HÁMORI CSABA, az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság előadója:
HÁMORI CSABA, az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság előadója:
HÁMORI CSABA, az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati bizottságnak több órás vitája két fő kérdés köré csoportosítható.
Az első kérdés, hogy vajon ez a konstrukció alkalmas-e, megfelelő-e a céljának, az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok kiegészítő állami támogatására.
A második vitapont pedig az volt, hogy döntési helyzetben van-e az önkormányzati bizottság és most az Országgyűlés, vagy lényegében csak tudomásul veszi a Pénzügyminisztérium, illetve a Kormány javaslatát.
Az első kérdésről, magáról a konstrukcióról államtitkár úr az imént szólt. Ma ez annyit jelent, hogy két lépcsőben, az első lépcsőben 2,9 milliárd forintot, a második mostani lépcsőben pedig 2,1 milliárd forintot osztunk szét.
Ehhez hozzágondolandó az Állami Számvevőszék utóvizsgálata is, amely az elutasított pályázatok jogszerűségét, vagyis az elutasítás jogszerűségét ellenőrzi.
Ez a második lépcső immár 1200 települési önkormányzatot érint, ennek a zöme – az 1200-nak a zöme –csak 2-300 ezer forintot kap. Elmondható, hogy 80%-uk 1000 főnél kisebb településre jut, és elmondható, hogy 50%-uk elmaradott térséghez tartozik, vagyis Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár, Nógrád, és Hajdú-Bihar megye egyes térségeiből.
Az eddigi tapasztalatok szerint e kisebb települések normatív támogatása nem elegendő e települések működőképességéhez. Nem arról van tehát szó, hogy alapintézmények felújítására vagy más efféle kiadásra sor kerülhetne, a működőképességhez sem elegendő a normatív támogatás. Ezt egyébként az önkormányzati bizottság már több mint egy éve is megállapította, amikor erről a konstrukcióról az Országgyűlés állást kíván foglalni.
Az önkormányzati bizottság véleménye egyébként megoszlott. A megértőbbek álláspontja úgy summázható, hogy új támogatási rendszerről van szó, legyünk tehát türelmesek. Másik érvünk úgy szólt, hogy a hibaszázaléka ennek a döntési támogatási mechanizmusnak viszonylag kicsi, és itt hivatkoztak – azt gondolom, hogy indokoltan – az Állami Számvevőszék utóvizsgálatára a céltámogatásokat illetően, amely mintegy 8%-os hibát mutatott.
A szigorúbbak álláspontja úgy összegezhető, hogy nem mérhető így a hátrányos helyzet, nem tekinthető objektívnek ez a megítélés, mindenekelőtt azért nem, mert hiányzik a településfejlesztési törvény, hiányzik a településfejlesztési koncepció a kormányzat, illetve a Parlament részéről.
Elhangzott az is, hogy pénzügyi technikai lépésekkel előnyt lehet szerezni a pályázatoknál, és elhangzott bírálatként az is, hogy megváltoztak a pályázati feltételek menet közben. Egyébként a bizottság véleménye szerint ez a változtatás indokolt volt.
Egyetértett a bizottság abban, hogy jó lenne, minél korábban megkapni a támogatást, a kiegészítő támogatást ezeknek a községeknek, ezeknek az önkormányzatoknak. Jó lenne minél gyorsabban eljuttatni hozzájuk a pénzt, és ennek érdekében jó lenne, hogyha az Állami Számvevőszék utóvizsgálata már novemberre elkészülhetne, ilyen módon – beleértve ezt a mondjuk 5–10%-os hibát is – mindenki megkaphassa, aki a feltételeknek megfelel.
Az Állami Számvevőszék egyébként ezekben a hónapokban három önkormányzatokat érintő vizsgálatot folytat: a céltámogatást, a címzett támogatást, az önhibájukon kívüli önkormányzatok kiegészítő támogatását is. Mint hallottuk, a Számvevőszék ezt az utóvizsgálatot novemberre el tudja végezni, tehát úgy tűnik, hogy néhány héten belül ez a kiegészítő támogatás teljeskörűen eljuthat a helyére.
A második témakörről: vajon döntési helyzetben van-e most az Országgyűlés, vagy csak tudomásul vesz valamit? A helyzetet egy, különben kormánypárti képviselőtársam szavait idézve tudnám illusztrálni. Ő úgy fogalmazott: kisebbfajta csoda, hogy a jogosnak tartott igények pontosan kimerítik a rendelkezésre álló keretet, vagyis, hogy a javasoltak mind megfelelnek, az elutasítottak viszont mind kilógnak a feltételek közül. Mérlegelési lehetősége tehát a Parlamentnek ebben az esetben nincs.
A módosító javaslatok vitája során kiderült azért, hogy egyes esetekben a Kormány más forrásokból fedezni tudja az igényeket.
Ezért az önkormányzati bizottság – és remélhetően ezt a Parlament nevében is mondom – kéri nyomatékosan a Kormányt és a különböző tárcákat arra, hogy a különböző helyeken meglévő, az önkormányzatok számára nem látható forrásokat is ismerhessék meg, láthassák ezt és láttassák ezt. Erre ígéretet kaptunk. 1992-re vonatkozóan egyébként – úgy tűnik, hogy ebben konszenzus van a bizottságon belül – a váratlan esetekre nagyobb tartalékot kell elkülöníteni.
Az önkormányzati bizottság nehezményezte, hogy az önkormányzatok érdekképviseleti szerveinek véleményét a pályázati feltételekről meglehetősen késve, helyszíni kiosztással kaptuk meg. A 15 önkormányzati érdekképviseleti szervezetből – amelyek persze nagyon különböző súlyúak – 2 szervezet, a megyei és a megyei jogú városok szövetségei teljes egészében elvetették a pályázati és bírálati rendszert, míg a többiek több-kevesebb módosítással ezt el tudták fogadni.
Végül a módosító indítványokról szeretnék szólni. 33 falut és várost, Budapestet és annak 19 kerületét érintően érkezett be módosító javaslat, összesen tehát 53 önkormányzatot érintően. Ebből képviselőtársaim 13-at visszavontak a vita során megkapott információk hatására. Egy visszavont javaslatot, amelyet dr. Szabó Erika, dr. Kórodi Mária, Gulyás József és Laborczi Géza nyújtott be a IX. kerület támogatásával kapcsolatban. Tirts Tamás fenntartott a vita során. A megmaradt 41 módosító javaslatból 15 módosító indítvány kapta meg a jelenlévő bizottsági tagok egyharmadának támogatását, de végül is egyetlenegy javaslatot sem támogat többségi bizottsági vélemény.
Nyilvánvalóan nem fogom most ismertetni a módosító indítványokat. Azt gondolom, hogy ez a feladatom. De szeretném megemlíteni azt az egy témakört, amely megítélésem szerint a legnagyobb vitát váltotta ki a bizottság tárgyalása során. Ez pedig az árvíz sújtotta települések kiegészítő támogatásának kérdése. Itt Szobról, Nagymarosról, Szigetújfaluról, Vácról van szó többek között. A Kormány csak azoknál az önkormányzatoknál ismerte el az árvízkárokat, amelyek egyébként is forráshiányosak, ahol forrástöbblet szerepel, ott pedig nem. Márpedig a vita éppen azon folyt, hogy vajon miből fakad a forráshiány adott esetben: vajon abból-e, hogy közjegyzőségre kellett kiadni meghatározott összeget különválás folytán, vagy pedig abból, hogy az árvíz ténylegesen károsított. Itt azt gondolom, érdemes az önkormányzati bizottság hatására is mérlegelni a tisztelt Országgyűlésnek.
Egyébként a módosító indítványok mindegyike megítélésünk szerint jó szándékú, tisztességes lobbizásból ered, vagyis úgy gondolom, nem arról van szó, hogy a támogatott vagy támogatandó önkormányzatok méltatlanok, hanem arról van szó, hogy viszonylag kevés pénzt kellene meglehetősen sok helyre elosztani.
A bizottság – még egyszer hangsúlyozom – többségi szavazással a módosító indítványok mindegyikét elutasította. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
