SIKLÓS CSABA, DR. közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
SIKLÓS CSABA, DR. közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
SIKLÓS CSABA, DR. közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Az interpelláció súlyos problémára hívja fel a figyelmet, amely napjainkban – sajnos – nem egyedi, hisz' mindez az örökül kapott, összeomlott gazdaság következménye, amelynek rendbetétele hatalmas erőfeszítéseket követel meg. Különösen igaz ez a hasonlat, mert hosszú éveken át nemhogy a fejlesztéséhez, hanem a fenntartásához, üzemeltetéséhez szükséges fedezetet sem tudta a költségvetéstől megkapni, mivel a korábbi kormányok az infrastruktúra területét másodlagos, ha nem harmadlagos kérdésként kezelték. Ezenkívül olyan tarifapolitikát is alkalmaztak, mely a személyszállítási veszteséget nagyrészt az áruszállításból viseltette. Abból az áruszállításból, amely a gazdaság visszaesése miatt már 1990-ben is 16%-kal csökkent. Mivel a vasúti költségek több mint 70%-a állandó költség, a MÁV tavalyi gazdálkodása is 1,3 milliárd veszteséggel zárult.
Az 1991. évi terv készítésekor a TB felé vállalt adósság-visszafizetési kötelezettség vállalásakor a MÁV 80 millió tonna áruszállítást tervezett, ami az 1990. évhez viszonyítva 9%-os teljesítménycsökkentést jelentett volna. Ezt a tarifák emelése a tervek szerint ellensúlyozhatta volna a gazdálkodás szempontjából.
A térség politikai, gazdasági gondjai, a kereskedelem nehézségei azonban a várható csökkentést 20%-ra emelték, melyen belül a bevételek, a MÁV gazdálkodása szempontjából meghatározó tranzitforgalom 35%-os visszaesése várható. Ez és a közel 10 milliárd forintos kintlévőségei a vasútnak okozza azt, hogy értelemszerűen tartozásai is ily mértékben alakultak, amelyből közel, valóban 4 milliárd forintot jelent a társadalombiztosítási tartozás, amelyből – azért hozzá kell tennem, hogy sajnos – egymilliárd forint már 1990-ben vagy közel egymilliárd forint 1990-ben is fennállt.
Tisztelt Ház! A MÁV gazdálkodási helyzetének javítására mind a kormányzat, mind maga a vállalat vezetése komoly erőfeszítéseket tesz. Egyet azonban nem tud: erőszakkal tranzitforgalmat szerezni! De ehhez a szolgáltatás színvonalának növelésével mindent megtesz, mint ahogy megtesz a racionálisabb gazdálkodásra, a létszám, az eszközök, a területek vonatkozásában, a kereskedelmi tevékenység növelésével.
Mindez azonban nem megy egyik napról a másikra. Ezért is tudja csak szeptembertől a MÁV a TB fizetését, illetve adósságainak törlesztését megkezdeni és folyamatosan nem 1995-ig, hanem ennél várhatóan lényegesen rövidebb idő alatt majd teljesíteni. Mindez azonban természetesen nem jelentheti azt, hogy a nyugdíjak kifizetésében és az egészségügyi ellátásban zavarok keletkezhetnek.
Mint ahogy az eddig is történt, lesz a jövőben is: átmeneti mechanizmusokkal, kormányintézkedésekkel a Társadalombiztosítási Főigazgatóság kifizetési kötelezettségeinek teljesítését a törvényes keretek között – mint ahogy arra az érvényben lévő 1975. évi II. törvény 5. §-a is kötelez bennünket – biztosítani fogjuk az erre a célra rendelkezésre álló kamatmentes nyugdíjmegelőlegezési hitellel, illetve egy – az MNB által biztosított – likviditási hitellel.
Természetesen az igazi megoldás az, ha a vállalatok és a vállalkozók olyan gazdálkodást folytatnak, mellyel a kötelezettségeiknek maradéktalanul eleget tehetnek, mint ahogy erre a MÁV-nak 1991 szeptemberétől a lehetősége már meglesz.
Kérem tisztelt képviselő asszonyt, a tisztelt Házat, válaszomat elfogadni szíveskedjenek. (Taps.)
