KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitában magam is gondolkodtam azon, hogy felszólaljak-e, de az elhangzottak alapján nem tudom elkerülni, hogy négy kérdésben ne kíséreljem meg összefoglalni a véleményemet.
Az első kérdésben engedjék meg, hogy nagyon röviden a szakszervezeti pluralizmusról szóljak. Schamschula úrtól eltérően én úgy gondolom, hogy a törvénnyel közösséget vállaló pártok részéről elhangzott felszólalások közül egyes-egyedül Solt Ottiliáé érdemli meg, hogy az ember megpróbáljon rá reagálni, még akkor is, hogyha ezt az egyet nem értés hangján teszi. Hiszen úgy vélem, hogy Solt Ottilia, amikor a többpártrendszert és a szakszervezeti pluralizmust egymással összemossa, akkor a politikai intézményrendszer működésében alapvető tájékozatlanságot árul el. Kizárólag közhelyeket tudok mondani. Azt a közhelyet, hogy a működő demokráciákban a szakszervezetek, ha plurálisak, ha egymással versengő szakszervezetek működnek, akkor különböző érdekek mentén szerveződnek, a szövetséget kötő szervezeteket pedig az általuk képviselt érdekek azonossága fűzi össze. Abban az esetben, ha a szakszervezeteket a politikai célok különbözősége osztja meg, akkor a szakszervezetek mint érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetek széthullanak. Félő, hogy a magyar törvényhozás ezt a lépést kockáztatja. Félő, mert az általunk idézett szélsőséges példák sem mutatnak a történelemben példát arra, hogy parlamenti beavatkozást szakszervezet kért volna. Ebben a vonatkozásban is példátlan ez a törvényjavaslat, hiszen két szakszervezet kéri a Parlamentet arra, hogy a Parlament szolgáltasson a többi szakszervezettel szemben neki igazságot. És ezt ez a két szakszervezet egy olyan történelmi szituációban teszi, amikor a legnagyobb tulajdonos még mindig a politikai állam! Tehát úgy is fogalmazhatok, hogy ezek a szakszervezetek a legnagyobb munkaadó, a legnagyobb munkáltató segítségét kérik a többi munkavállalói szervezettel való vitájuk eldöntésére.
Igen, igaza van Solt Ottiliának: azt, hogy melyik szakszervezet független, hogy melyik szakszervezet független a munkaadótól, és melyik szakszervezet független a legnagyobb munkaadótól, a politikai államtól, azt maguknak a szervezett dolgozóknak kell eldönteni. És én hiszem, hogy ez a kérdés, ha úgy tetszik, már döntés alatt van.
Engedjék meg, hogy egy Palkovics Imréhez intézett nyílt levélből idézzek két mondatot: "Önnek, Palkovics úr, el kellene döntenie, hogy MDF-es parlamenti képviselőként vagy a Munkástanácsok Országos Szövetsége elnökeként nyilvánít véleményt. Szerintünk szakszervezetivagyon-kérdésben a Parlament nem jogosult dönteni, ezért követeljük, hogy a dolgozók, a szakszervezeti tagság véleményét is figyelembe véve a kerekasztalon szülessen döntés belső ügyeinkről." A demecseri munkástanács írta alá a levelet.
Ebben a gondolatkörben szerettem volna néhány mondatot a szakszervezetek legitimációjáról is szólni. Schamschula úrnak az MSZOSZ tanácsülésén elmondott véleménye – amelyről időközben a jegyzőkönyvet megkaptam – megpsórolja nekem, hogy saját szavaimmal próbáljam meg véleményemet kifejteni. Kénytelen vagyok én is idézni, de ígérem, idézeteim izgalmasabbak lesznek, mint Vass István képviselőtársamé.
Schamschula urat idézem: "Én úgy tekintem az MSZOSZ-t, mint a legnagyobb magyar munkásképviseleti szervezetet; úgy tekintem, mint akinek 2,7 millió ember fizeti a tagdíjat. Bennem soha nem merült fel az MSZOSZ legitimitási válsága. Soha nem kérdőjeleztem meg ennek a szervezetnek az önkéntességét, és azt sem, hogy az ország dolgaiért kíván tenni a maga sajátos szempontja szerint. (Taps a Szocialista Párt soraiból.) Az MSZOSZ-t 2,7 millióan – bocsánat, ha rossz számot mondok – választották meg, illetve az itt lévőket, a Parlament 384 tagját az egész ország, mármint aki elment szavazni. Ebben bent van az a 2,7 millió is, kérem – mármint kéri Schamschula úr –, aki Önöket ideküldte. Tehát ha ezt így vesszük, akkor tessék már tudomásul venni, hogy mi tulajdonképpen ugyanazokat az embereket képviseljük! (Schamschula György: De különbözőképpen!) Kérem szépen, nem árulok el titkot…" A jegyzőkönyv szó szerinti, és gondolom, a jegyzőkönyvvezetők elvállalják érte a jogi felelősséget is. Amennyiben Schamshula úr úgy gondolja, hogy a jegyzőkönyvet meghamisították, én úgy gondolom, hogy a független magyar bíróság előtt kell elégtételt kérnie.
Szeretném folytatni az idézetet: "Kérem szépen, nem árulok el titkot, hogy tavaly nyáron rendkívül erős MSZOSZ-ellenes hangulat volt a Parlamentben. Aki figyelemmel kísérte az ügyeket, az is tudja, hogy elfekszenek olyan törvényjavaslatok, mint például a tagdíjak levonását megtiltó törvényjavaslat és hasonló, amely tulajdonképpen a szakszervezeteknek a jelenlegi struktúrájába kíván beavatkozni. Amennyire én tudom, a miniszterelnök úr volt a leghangosabb ellenzője annak, hogy ezek a törvényjavaslatok és szakszervezet-ellenes bármiféle megnyilvánulások teret nyerjenek."
Itt befejeztem volna az idézetet, de miután Vass István képviselőtársam hosszan beszélt az MSZOSZ jelenlegi vezetőjének a személyéről, Nagy Sándorról, hadd válaszoljon Schamschula úr az ő észrevételeire.
"Én azt kérem végezetül – nem tudom, hogy most használok-e Nagy Sándornak, vagy ártok vele, de ez legyen már az ő gondja –, hogy fogadják el tőlem azt, hogy én őbenne nagyon kemény, de korrekt tárgyalópartnert találtam. Tehát ha az én személyi véleményemet kérdezik, azt hiszem, hogy Nagy Sándor és a Kormány közötti kapcsolatokban az ő személye semmiképpen sem lehet gát." Hadd hívjam fel tisztelt ellenzéki előterjesztő képviselőtársaim figyelmét arra, hogy lehet, hogy a számukra ellenfélnek tűnő szakszervezetek fölött átmeneti győzelmet tudnak aratni, de ezt a fajta támogatást nehezen heverik ki.
Végül Schamschula úr megkért arra, hogy az MSZMP-re vonatkozó elszólásról is pontosan idézzem a jegyzőkönyvet. Ezt sajnos nem tudom megtenni, miután erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatot nem kaptam. Gondolom, hogy ha ő hivatalosan kéri, és a vagyonügy szempontjából ezt az elszólást relevánsnak találja, semmi akadálya, hogy az előterjesztéshez csatolja. Egyébként hadd javasoljam azt is, hogy ebben az esetben csatolja az előterjesztéshez Torgyán képviselő múltkori elszólását, aki az MDF-et MDP-nek titulálta.
Tisztelt Képviselőtársaim! A második gondolatkörben nagyon röviden Matyi László észrevételeire szeretnék reagálni. Ez már tisztán szakmai kérdés. Matyi László az érdekképviseleti törvényhozás logikájáról beszélt, és arról, hogy ezt a logikát helyére kell állítani, a fejéről a talpára. Úgy vélem, hogy az általa előterjesztett logika a fordított logika. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy először a Szocialista Párt terjesztette a Parlament elé azt a koncepcióját a foglalkoztatási törvény vitája során január vége felé, amelyben összekapcsolta a kollektív megállapodások rendszerét a reprezentativitás-méréssel, illetve utat nyitott a szakszervezetek számára a köztük lévő viták elrendezésére is. A Szocialista Párt ugyanis ekkor kifejtette, hogy a kollektív megállapodások kötésének egész rendszere rendezetlen; megállapította, hogy nem világos, hogy a versengő szakszervezetek közül kik és milyen érvényességgel köthetnek kollektív szerződéseket; kimondta, hogy szükséges a munkavállalói részvétel, az üzemi tanács jogi szabályozása és a részvételi és szakszervezeti jogosultságok szétválasztása és végül hangsúlyozta, nem zárkózik el attól, hogy az üzemi tanácsi választások eredménye hozzájáruljon a szakszervezetek közötti viták elrendezéséhez.
Harmadik kérdéskörben nagyon röviden a vagyonmegosztás kérdéseiről. Én nem kívánok azzal foglalkozni, hogy ki milyen ingatlant ajánlott fel, ki hány milliót fogadott el, erről ismereteim sincsenek. Ugyanakkor arra a kérdésre természetesen választ kell keresnünk, hogy van-e minden érdekelt fél között valódi törekvés a megállapodásra. És akkor megint egy nagyon rövid idézetet engedjenek meg nekem. A levél, amiből idézek, Forgách Pálnak, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája elnökének szól, és aláírója Hagelmayer István, az Állami Számvevőszék elnöke. A levél dátuma 1990. április 13-a, tehát a demokratikusan választott Parlament összehívása előtti időpont. Hagelmayer úr a következőket írja: "Levelük második részében felvetik annak a szükségességét, hogy a Számvevőszékről szóló törvény 22. §-a szerint zároltassam az MSZOSZ anyagi és pénzeszközeit. Erre kizárólag akkor nyílik lehetőségem, ha a vizsgálat már folyik, és a törvényben meghatározott feltételek megállapíthatók. Az ellenőrzés megkezdése előtt hipotetikus alapon azonban a zárolásra nincsen mód." Tavaly áprilisban már válaszolt a Számvevőszék elnöke a zárolási kérelemre. Én képviselőtársaimra és a munkavállalókra bízom azt, hogy eldöntsék, hogy milyen megegyezési szándékkal vettek részt a különböző szervezetek a tárgyalásokon.
Ugyancsak a vagyon kérdése kapcsán válaszolnom kell azokra az észrevételekre, amelyek nagyon jól hangzanak ugyan, csak az a bajuk, hogy a torkuk véres. Tudniillik többen elmondták, hogy a szakszervezeti vagyon minden munkavállaló pénze. Ez a vagyon egyik részére természetesen igaz. Igaz a vagyonnak ama részére, amely állami forrásból származik, hiszen ez a vagyon és ennek a hozadéka minden magyar munkavállalót megillet. Mi az üdültetési vagyont, a művelődési intézményeket ilyen vagyonnak tartjuk, és éppen ezért azt szeretnénk, ha ez a vagyon minden magyar munkavállaló érdekeit szolgálhatná.
Ugyanakkor az is közhely, hogy a szakszervezetek történelmi vagyona és a tagdíjakból befolyt jövedelem a szervezett dolgozókat illeti. A szervezett dolgozókat, akiknek a létszáma gyarapodhat és csökkenhet, hiszen ehhez a vagyonrészhez a tagsági viszony jogán lehet jogcímet teremteni.
És kedves képviselőtársaim, nagyon kérem, olvassák el ezt a törvényt. Hiszen lehet itt a szakszervezeti csúcsbürokrácia érdekeiről mesélni. De könyörgöm, nézzék már meg végre, hogy ez a törvénytervezet az alapszervezetek tagdíjait is a közös vagyonkezelőbe emeli be, hiszen az alapszervezetek bankszámlán tartják a pénzüket. És ha egy alapszervezetben a jogsegélyszolgálatot adó jogász bérét ki akarják fizetni, akkor a négy szakszervezeti szövetség képviselőjétől kell a munkabérére engedélyt kérni – hogy a példák számát ne szaporítsam.
És végül negyedszer és lezárásul. Meggyőződésem – megismétlem még egyszer –: ez a beterjesztett indítvány példátlan parlamenti döntést készít elő. Hiszen az egyesülési jog alapján törvényesen bejegyzett, törvényesen működő szervezetek belső ügyeibe avatkozik bele. Itt kell megjegyeznem, hogy a számunkra nem releváns az, hogy a Ligát és a munkástanácsokat kiveszi ez a törvény az elszámoltatás és zárolás kötelezettsége alól vagy sem. A Liga és a munkástanács pénzeszközeit ugyanúgy zárolhatatlannak tartjuk, és a fölöttük való rendelkezést ugyanúgy e szakszervezetek belső ügyének tartjuk, mint az összes többiét. Ezzel Schamschula úr legfeljebb a megkülönböztetés alkotmányos tilalmát kerüli ki, de egyébként a tervezet jogszabálysértő és alkotmányellenes marad.
Tehát azt szeretném megismételni, hogy ha a Parlament ezt a törvényt elfogadja, akkor gyakorlatilag minden lehetségessé válik. Lehetségessé válik, hogy gazdasági társaságokat verjenek szét, lehetségessé válik, hogy működő alapítványokat szüntessenek meg, lehetségessé válik, hogy az egyesülési törvény alapján bejegyzett egyesületek vagyonát zárolják. És hogy milyen alapon? Schamschula úr elszólta magát, Solt Ottilia vissza is utasította. Hiszen bármikor, bármelyik gazdasági társaságot, egyesületet vagy alapítványt el lehet nevezni vörösnek vagy rózsaszínnek, és törvényen kívül lehet helyezni. Én mint magyar állampolgár félek.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a bal oldalon.)
