TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ)
TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ)
TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Kormány a részletes vita során benyújtott egy olyan módosító indítványt, illetőleg egy új szöveget, amely alapján több tekintetben módosult az eredeti előterjesztés.
Immár nemcsak arról van szó, hogy egyfajta pályázati rendszer útján valamelyest jelentősebb a bírói függetlenség, nemcsak arról van szó, hogy a magyar jogban megjelennek a bírói önkormányzatok, a megyei bírói tanácsok, hanem a Kormány elfogadja az Országos Bírói Tanács felállításának a javaslatát, és ez a testület a bíróságok pénzügyeiben és igazgatásában fontos egyetértési jogokat kap.
Azt hiszem, hogy ez jelentős előrelépés lesz a magyar jogrendszerben, ugyanakkor nem lehet azt állítani, azt hiszem, hogy egyértelműen aggálymentes volna ez a megoldás.
Ahhoz, hogy erről álláspontot lehessen kialakítani, azt hiszem, mélyebbre kell mennünk, és a magyar bírói függetlenségnek a történetéből néhány esetet fel kell idéznünk.
A két világháború között Magyarországon bizony nagyon-nagyon sok olyan eset volt, ami alapján azt lehet hinni, hogy korlátozott volt a bírói függetlenség ebben az időben Magyarországon. Ott volt például Féja Gézának a pere, A Viharsarok című könyvnek a pere, amelyet osztály elleni izgatás címén az ügyészség elkobzott, és pert indított az író ellen. A perben a magyar bírói szokások durva megsértésével egy törekvő bíró börtönbüntetést szabott ki az íróra. Ebben a teremben akkor akadt képviselő, aki ezt számon kérte, a korabeli lapok erről igen élesen írtak, például Bajcsy-Zsilinszky Endre egy újabb jeleként látta a totális hatalom, a bírói függetlenséget megsértő totális hatalom lépésének.
Ennek ellenére az ítélkező bírót nemsokára előléptették, az akkori legfelsőbb bíróság, a kúria tagjává javasolta a korabeli igazságügy-miniszter.
Aztán teltek, múltak az évek, és a magyar bírói függetlenség lényegében megszűnt, így volt ez már jórészt a háború befejező éveiben, és hát, kiváltképpen az úgymond szocialista rendszerben. Azt hiszem, nem kell részletesen elemezni az akkori koncepciós pereknek a gyakorlatát, nem kell erről részletesebben beszélni. Sajnos a tapasztalatok azt mondják, hogy a "puha" Kádár-rendszerben is számos sérelem érte a bírói függetlenséget. Én magam is találkoztam olyan esettel, ahol teljesen egyértelmű volt az akkori igazságügyi kormányzat beavatkozása – ez a hetvenes években történt –, ott voltak a tsz-elnök-perek, vagy ott volt egy másik íróper, a Darabbérnek a pere, ami az új időknek megfelelően a munka világáról írt az úgymond munkásállamban, s bizony itt is a bírói függetlenség súlyos sérelmével született egy ítélet.
Vagy megdöbbentően hasonló dolog történt egy kiadónak az ügyében, Demszky Gábornak az ügyében, ahol egy bírói ítélet után az ítélkező bírót nem sokkal előléptették – félelmetesen emlékeztet a harmincas évek nem igazán követendő gyakorlatára.
Határozottan állítható, hogy Magyarországon folyamatosan sérelmek érték az alkotmányos bírói függetlenség elvét, a bíróságok egy hierarchikus láncba szerveződtek, ahol a fő irányító a pártközponton kívül az Igazságügyi Minisztérium volt, s a bírói előmenetelek jórészt azon múltak, hogy valamelyik bíró a kívánalmaknak megfelelően ítélkezik, vagy sem.
Én azt hiszem, hogy ezt a hagyományt, ezt a folyamatosságot meg kell törnünk. Most nagy kérdés, hogy az Igazságügyi Minisztérium tervezete elégséges változásokat javasol-e ahhoz, hogy megtörjük ezt a szörnyű folyamatosságot. Én attól félek, hogy nincs így. Az Igazságügyi Minisztérium tervezete, amely valóban egy pályázati rendszert javasol, nem tesz meg mindent annak az érdekében, hogy ez a folyamatosság megszűnjön. Volna mód arra, hogy a bírói függetlenségnek nagyobb jogi garanciákat biztosítsunk és teremtsünk.
Külföldi országokban, főleg Európa latin régiójában ismeretes egy olyan gyakorlat, aminek megfelelően a szabaddemokraták előkészítették a módosítóindítvány-csomagjukat, amely szerint a bírók előmenetelében a döntést nem a kormányzat és nem az igazságügyi kormányzat hozza, hanem egy olyan testület, ahol ott vannak a bírók választott képviselői, ott van természetesen az igazságügyi kormányzat, de ott van a szélesebb szakma, ügyészség, ügyvédség, illetőleg az elméleti kutatók köre is ebben a testületben.
Én nagyon örültem volna, hogyha ezt a javaslatot a kormánytöbbség pártjai komolyan megfontolják, hiszen ez lényegesen több garanciát biztosított volna a bírói függetlenségnek, mint egy egyszerű pályázati rendszernek a megteremtése. Úgyhogy én úgy érzem, hogy az előttünk fekvő, jelentős részben módosított javaslat előrelépés a mai helyzettől, és ezért nem érzem kívánatosnak, hogy ezt az előrelépést az ellenzék megvétózza, már csak azért sem érzem ezt kívánatosnak, mert a magyar bírói társadalomnak a választott képviselői kifejezték azon véleményüket, hogy ezt ők előrelépésnek tekintik, és aligha volna bölcs dolog ezzel szembefordulni. Ugyanakkor én újólag hadd hívom föl a tisztelt kormánypárti képviselők, illetőleg a kormányzat figyelmét arra, hogy a jelenlegi előlépés kevés, nem fogja megtörni ezt a folyamatosságot, bölcsebb volna, hogyha a bírói függetlenséget nagyobb mértékben garantáló intézményeket állítanának föl, s ügyelni kéne arra, hogy ez ne valamiféle bírói önkormányzat legyen kizárólagos módon, hiszen ebbe az irányba történik előrelépés. Nem jó, hogyha egy szakma, belterjessé válva, saját maga dönt az előmenetelről. Jó, hogyha a külső személyek is megjelennek, s ezt javasolja a mi javaslatunk.
Még egyszer tehát: kérem önöket, hogy azokat a módosító indítványokat, amelyeket benyújtottunk, és nem fogunk visszavonni, azokat még egyszer fontolják meg, és lehetőleg támogassák őket, a kormányzatot pedig kérem, hogy a jövőben törekedjék arra, hogy a bírói függetlenség irányába fejlődjék a magyar fejlődés, és ne ez a régi szörnyű folyamatosság érvényesüljön. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
