KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely feltehetően egységes szövetkezeti törvény néven fog bevonulni a magyar corpus iuris-ba, már az eddig elhangzott felszólalások alapján is megállapíthatóan jelentős koncepcionális viták alapján formálódik. E koncepcionális viták érintették többek között a szövetkezet fogalmának meghatározását, mely azért is fontos, hogy ily módon útját lehessen állni a későbbiek során létrejöhető álszövetkezeteknek; majd felvetették az egységes törvény, ágazati törvény, kényszerítő szabályozás vagy engedő szabályozás, továbbá az egy vagy több szövetkezeti modell törvényben való szabályozásának dilemmáit. Nem tagadva e kérdések jogalkotással kapcsolatos kardinális voltát, szeretném a tisztelt Ház figyelmét egy további, számomra mint szocialista párti képviselő számára különösen fontos koncepcionális kérdésre felhívni.
Tisztelt Ház! Az igazságügy-miniszter úr mint e törvény előterjesztője, külön is megemlítette, hogy – idézve őt – "Döntő sajátossága a szövetkezet fogalmának az, hogy tagjai részéről nemcsak vagyoni hozzájárulást igényel, hanem valamilyen formában személyes közreműködést is. Nem kell megijedni, ez utóbbi nem munkatevékenységet jelent most már az új fogalmaink szerint, hanem azt is jelentheti, hogy igénybe veszi az illető tag a szövetkezet szolgáltatásait." Eddig tart az idézet.
Egyetértek a miniszter úr által mondottakkal, hiszen az európainak minősülő szövetkezeti modellre nem lehet kimondani a tag munkavégzési kötelezettségét, mint a személyes közreműködés egyik vagy egyetlen lehetséges változatát. Ugyanakkor azonban tudomásul kell vennünk, hogy a mai magyar valóság mégiscsak az, hogy a szövetkezet jelentős mértékben a tag munkavégzésének, megélhetése forrásának a helye. Mezőgazdasági és ipari szövetkezeteink elsősorban munkaszövetkezetek. A tagok egzisztenciális léte a szövetkezetben végzett munkájuktól és annak ellenértékétől függ. Mondanivalóm lényege ezekre a szövetkezetekben munkavállalóként jelentkező dolgozókra vonatkozik. Ugyanis rendkívül fontosnak tartom, hogy a saját magát és családját a szövetkezetben nem vállalkozóként, hanem munkavállalóként eltartó sok ezer szövetkezeti dolgozó munkavégzésének jogi szabályozása teljesen egyértelmű legyen. A törvényjavaslat tartalmaz is munkavégzésre vonatkozó szabályokat, s így megítélésem szerint formailag figyelembe veszi az előzőekben elmondottakat. E szabályok tartalmával kapcsolatban azonban többirányú aggályom van.
A javaslat szerint a szövetkezeti tagsági viszony keretében vállalkozási jellegű munkavégzésre irányuló jogviszonyok jöhetnek létre. Ebből következően – a kérdést leegyszerűsítve – a tag a szövetkezeten belül vagy vállalkozó, vagy üzemi jellegű munkát végző személy. Amennyiben vállalkozó, a jogviszony tartalmát a polgári jog szabályai szerint kötött tagsági megállapodás, amennyiben pedig üzemi jellegű munkát végző, úgy e jogviszony tartalmát a munka törvénykönyve és az annak megfelelően kötött munkaszerződés határozza meg.
Nem problémamentes már a vállalkozási jellegű jogviszony tartalmának a polgári törvénykönyvre való utalása sem. A szövetkezeti tag vagy a tagok csoportja a javaslat szerint a polgári jog szabályainak megfelelő tagsági megállapodások alapján határozza meg a vállalkozási jellegű munkavégzésre irányuló jogviszony tartalmát. Az első probléma e szabállyal az, hogy a polgári törvénykönyv nem ismeri a tagsági megállapodás intézményét mint szerződést. Ez azonban még áthidalható azzal, hogy a polgári törvénykönyvben nincs szerződéstípus-kényszer, tehát a felek ott nem nevesített szerződéseket is köthetnek. A másik és nagyobb probléma azonban abból származik, hogy a magyar polgári törvénykönyv szemléletében, szabályanyagában, megoldási módjaiban a nagyvállalatok szerződési rendszerét állította középpontba. A szövetkezeti tag azonban mégis csak egy szervezetben végzi a munkát, bármennyire is vállalkozó. Nem az egymástól elkülönült, autonóm gazdasági alanyok helyzete jellemzi, márpedig a polgári jogi szabályozásnak ez az alapegysége.
Nehezen képzelhető el például, hogy a szövetkezet a saját tagját a szerződéskötés során az ajánlati kötöttség elmulasztása miatt bíztatási kár megtérítéséért perelje. Komoly gondot okoz azonban az üzemi jellegű munkavégzés szabályozása, hiszen merem remélni, hogy a javaslat nem a jelenleg hatályos munka törvénykönyvére gondol, de ugyanakkor a javaslat által említett munka törvénykönyve e pillanatban még éppen csak hogy tárgyalásra került javaslat, mely hetek óta nem szerepel a Parlament napirendjén, és amelynek végső tartalmára ma senki garanciát nem vállalhat. Jelenleg tehát az a helyzet, hogy egy javaslatként előttünk fekvő tervezet utal egy olyan másik törvénytervezet tartalmára, amelyről nem lehet tudni, hogy az pontosan miként fog szólni.
Abban az esetben tehát, ha érdemben kívánjuk vizsgálni, hogy az üzemi jellegű munkavégzés főbb szabályaira valóban alkalmas-e a munka törvénykönyvében foglalt szabálytömeg, úgy ez utóbbi tartalmát is vizsgálnunk kellene. Ebből pedig az is következik, hogy az egymással összefüggő törvényjavaslatokat együttesen, mintegy törvényjavaslati csomagban lenne szükséges tárgyalni, hiszen ellenkező esetben a most vitatott javaslat alkalmasságáról vagy alkalmatlanságáról nem lehet állást foglalni.
Túl azonban a munka törvénykönyv tartalmára vonatkozó mai bizonytalanságunkon, végül is összevethetjük a munka törvénykönyv javaslatában szereplő szabályokkal a szövetkezeti törvényjavaslatban e témakörben található szabályokat. Fenntartva azt a véleményemet, hogy ez a módszer ugyan nem hoz közelebb a vizsgált kérdések megoldásához, a javasolt munka törvénykönyvvel való összevetés után levonható tanulságként az állapítható meg, hogy e két törvényjavaslat több tekintetben sem felel meg egymásnak. Nehéz is elképzelni, hogy a munka törvénykönyve előkészítői előtt a szövetkezeti törvény specialitásainak megoldási módjai lebegtek volna; de ha így is van, vajon miből gondolták, hogy egy később tárgyalásra kerülő törvényjavaslat, melynek törvényi tartalma e törvény tárgyalása idején még nem elfogadott, alkalmas lesz a szövetkezeti törvény igényeit is kielégíteni.
Tisztelt Ház! Mivel a szövetkezeti tag üzemi jellegű munkavégzésének szabályozása a munka törvénykönyvén alapul, a tag munkaviszonyának tartalma tekintetében, valamint az ezzel járó felelősség tekintetében is célszerű lenne alkalmazni. De vajon mi indokolja mégis, hogy a szövetkezeti tag a szövetkezetnek okozott károkért szigorúbb felelősségi szabályok szerint felel, mint a munkajogviszony munkavállalója? Hiszen az előbbi esetben a polgári jogi kártérítési felelősség szabályai kerülnek alkalmazásra, míg az utóbbi esetben a kártérítési felelősség korlátozását is tartalmazó munkajogi szabályok!
Elismerve, hogy az üzemi jellegű munkavégzés keretében gondatlanul okozott kár esetében az alapszabály a felelősség mértékét korlátozhatja, véleményem szerint éppen a munkát végző szövetkezeti tag és a szövetkezet nem azonos súlyú vagyoni helyzete következtében jogszabályi úton, s nem az alapszabályra bízva kellene garantálni a tag gondatlan károkozása esetén fennálló korlátozott felelősségét.
A javaslat ugyancsak a munkavégzésre vonatkozó jogok között tesz említést arról, hogy a kollektív szerződésre tartozó kérdéseket az alapszabályban kell rendezni. Az alapszabályt azonban a cégbírósági bejegyzéshez kell mellékelni, amely többek között ennek vizsgálata során dönt a cégjegyzékbe való felvételről. Kérdés azonban, kiterjed-e ez a vizsgálat a kollektív szerződésre tartozó kérdésekre is. A cégbíróság fogja vajon a szövetkezetek kollektív szerződésre tartozó szabályait felülbírálni, esetleg javításra visszaadni? További kérdés, hogy minden egyes alapszabály-módosítás, amely kizárólag a munkavégzési szabályokat érinti, cégbírósági kontroll alá került. Elképzelhető mindez a munkajog területén? Úgy hiszem, a válasz külön magyarázat nélkül is egyértelmű – nem.
Tisztelt Ház! A fentiekben elmondott példák számát tovább lehetne szaporítani, de úgy gondolom, ennyi is elegendő annak bizonyítására, hogyha egy törvényjavaslatban kiutalunk más törvényekre, úgy az e törvényekkel való összhang megteremtése, különösen olyan fontos területen, mint a munkavégzés szabályozása, alapvető követelmény. A munkát végző szövetkezeti tag jogbiztonsága, jogi védelme ezt szükségszerűen megköveteli.
Összegezve az elmondottakat, elsősorban a szövetkezetekben munkavállalóként jelentkező dolgozók szempontjából a törvényjavaslat gyakorlati alkalmazhatóságát illetően igen jelentős aggályaim vannak.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
