KUTRUCZ KATALIN, DR. (MDF)
KUTRUCZ KATALIN, DR. (MDF)
KUTRUCZ KATALIN, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igaz, hogy a gombot akkor nyomtam meg kétperces reflexióra, amikor Giczi József (Közbeszólások: Géczi!) képviselőtársam szólt, úgyhogy most nem tudom, mit tegyek, mert két reflexióm lenne. (Közbeszólások: Még egyszer meg kell nyomni a gombot!)
Az egyik, csak nagyon röviden, Fodor Gábornak. Az, hogy az elévülés anyagi jogi vagy eljárásjogi intézmény, az azon múlik, hogy melyik törvényben van szabályozva, nálunk a Btk.-ban van. Nálunk a Btk.-ban van szabályozva. (Fodor Gábor közbeszól.)
De Gábor (derültség) a büntethetőségi akadályok rendszerében kétféle ok van büntethetőségi akadályként. Az egyik a büntethetőséget kizáró ok, a másik a megszüntető ok. A kettő között az az alapvető különbség, hogy kizáró oknál már nem jön létre bűncselekmény, eleve az elkövetés pillanatában; megszüntető oknál ilyen például az elkövető halála, a kegyelem, az elévülés, törvényben meghatározott egyéb ok, pedig létrejön bűncselekmény, csak az üldözhetőség szűnik meg.
Ennek az oknak a bekövetkezése nem érinti a cselekmény bűncselekményi jellegét. Attól nem lesz egy emberölés megengedett cselekmény, mert elévült, attól megmarad bűncselekménynek. Az üldözhetőség szűnik meg, és ezt az üldözhetőséget támasztjuk fel, ezért nem ütközik a "nullum crimen sine lege" elvébe, mert a bűncselekményi minőség, ez adott. Nemzetközi szerződést pedig változatlanul nem tudott nekem senki tételes szövegben mutatni – ha mutat, akkor nagyon szívesen elolvasom.
De nem erre akartam eredetileg válaszolni, mert ez tényleg egy szűk jogi vita, és szerintem majd a szünetben, kinn a folyosón ezt lefolytathatjuk, hanem egyszerűen megdöbbentem, amikor azt hallottam, hogy itt – igaz, hogy egy különleges törvényről van szó, de – különleges eljárási szabályok kellenének a rendes büntetőeljárási szabályoktól eltérően. Hát, itt olyan bűncselekményekről van szó, amelyeket nem politikai okból akarunk üldözni, hanem azért, mert bűncselekmények, azok is voltak, és politikai okból nem üldözték őket, és semmiféle indokunk és okunk nincs arra, hogy külön bíróságokat állítsunk fel, vagy hogy a büntetőeljárási normális szabályokat megváltoztassuk – azokat bizony ebben az eljárásban is pontosan úgy be kell tartani, mint bármilyen más eljárásban. És ez a jogállam.
És még egy: még egy megjegyzésre hadd reagáljak. Lehet, hogy nem jól idézem, de ettől is teljesen furcsán éreztem magamat, amikor is képviselőtársam azt mondta, hogy tulajdonképpen csak olyanokat lehetne felelősségre vonni, akik "vak hitükben" – azt hiszem, ezt a kifejezést használta, de utólag le lehet ellenőrizni majd a jegyzőkönyvben – öltek embert. Tessék már nekem megbocsátani, de én nem tudok olyan elvakultságot elfogadni, hogy abban az elvakultságban embereket lehessen agyonverni, embereket lehessen különböző testrészeiktől – hát, hogy mondjam – megfosztani és ezzel kínozni. A vak hit erre nem ad magyarázatot. Én úgy gondolom, hogy embert ölni soha és semmilyen körülmények között nem szabad. (Nagy taps.)
