SZENTÁGOTHAI JÁNOS, DR. (MDF)
SZENTÁGOTHAI JÁNOS, DR. (MDF)
SZENTÁGOTHAI JÁNOS, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Népszava október 28-i száma adott hírt arról, hogy 27-én éjszaka a XII. kerület Frédéric Joliot-Curie téren a Nobel-díjas tudósnak a francia nemzet ajándékából felállított szobrát ledöntötték.
A fénykép szerint. (bemutatja a fényképet) . itt látható, jól látható módon orra bukott szobor, mely azóta ráadásul homályos módon el is tűnt, egyértelműen mutatja, hogy nem esetleges javítás céljából történt szakszerű leszerelésről van szó, ezt egyébként a szobrot az obeliszkhez rögzítő vaspánt durva erőszakkal való eltörése is egyértelműen igazolja.
Megpróbálhatnánk, némi jóindulatú optimizmussal, ezt az eseményt úgy interpretálni, hogy a nálunk az utóbbi időben elszaporodó, nem politikai töltetű, hanem szimplán modern vandalizmus áll a cselekmény mögött. Ám az időzítés mellett ilyen jóhiszeműség aligha lenne indokolt, hiszen közismert volt az is, hogy Joliot-Curie professzor meggyőződéses kommunista és a Francia Kommunista Párt hangadó tagja, Sztálin-békedíjas volt. De a hazai közvélemény nyilván nem azért tisztelte, hasonlóan ahogy a művészet Pablo Picassot sem hasonló, bár nála valószínű inkább polgárpukkasztó motívumból hirdetett kommunista meggyőződéséért tartja nagynak. És Joliot-Curienek nem azért, hanem tudományos érdemeiért állítottak köztéri szobrot.
Vajon az ilyen cselekményben részt vevők, akik nyilván működésképtelen cognitív célú agykérgük helyett az agynak az indulati működéseket szervező alacsonyabb részeit használják, tehát az ilyen szubhumán. (derültség és taps) és a homo sapiens – sapiens – elég optimista fajnevet aligha megérdemlő lények tudják-e, hogy Joliot-Curie professzor működése következtében több százezer polgártársunk él ma Magyarországon, aki egyébként már rég meghalt volna; persze olyan polgártársunk, akik a nálunk minden csatornán és hullámhosszon folyó "ostoba népbutítás" ellenére, daganatos megbetegedések kezelésére a Joliot-Curie által felfedezett mesterséges rádióaktivitással működő modern sugárágyúkkal való kezelésnek vetik alá magukat, és nem a divatos csodaszerek valamelyikét szedik inkább. És akkor, időkímélés céljából még nem is említem a modern diagnosztikai eljárásokat, amelyek mindegyike szinte ma az összes újabb, fajsúlyosabb rádióaktív izotópok alkalmazásán alapul, tehát a mai orvostudomány Joliot-Curie műve nélkül teljesen érthetetlen és működésképtelen lenne.
Az ilyen jelenségek több okból is aggályosak. Aligha hihető, hogy Európához való csatlakozásunk az úgynevezett utódállamok nem jelentéktelen tényezői által Franciaországban gondosan ébren tartott rossz magyarság – image javításához az ilyesmi hozzájárulhat.
A szobordöntögetés egyébként sem tartozik egy kulturált társadalom támogatandó tevékenységeihez. (Taps a bal oldalon, szórványos taps a jobb oldalról.) Számos, politikailag tiszteletreméltóan pozitív szándékot megvalósító és pozitív személyiségekre emlékeztető olyan szobrunk van, amit ízlés szempontjából esetleg jobb lenne lebontani – például ezt a halast. Ott ugyan nem., a szándék tiszteletre méltó, de a szobor elég ízléstelen. (Zaj.)
Ami ennél fontosabb és amit a ma aktív középgeneráció már nem érzékelhet olyan élesen, mint mi, öregek – itt bocsánatot kell kérnem a FIDESZ-től, mert ők ugyan akkor még nem is éltek, de úgy látszik, mégis, ők felfogják. (derültség) – éspedig az, hogy nemcsak nálunk, de az egész világon a mai emberiség nem ugyanaz, mint amit joggal példaképének tekintett az 1956-os hősi generáció. Túl sok volt világszerte az utóbbi harminc évben a mi világtájunkon a reményvesztettség és a megalkuvás okozta frusztráció, másutt a reménytelen elszegényedés és környezetrombolás, ismét másutt a túlzott jólét és a fogyasztói társadalom "áldásainak" csömöre. A végeredmény mindenütt ugyanaz: a bűnözés ezelőtt ismeretlen formái és robbanásszerű terjedése, értelmetlen vandalizmus, bőrfejűek, önpusztító életvitel, alkoholizmus, kábítószer fogyasztás, öngyilkosság – a dohányzás is ennek csak egy lassabban ható formája (derültség) ,– mind irracionális, a történelmi realitással szembenézni nem tudás megannyi megnyilvánulása.
Vajon most folyó vitáinkkal nem csúszunk-e öntudatlanul a jó szándék és jó szándékaink ellenére mind mélyebben az irracionális indulati magatartások olcsó megoldásai felé? Nem jutunk-e Goethe híres és bűbájosan játékos, de mély értelmű balladája bűvészinasának a helyzetébe, hogy az általunk előhozott szellemnek nem leszünk majd urai? Köszönöm. (Nagy taps.)
