KATONA KÁLMÁN (MDF)
KATONA KÁLMÁN (MDF)
KATONA KÁLMÁN (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Arról, hogy mi indokolja a törvénytervezet módosítását, már többen szóltak. Én csak annyit mondanék, hogy a féléves gyakorlat számos olyan praktikus változtatást tett indokolttá, ami elősegítheti az ellátás színvonalasabbá tételét és – ami egyáltalán nem elhanyagolható – a visszaélések megszüntetését.
Frakciónk képviselői számos választói észrevételt kaptak a visszaélésekről, az ügyeskedésekről: sokan túl liberálisnak, könnyen kijátszhatónak tartják az eredeti törvényt – ami csak részben igaz –, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a tapasztalatokat.
Egyetértünk a törvény szigorításaival a kifizetések vonatkozásában; azzal, hogy ne legyen kifizethető a segély, ha külön jövedelemmel rendelkezik a jogosult, ha kereső tevékenységét nem jelenti be, ha előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztését tölti. Ehhez a módosító indítványhoz lenne egy észrevételünk, miszerint nem közömbös, hogy milyen szabadságvesztést vált át elzárásra az illető, mert a törvénytervezet azt mondja, hogy ebben az esetben folyósítható lenne a munkanélküli segély. Ezt a kérdést, úgy gondoljuk, még meg kell vizsgálni. Nem mindegy, hogy engedély nélküli kereskedelemért akar valami pénzbüntetést elzárásra átváltani vagy, mondjuk, egy gyorshajtásért.
A legfigyelemreméltóbb indok a tervezet szerint a munkanélküli segély felfüggesztése abban az esetben, ha a munkanélküli segélyen lévő a közhasznú munkavégzésre szóló felhívást nem fogadja el. Ennek a kitételnek indokoltságát számos példa igazolja az elmúlt időben, amikor több száz munkanélkülit számon tartó városokban egy közhasznú munkára jelentkező sem akadt.
Másik fontos kérdés a pályakezdők kérdése. Üdvözöljük a jogosultság kiterjesztését a levelező és esti tagozaton végzettekre, valamint azokra, akik első szakképesítésüket egy évnél nem régebben szerezték. Fontos és pozitív változásnak tartjuk, hogy kaphasson munkanélküli segélyt az a pályakezdő is, aki már elkezdett dolgozni, és azután szűnt meg a munkahelye. Frakciónkon belül megoszlanak a vélemények arról, hogy az iskolavégzéstől eltelt egy vagy két év lecsökkentése indokolt-e. Igazából csak gazdasági, anyagi magyarázatot találtunk a két évről egy évre csökkentésre.
A másik nagyon fontos kérdés az érdekvédelem szerepe a leépítésekben. Nagyon fontosnak tartjuk a bizottságot, és támogatjuk a törvénymódosításnak azt a megfogalmazását, amely azt mondja, hogy ott, ahol üzemi tanács működik, ott a bizottságot az üzemi tanács tagjaiból kell választani. Azért támogatjuk ezt a megoldást, mert az üzemi tanácsokban képviselve vannak a szakszervezetek, ugyanakkor képviselve vannak a szakszervezeten kívüli dolgozók is.
Végezetül vissza kell térni a pénz kérdéséhez. Ki fizessen, mennyit fizessen, és mennyi ideig fizessen?
Kezdjük az idővel. A munka törvénykönyvének módosítása előírja a végkielégítés fizetésének kötelezettségét. Ez a jogszabály a ledolgozott évek függvényében növekvő számú havi átlagkereset folyósítását eredményezi. Ezt az egyszeri kifizetést a törvényjavaslat olyan járadékként kezeli, ami kapcsolódik a munkanélküli segélyhez. Azt javasolja, hogy annyi hónappal később lehessen folyósítani a segély kifizetését, ahány havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítést kapott az érintett. Úgy gondoljuk, hogy ezzel a juttatással a folyósítás ideje meghosszabbodik, azzal a változással, hogy az első szakaszt a vállalat fizeti. Ha figyelembe vesszük, hogy a járulékfizetés második szakasza felére csökken a tervezetben, könnyen beláthatjuk, hogy az átlagos munkanélküli közel azonos ideig kap ellátást. Azt a kifizetés megkezdésével kapcsolatos megkötést, miszerint annyi hónappal később kezdődik a folyósítás, ahány havi végkielégítést kapott a munkanélküli, nem tartjuk indokoltnak. Úgy gondoljuk, rá kell bízni az érintettekre, ismerve a folyósítás időtartamát, hogy maguk döntsék el, miként osztják be a pénzüket. Könnyen elképzelhető, hogy a végkielégítés összegét befektetve, saját tőkével kiegészítve a munkanélküli új vállalkozásba tud kezdeni akkor, ha folyamatosan, az első naptól kezdve megkapja a szerény megélhetéshez szükséges segély összegét.
A következő kérdés, hogy mennyit fizessünk. Az alsó határ kérdésében egységesek vagyunk; az alsó határ legyen a minimálbér, mert ennél kevesebből megélni nem lehet. Nehezebb kérdés a felső határ meghatározása. A társadalom nehezen viseli a 21 ezer forint körüli munkanélküli segély tényét. Jogosan mondja a bruttó 17 ezer forintot kereső középiskolai tanár, hogy milyen jogon kap 21 ezer forintot valaki, aki nem dolgozik. Úgy érezzük, nem jól van ez így. Elfogadhatónak látszik számunkra az előterjesztésben szereplő minimálbér kétszeresének meghatározása mint a maximális munkanélküli segély.
És végül: ki fizessen? Hosszas egyeztetés eredménye a Szolidaritási Alap munkáltatói és munkavállalói közötti 1, illetve 5%-os megosztása. Be kell látnunk, hogy jó megoldás nincs. Áldozatot kell hoznunk nekünk, dolgozóknak azokért, akik most bajban vannak. A munkavállalói oldalon kétszeres járulékot jelent az előző 0,5%-hoz képest a mostani 1%. Soha nem lehet tudni, mikor kerülünk hasonló helyzetbe.
Néhány napja egy választói beszélgetésen a munkanélküliség volt a téma. Különféle véleményeket hangoztattak a dolgozni nem akaró lumpenekről, a munkanélküli segély mellé tízezreket kereső feketézőkről és a húszezer forintért segélyen tengődő volt fejesekről. Nagy volt az egyetértés – pedig tudjuk, hogy ezek vannak kevesebben. Szót kértem, és megkérdeztem az egyik résztvevőt, aki hevesen támogatta az előtte szólókat: ha jól értem, ön szerint – és önök szerint – jó munkanélkülinek lenni? Mert ha igen, akkor visszaadom azt az önéletrajzot, amit a beszélgetés megkezdése előtt ön adott azzal, hogy segítsek a lányának állást keresni. Nem, ő más, az én lányom dolgozni akar, gyerekei vannak, leépítések vannak a gyárban, neki munka kell, ő nem olyan, mint azok.
Így vagyunk ezzel sokan. Akkor értjük meg a problémát igazán, ha minket, családunkat, barátunkat éri a baj. Nem szabad néhány, munkanélküli segély melletti szotyolaárusból általánosítani; sajnos egyre többen vannak a dolgozni akaró, munkához nem jutó munkanélküliek.
Kérem a tisztelt Házat, hogy a gyakorlati tapasztalatokból adódó módosítási javaslataival segítse a törvény jobbítását, és támogassa mielőbbi elfogadását. Köszönöm. (Taps.)
