MÁDAI PÉTER (SZDSZ)
MÁDAI PÉTER (SZDSZ)
MÁDAI PÉTER (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Remélhetőleg MSZP-s képviselőtársaimmal szemben, akik obstrukciós szándékkal kisebb novellákat adnak elő, talán az enyém rövidebb lesz. Mégis az a sajátos helyzet, hogy a hat legális parlamenti pártból öt kinyilvánítja szándékát, és egy ellenzi. Ez rendben is lenne, ha itt végülis nem három ellenzéki párt és három kormánypárt lenne.
Ezenkívül ellenzi a mi törvényjavaslatunkat az MSZP és érdekes módon a magát szocialistának valló párt, a Szociáldemokrata Párt is. Az MSZMP-n nem csodálkozom, mert ő nyilvánvalóan bevallottan szélsőbaloldal, érzi, hogy hol a helye. Rendkívüli módon csodálkozom viszont két olyan párton, amelyik magát szocialistának vallja, hogy vajon miért kötődik ahhoz a múlthoz, amelytől – legalábbis deklarációban – elhatárolja magát. Elkezdett a kisördög mocorogni, hogy ez a két, magát szocialistának valló párt a nemzetközi szocialista internacionálé kegyeiért egymást alulértékelve verseng. Rendben van, szívük joga, de azt is tudjuk, hogy a szocialista internacionálé nemcsak egy komoly erkölcsi hátteret ad, hanem tisztességes anyagi segítséget is. Anélkül, hogy ezzel bántani kívánnék, ez óhatatlanul felmerül az emberben. Ez az egyik dolog.
A másik. Nagyra becsülöm azokat a képviselőtársaimat, akik két-három évvel ezelőtt a szabad kezdeményezésekben részt vettek, mint például Géczi képviselőtársam. De megint a kisördög! De Gaulle valamikor olyasmit mondott, hogy amit nem tudunk meggátolni, annak az élére kell állni. Miért ne feltételezzem én azt, hogy emögött ez volt? Hála Istennek, ezek a szabad szerveződések nem hagyták, hogy az élükre álljanak. (Derültség.)
A harmadik apró kis forgács. Rockenbauer Zoltán képviselőtársam említette Fabrinczky urat, aki biztos, hogy valamilyen jó kft-ben dolgozik. Én nagyon pontosan emlékszem, hogy ő nem kis bátorsággal kincstárnoknak vallotta magát. Nyilván tudta, hogy komoly kincsről van ott szó. (Derültség.)
Az a bizonyos idézet szó szerint úgy hangzott, hogy némelyek nem átallnák piszkos alsóra vetkőztetni az akkori pártot. Kérdem én tisztelettel – sokunknak eszébe jutott –, ha valakinek piszkos az alsója, köszönje meg, hogy levetkőztetik. A német azt mondja ugyan, hogy Unterhose, de a magyar népi nyelv azt mondja, hogy fehérnemű. Köszönjék meg, hogy ezt segített valaki tisztára mosni!
Én azt hiszem, hogy itt van a kutya elásva. Senki sem akarja, hogy a jelenlegi szakszervezetek megfázzanak, és azt gondolom, hogy senki nem is hiszi ezt, de igenis egyszer le kellene vetkőzni, meg kellene fürdeni, meg kellene szabadulni annak a negyven évnek nagyon mélyen beidegződött sarától, piszkától, kínjától, fenyegetésétől! Segít a Parlament abban, hogy – Uram bocsá' – tiszta fehérneműbe öltözve immáron egy valóságos, hozzájuk illő szakszervezettel tárgyaljunk.
Végül befejezésül – ígértem, hogy rövid leszek – Horn úr igen szép és hosszadalmas beszédben ecsetelte azt, hogy a mi elképzelésünk miért nem jó. Ekkor megint a kisördög motoszkált bennem, hiszen Horn úr kiváló diplomata. Egy hasonló, vagy azért gondolom, valamivel nagyobb diplomata mondása jutott eszembe, aki azt mondta, hogy a szavak arra valók, hogy elrejtsék a gondolatainkat.
Itt eszembe jutott egy zseniális magyar – és remélem, a végére is jutok –: Karinthy Frigyes. Neki volt egy találmánya – sajnos nem valósult meg –: a bűvös szék. Mindenki tudja, hogy aki beleült, kényszert érzett, hogy a valóságot mondja. Azt gondolom, ez technikai korunkban nem elképzelhetetlen. Nagyon sajnálom, hogy nem így van. Kivételesen mégis csak arra kell forduljak. Igazán örültem volna neki, ha megvalósult volna ebben a Házban ez a lehetőség. Amíg halljuk tiszteletre méltó képviselőtársainkat érvekkel vagy látszatérvekkel védeni valamit, arra a táblára szépen kirajzolódott volna, hogy mire gondolnak. Vagy nagyon jót mulatott volna a Ház, amiben már régen volt részünk, vagy nagyon hamar abbahagyták volna. (Derültség.)
Befejezésül: természetesen egyetértek a törvénnyel, és javaslom elfogadásra. (Nagy taps.)
