HORVÁTH TIVADAR, DR. (SZDSZ):
HORVÁTH TIVADAR, DR. (SZDSZ):
HORVÁTH TIVADAR, DR. (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Talán nem túlzás állítani, hogy a lakáshelyzettel kapcsolatos panaszoktól hangos az ország. Vannak, akik a kölcsöntartozásuk felének visszafizetése miatt innen-onnan felvett kölcsönöket nyögik, míg mások azért zúgolódnak, mert erre nem voltak képesek, és kamatterheik növekednek. Vannak olyan rétegek, akik a lakásrezsi és a lakbér kifizetését nem tudják miből megoldani, és sajnos még mindig sokan vannak olyanok, akiknek nincs lakásuk, nem rendelkeznek önálló otthonnal. Itt is, hasonlóan más területekhez, a pénztelenség a legnagyobb gond, de még inkább borulátásra ad okot az, hogy eléggé ködbevesző a kormányzat új lakáspolitikai koncepciója.
Teljesen elavult rendeletek vannak hatályban, várat magára a lakásügyi jogszabályok deregulációja, tehát messze látszik még az alagút vége.
A lakásellátás és lakásgazdálkodás feladatai között a korábbi állapotokhoz képest is súlyos terheket fognak viselni a települési önkormányzatok. A korábbi állami tulajdonú lakások és nem lakáscélú helyiségek szinte teljes köre önkormányzati tulajdonba megy át a vagyoni törvény rendelkezései folytán.
A feladatok és hatáskörök átmeneti rendelkezéséről alkotott, úgynevezett átmeneti törvény, az 1990. évi LXXX. törvény 1991. április 30-áig szabott törvényi határidőt a Kormánynak, hogy a Parlament elé terjessze az új lakástörvényt, egyúttal addig hatályában tartotta a lakás- és helyiséggazdálkodásról szóló kormány-, illetve miniszteri szintű jogszabályokat.
A nemrég elfogadott hatásköri törvény szabályozási körébe, a törvény előterjesztésére és megalkotására gondolva nem kerültek bele a lakás- és helyiséggazdálkodási feladat- és hatáskörök.
Miután a lakásokkal kapcsolatos törvény elfogadása úgy tűnik, ugyancsak jelentős késedelemmel fog járni, a már tulajdonnal felruházott önkormányzatok lakásgazdálkodási feladatainak ellátását nem rájuk szabott, idejétmúlt és ésszerűtlen jogszabályok fogják nehezíteni. Az igénylések hatósági nyilvántartásba vételének merev rendszere például az új épülő és elegendő megüresedő bérlakások hiányában az igénylők áltatása lehet csupán. Az eladások normális piaci alapokra helyezését is gátolják a régi jogszabályok.
Központi fontosságú a válasz a finanszírozás hogyanjára, hiszen az állam után az OTP is kivonulóban van a lakásszektorból. A támogatási rendszer kapcsán sem derült még ki, hogy a Kormány vagy az önkormányzat fogja célprogrammal, pénzbeli támogatással elősegíteni a megoldást, és meddig terjed ebben az állami szerepvállalás.
A lakáshoz jutás problematikájának megoldása végső soron legkérdőjelesebb az érintett állampolgárok százezrei számára.
Kérdezem a tisztelt államtitkár urat, hogy mikor fogunk e kérdésekre végre feleletet kapni a Kormány lakáspolitikai koncepciójában, és e koncepcióba ágyazódó lakástörvényjavaslat az előbb felvetett problémákra mennyiben kísérel meg választ adni, és ezt a beterjesztendő törvényjavaslatok között milyen súlylyal fogja kezelni a kormányzat.
Tisztelettel várom az államtitkár úr válaszát.
