VASS ISTVÁN (SZDSZ)

Teljes szövegű keresés

VASS ISTVÁN (SZDSZ)
VASS ISTVÁN (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Ki vitatná az államnak azt a természetes igényét, hogy a költségvetés bevételei között különböző adókkal is terheli a társadalmat? Ám ezért mindenféle szolgáltatásokat is nyújt állampolgárainak. Így van ez konszolidált viszonyok között, és sajnos így kell lennie a nehéz időkben is.
Vannak dolgok ugyanakkor, amire az államnak mindenféleképpen figyelemmel kell lennie. Ilyen dolog az például, hogy az adók mértékének és az ellenükben nyújtott szolgáltatásoknak minden esetben illik valamilyen elfogadható egyensúlyban állniuk egymással. Természetesen mindkét fél részéről. Nem figyelmen kívül hagyható dolog az sem, hogy az államnak más adófilozófiát kell követnie konszolidált viszonyok között, mint például akkor, amikor akár a gazdaság, akár a társadalom jelentős része siralmas, nyomorúságos állapotban van.
Azt is tudnia kell az államnak, hogy ha csak igen szerény mértékű szolgáltatásokra képes állampolgárai részére, akkor illik mérsékelni az adóbevételre irányuló igényeit, és komoly kísérleteket kell tennie annak érdekében, hogy a költségvetés egyensúlyához szükséges bevételeit más forrásokból, különféle takarékos megoldásokkal teremtse elő.
Bár majdnem mindannyian tudjuk és érezzük, azért mégis felhívom a tisztelt állam figyelmét arra, hogy most nem éppen konszolidált viszonyok között élünk, és a tisztelt állam jelenlegi szolgáltatásai ugyancsak igen szerény mértékűek. Ebből viszont egyenesen következik az, hogy nem kellene, és a ma alkalmazandó adófilozófia értelmében különösen nem kellene a szegény, és a szegénység felé csúszó társadalmi rétegeket adóterhek egyre újabb, egyre leleményesebb változataival sanyargatni.
Tisztelt Ház! A minap módosító javaslataimról egy neves közgazdásszal beszélgetve arról világosított fel, hogy az államnak nem a gazdagokat kell adóztatnia, mert ha tőlük vonjuk el e bevételeket, akkor nem tudják azt beruházásokra, befektetésekre fordítani, és bizony ennek a gazdaság bánja a kárát. Ellenkezőleg, mondta ő. Adóztatni a szegényeket kell, mert ők úgyis csak felélik a megszerzett jövedelmüket, és így az ő adóztatásuk ilyen szempontból nem jelent gondot.
Végül is közgazdasági értelemben tökéletesen igazat adok tanult beszélgető partneremnek, de még így is felmerül bennem néhány kérdés: a gazdagok vajon tényleg a gazdaságba forgatják a pénzüket? Olyanok a feltételek, hogy ezt bátran tehetik? Nem értéktárgyakba, ingóságokba fektetik-e inkább sokan? Ha befektetnek és vállalkoznak, akkor ezt a termelő ágazatokban teszik? Azért, mert ott a legjobbak a feltételek? A szegények csak annyira szegények, hogy elviselik az egyre újabb adóterheket? Hát nem tudom, mindenesetre meg kellene mindezeket vizsgálni, mert hiszen sok minden adóztatható. Lehet adóköteles a vagyon, a jövedelem, a fogyasztás, a lélegzetvétel talán nem, ám ha a szegénység már nyomorúság, akkor azt már nem kellene adóztatni. A gépkocsi ma nem luxuscikk. A legtermészetesebb, szinte nélkülözhetetlen használati eszköz. Sokaknak – egyébként velem együtt – még sincs. Vagy már nincs, és még többen kénytelenek lesznek lemondani róla. Az pedig, ha valakinek van egy 15 éves lyukas Zsigulija vagy Trabantja, amit az egyik héten szétszed, a másikon meg összerak, maga csúszkál alatta a földön nyakig olajosan, mert kell, mert mégis csak gurul, és nélküle sok minden még nehezebb lenne, akkor mi ez, ha nem maga a nyomorúság. Különös tekintettel arra, ami elhangzott a költségvetési törvény vitájában, hogy ugyanakor egy-két tárca nélküli miniszternek 10 millió forintot szánunk csak arra, hogy kényelmesebben autózzon.
És a tisztelt állam ezt a nyomorúságot is adóztatja. Sokszorosan. Nem elég a benzinben lévő, az autó árában lévő, az alkatrészek árában lévő áruforgalmi adó, nem elég a benzin árában bennlévő megemelt útalap, ami csak érdekesebbé teszi az árból kiemelt biztosítást, most a gépjármű-súlyadó következik, differenciálatlanul. Legyen a jármű akár egy Opel Corsa vagy egy koszos Trabant. A drága autócsodákra még adókedvezmény is van, mert katalizátorosak. Csak nem így akarják ösztönözni a 15 éves ócska Trabant munkanélküli tulajdonosát, hogy csotrogányát cserélje le egy modern BMW-re, netán környezetvédelmi szempontok vezérlik tanult kodifikátorainkat? Humoros lenne.
Gaál Gyula a költségvetési irányelvek tükrében az új átfogó adópolitikai koncepció hiányát kifogásolva szakszerűen kritizálta a szóban forgó törvénytervezetet, és elvetésre ajánlotta.
Benn lévő módosító indítványaimmal magam is csak jelezni akartam e tervezet és az e mögött rejlő adópolitikátlanság lehetetlenségét. Indítványaimat is, mint a felszólalásomat, csupán jelzésnek szántam, a magam részéről a törvénytervezetet visszautasítom, és ezt kérem képviselőtársaimtól is. Köszönöm. (Taps.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem