BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ)
BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ)
BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Baranyából, főként Pécsről számtalan panasz és megmagyarázhatatlan esetek sokaságáról érkezett jelzés hozzánk. Emberek hónapokig nem kapnak értesítést rokkantsági nyugdíjjogosultságuk intézéséről. Egy szociális munkás szívós okvetetlenkedése nyomán kiderült, hogy a hajléktalanok és zavaros egzisztenciájú ügyfelek papírjait a megyei nyugdíjfolyósítónál az elintézendő akták csomagjának a legaljára teszik abból a bölcs megfontolásból kiindulva, hogy feldolgozásuk amúgy is az átlagosnál több időt fog igénybe venni. Elvesznek idézések, illetve nem érkeznek meg a címzettekhez, és ez nem csoda, hiszen sokszor nincsenek is valóságos címek. Ha nincs rendőrállam – aminek őszintén örülünk –, akkor az emberek jórésze nem egy kérdőív rubrikái szerint él, és tudomásul kell venni, hogy a társadalombiztosításnak ilyen esetekben is képesnek kellene lennie hiba nélkül dolgozni.
Milyen erőfeszítéseket tett a népjóléti miniszter, mivel a társadalombiztosítási apparátus az ő felügyelete alatt áll, hogy a fokozódó bizonytalanságnak áldozatul esett állampolgárok is hozzájussanak járadékukhoz!
Ami az állampolgárokat a legjobban sújtja, és ami nap mint nap megtörténik, az jóvátehetetlen. Hosszú hónapokig tart az új nyugdíjak és főleg a rokkantnyugdíjak intézése. Ráadásul gyakran hibás a nyugdíjmegállapítás. Most mondok egy konkrét példát, amúgy társadalombiztosítási krimi. Özvegyasszony, két iskolás gyerekkel. Egyévi táppénzes állomány után leszázalékolják. Táppénzt már nem, rokkantnyugdíjat még nem kap. Ráadásul a családi pótlékot sem, hiszen azt, amíg a munkakönyve a vállalatánál volt, a munkahely igényelte, és a munkahelyi kifizetőhelyen keresztül folyósította a társadalombiztosítás. Mihelyt a munkaviszony megszűnt, új családipótlék-igénylést kellett volna csinálni, ezt azonban sem a munkahely, sem a rokkantságot megállapító orvosi bizottság, sem a nyugdíjigazgatóság tisztviselői nem tartották feladatuknak elmondani. Az új igénylés kezdődő processzus csak akkor vette kezdetét, amikor az asszony egy idő múlva ráébredt, hogy az állampolgári jogon járó családi pótlékot valahogy nem kapja. Ott állt, sőt mindmáig állt a két gyerekkel, és összes jövedelme az árvaellátás. Mivel ellentétben a különféle ügyintézőkkel, őt aggasztja a család mindennapi kenyere és villanyszámlája, ez az asszony sűrűn jár, többek között a nyugdíjfolyósító igazgatóság nyakára is. Azzal tehát nem vádolható, hogy a sült galambra vár, csak a nyugdíjára. Ennek ellenére több hónapja nem kapja meg.
Mit tesz, vagy mit kíván tenni a miniszter úr annak érdekében, hogy a társadalombiztosítási apparátus legalább a rutinügyekben hatékonyan járjon el. Elismerjük, ezek szinte jelentéktelen ügyeknek látszanak, ha a rendszerváltás nagy feladataira függesztjük tekintetünket. Nem is éltünk volna ilyen nyomatékos eszközzel, mint az interpelláció, ha magunk is kudarcot nem vallottunk volna a diszkrétebb, közvetlen megoldási kísérletekkel. De az illetékes hivatalok telefonos ostroma, sőt a miniszter úrhoz, a szociális államtitkár-helyetteshez, valamint a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőihez május végén küldött levél semmiféle eredményhez nem vezetett. A levél címzettjei közül egyedül Botos úr válaszolt az interpelláció beadásának időpontjáig, ezt köszönjük. Idézünk: "A társadalombiztosítás az 1%-os működési költségből, ez évben ez 4,5 milliárd forint, szinten tartani sem tudja már magát. Előzetes kalkulációk szerint ahhoz, hogy az európai normáknak megfelelő vagy azt megközelítő színvonalú ügyintézést végezhessünk, a jelenlegi 1% helyett 2,7-3% működési költségre lenne szükség."
Ön szerint ez a társadalombiztosításunk egyetlen baja? Vajon szükség van-e egyetlen fillérre is ahhoz, hogy a hivatal érthetően és időben informálja az érdekelteket? Ön szerint szükségszerű-e, hogy az új Kormány felügyelete alatt a hivatalok még roszszabbul működjenek, még több pénzbe kerüljenek, mint azelőtt?
Tudatában van-e a miniszter úr annak, hogy a demokratikus berendezkedésbe vetett bizalmat éppen az efféle apró-cseprő tapasztalatok ingatják meg?
