RUDICS RÓBERT (MDF)
RUDICS RÓBERT (MDF)
RUDICS RÓBERT (MDF) Elnök Úr! Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Előttem már nagyon sokan szóltak a szövetkezeti törvényjavaslat fontosságáról és sürgősségéről – én ezt nem teszem, csak néhány adattal szeretném mindezt alátámasztani.
A Zala megyei Földművelési Hivatal információi szerint a megyében 1990-ben négy termelőszövetkezet volt veszteséges. Ugyanez az adat – előzetes becslések szerint –: 1991-ben huszonhét szövetkezet lesz, az adatszolgáltató ötvenből.
A szövetkezetek, éppen a törvény hiánya miatt, elbizonytalanodtak, helyenként a vagyon felélése folyik – erdők irtása, a lehetséges eszközök értékesítése –, ugyanakkor a talaj táperejének a visszapótlása és egyéb, fontos tevékenységek hiányt szenvednek.
Örököltünk egy szövetkezeti szerkezetet, amely nem felel meg annak a rochedalei szövetkezeti modellnek: Magyarországon és a volt kommunista országokban elsősorban a termelő típusú szövetkezetek honosodtak meg, és azt hiszem, ez jelenti most a problémák legnagyobb részét. Mivel a kisüzemi földművelésnek, állattenyésztésnek nincsenek meg istenigazából a feltételei – egyrészt nem kedvező ehhez a gazdasági környezet: nehezek a gépbeszerzési hitelfeltételek – éppen ezért csak egy nagyon hosszú folyamatra lehet számítani a gazdasági szerkezet átalakulásában.
Úgy gondolom, hogy ennek a törvénynek, ami most előttünk van, két nagyon fontos funkciónak kell megfelelnie. Az első, hogy megteremtse a szövetkezetek számára azt a lehetőséget, hogy a helyi sajátosságoknak legjobban megfelelő termelési szerkezetet alakítsák ki, lehetőség nyíljon a szövetkezetből való egyéni vagy csoportos kiválásokra, lehetőség nyíljon arra is, hogy – ahol ezt a szövetkezeti közgyűlés úgy látja helyesnek – a szövetkezetek gazdasági társasági formába is átalakulhassanak.
A másik, nagyon fontos cél, véleményem szerint az, hogy a törvény biztosítani tudja az"egyszerű" szövetkezeti tagok esélyegyenlőségét a vagyonnevesítésnél, illetve a szövetkezetnek az átalakulásánál – akár az új szövetkezeti modellbe történő, akár esetlegesen gazdasági társasággá történő átalakulásánál. Ez az a kérdés, amelyik minden fórumon jelentős vitákat kavart, úgy a bizottsági, mint a plenáris vitákon vagy az érdekképviseleti szervezetekkel történő egyeztetéseken.
Elhangzott már, hogy itt tulajdonképpen szűkített demokráciáról van szó a szövetkezetek esetében, illetve többen a szövetkezeti autonómia megvonását kérdőjelezték meg. Én azt hiszem, hogy ebben talán van valamennyi jogos is ezekben a felvetésekben, azonban látnunk kell azt, hogy elsősorban a termelőszövetkezetekben – és itt általánosítani fogok, bár nem szeretem az általánosításokat – a szövetkezetek autonómiája a vezetés autonómiáját jelentené. A szövetkezeti érdekképviseleti szervezetek is elsősorban a szövetkezeti elit érdekeit képviselik, annak a vezetésnek, amely egyébként is rendkívül előnyös helyzetben van, több szempontból is. Egyrészt mert birtokában van egy szakmai tudásnak, birtokában van tengernyi, a gazdálkodással kapcsolatos információnak, jogszabályoknak és részben birtokában van az eddig fölhalmozott vagyonnak. Ezzel szemben állnak a szövetkezetnek az "egyszerű" tagjai, akik közül nagyon sok a nyugdíjas, a kisjövedelmű ember, akik esetenként megfélemlíthetők és – éppen azért, mert kiszolgáltatott helyzetben vannak – a szavazatuk nagyon könnyen megvásárolható, vagy esetleg egyszerűen nem ismerik fel saját jogos érdekeiket.
Tellér Gyula ezt a kérdést úgy tette föl, hogy a törvény megalkotása kapcsán eldől az, hogy kié lesz a szövetkezet. Én úgy gondolom, nekünk olyan törvényt kell alkotnunk, amelyik biztosítja majd azt, hogy a szövetkezet ne csak azoké legyen, akiknek egyébként is megvan a vállalkozáshoz minden esélyük és lehetőségük, hanem azoké is, akik ennek a szövetkezeti vagyonnak a felhalmozásához hozzájárultak.
Érdekes véleményeket hallottunk, több esetben. Én, személy szerint, az egyik szövetkezeti érdekképviseleti szervezettel való konzultáción megdöbbentem azon a véleményen, amikor az egyik szövetkezet képviselője tulajdonképpen azt szerette volna, ha a szövetkezet helyzetében szinte minden változatlan marad, csak a legfontosabb alapelv, az egy tag: egy szavazat elve változik meg, hasonlóképpen, mint ahogy a gazdasági társaságok esetében történik ez, tehát hogy vagyonarányos legyen a szavazat. Ez, bizonyos szempontból, az ő szempontjából érthető – én csak azt nem értem,hogy ebben az esetben miért kell a "gyereket" szövetkezetnek nevezni, hiszen az átalakulásra mód van. Hacsak nem azért, hogy az ezzel kapcsolatos kedvezményekhez hozzájuthasson a gazdálkodó egység. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a Parlamentnek szükséges beavatkoznia, és szükséges bizonyos feltételeket meghatároznia ahhoz, hogy ezek a feltételek teljesülhessenek.
Glattfelder Béla képviselőtársam hozzászólásában azt mondta, hogy a kárpótlási törvény kapcsán voltak úgynevezett kárpótlási sarkok – lesznek-e majd a szövetkezeti törvény esetében ugyanilyenek. Én úgy gondolom, kell, hogy legyenek, hiszen a kárpótlási törvény tapasztalatai arra mutatnak, hogy nagyon sok helyen a dezinformáció, a szándékos félrevezetés sokkalta hatékonyabbnak bizonyult, mint a valódi tájékoztatás – és nagyon fontos lesz az, hogy a szövetkezeti tagok tisztában legyenek saját jogaikkal és lehetőségeikkel. Éppen ezért úgy gondolom, hogy ha a törvényt meghoztuk, minden képviselőnek kötelessége lesz az, hogy a választókerületében ezt a törvényt a lehetőségei szerint ismertesse a választópolgárokkal, hogy annak tudatában döntsenek majd a közgyűléseken, hogy minden információval rendelkeznek.
Hogyha ezeknek a feltételeknek sikerül majd megfelelnünk a törvényalkotás folyamán, sikerül olyan törvényt alkotnunk, amelyik egyrészt biztosítja a szövetkeztek további működését vagy esetlegesen átalakulását, és biztosítja a szövetkezeti tagság széles rétegeinek az érdekképviseletét, akkor derekasan megtettük a dolgunkat.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
