös tulajdont; valamifajta szerv jogává tegye annak hasznosítását anélkül, hogy az eredeti tulajdonosnak bármifajta beleszólása lenne.
A Parlamentnek természetesen joga van arra, hogy mintegy kötelezően szakszervezeti választásokat írjon ki. Igaz ugyan, hogy 1891-ben a pápa, egyébként egy nagyon értékes tartalmú nyilatkozatában felhatalmazta a "hatalmat" – ahogy Palkovics képviselőtársam hivatkozott –, hogy beavatkozzon ilyen viszonyokba, igaz, hogy azóta eltelt 100 esztendő, és a demokratikus világ néhány nemzetközi normát kialakított az emberi jogok vonatkozásában, abban a vonatkozásban, hogy mit tehet az állam és mit nem. De tisztelt Országgyűlés, az idő előrehaladottságára is tekintettel nem kívánok ennek a törvénynek a közjogi vitájába bocsátkozni.
Engedjék meg, hogy két témát érintsek, és ez a két téma bennem a vita során alakult ki.
Az egyik: elgondolkodtam a törvényjavaslatot indokoló kormánykoalíció és liberális ellenzék soraiból felszólalók mondandóján, hogy milyen politikai vagy milyen erkölcsi bázison próbálják megkérdőjelezni annak a 3,7 millió embernek a tisztességét, okosságát, akik ma úgymond ennek az utódszakszervezetnek a tagjai. Nem vitatom azt, tisztelt Országgyűlés, hogy mindenki a saját politikai felfogása szerint ítéli meg, hogy egy-egy politikai szervezet milyen. Még azt sem vitatom, hogy miért lenne hitelesebb az a funkcionárius, aki ugyanúgy az állampárt szakszervezetében nőtt fel, de most például a Ligában végzi szakszervezeti munkáját, mint az a szakszervezeti funkcionárius, aki az állampárti szakszervezetben nőtt fel, és most valamelyik ágazati szakszervezetben működik; el tudom fogadni, hogy egyiknek ez a hiteles, a másiknak az, hogy milyen alapon tett különbséget, az mindekinek a magánügye.Azt azonban nem tudom elfogadni, hogy 3,7 millió embert ostobának tekintsenek, olyan embereknek, akik még nem ismerték fel azoknak a nagy igazságát, akik itt a Parlamentben ezt nekik meg akarják magyarázni. Ha már nem ismerték fel, akkor beleverjük a fejükbe: beleverjük a fejükbe törvénnyel.
Azt hiszem, ehhez senkinek nincs morális bázisa ebben a Parlamentben, mert hiszen majdnem annyi emberről van szó, mint ahányan bennünket összesen megválasztottak. Ha elhisszük ezekről az emberekről, hogy okosan és józanul döntöttek, amikor ilyen politikai összetételű Parlamentet hoztak létre, akkor miért nem tudjuk elhinni a 3,7 millió emberről, hogy az elmúlt másfél évben lett volna módja meggondolni, hogy melyik szabad és független szakszervezet tagja lesz, esetleg a munkástanácsoké vagy a Ligáé. Miért kérdőjelezzük meg azt, hogy ezek az emberek a maguk érdekében és a maguk esze után döntöttek.
Ha nem így tesszük fel a kérdést, hanem úgy, ahogyan sokan magyarázni próbálták a kialakult helyzetet, ez a logika engem borzasztóan emlékeztet egy másfajta történelmi szituációban hasonló logika alapján politizáló erőkre.
A másik kérdés, és ezzel befejezem, tisztelt Országgyűlés: tisztelettel megfontolásra javaslom az Országgyűlésnek, nincs-e mód ennek a valótlan, áldatlan helyzetnek a megszüntetésére, nincs-e más mód, mint amit ez a törvényjavaslat tartalmaz.
Nincs-e mód arra, hogy a hat parlamenti párt az összes érdekelt szakszervezet bevonásával, a Kormány részvételével megpróbálná egyszer ezt a dolgot kimozdítani a holtpontról. Ennek a tárgyalásnak a keretében meg lehetne állapodni abban, hogy mi legyen a menetrendje a szakszervezeti választásoknak, mi legyen a menetrendje, ami a Parlamentre tartozik, a beleszólás, a munka törvénykönyv elfogadásának rendje stb. Azt hiszem, hogy ez az esély még nem múlt el, és én úgy gondolom, hogy a magyar parlamentarizmusnak jót tenne, jobbat tenne egy ilyen metódus megpróbálása, legalábbis azt hiszem, eredményes lenne, jobbat tenne, mint ennek a törvénynek az elfogadása. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
