BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Rába esete fontos és tanulságos eset. A nagyvállalat múltja gondolom, közismert, ez egy tipikus szocialista nagyvállalat, amelynek valamikor autokratikus vezetője – erős pártállami háttérrel – terjeszkedett, fejlesztett olyan monstrumokat, mint a félbehagyott százezer négyzetméteres csarnok, magyar-asszuáni gát vagy kétmilliárdos próbapálya, amely kihasználatlan, birodalomépítés Mosonmagyaróvártól a szentgotthárdi kaszagyárig.
Ez a vállalat ellehetetlenült, miután a nyugaton piacképes termékei csupán a termelés kisebb részét teszik ki, tették ki, és meghatározó volt, maradt a keleti piaci konstrukciós színvonal.
'90 nyarától új vezető került, jó szándékkal, de sok hibával irányította a vállalatot. A jelen, amit a képviselőtársam kérdez: csökkent az árbevétel, nőtt a hitelállomány, nőttek a kintlevőségek, irdatlan mértékben megnőtt a készlet, talán 8 milliárd forintra tehető a felhalmozott, eladatlan készlet, vagyonvesztés következett be. '90-ben, '91-ben a számítások szerint 3,6 milliárd forinttal csökkent a vállalat vagyona, csupán az első félévben, ebben az évben egymilliárd forint veszteség következett be.
Ezek után a kérdés, hogy mi kényszerített a Rába államigazgatási felügyelet alá vonására, vezetőcserére, hát ezek a számok, ezek a tények. Továbbá az, hogy a társasággá alakulás nem megfelelően haladt.
Amint az előző kérdéssorozatban elhangzott, '90 végén, mára benyújtotta átalakulási szándékát a Rába, és ez év áprilisában született is megállapodás az Állami Vagyonügynökség, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium és a Rába között, terv szerint ez év végéig kellett volna átalakulni, azonban már októberben látszott, hogy mivel nincsen stratégiai terv, nincsen átalakulási terv, nem lesz idén átalakulás.
Én másfél év alatt megtanultam, hogy ha egy vállalatot privatizálni akarnak és nem sikerül az első menetben, minél később következik be a döntés, annál rosszabb kondíciók állnak elő.
Még egy tanulság: ha nincs stratégia, akkor nincs kilábalási esély. Ha nem tudod, hogy hová mégy, akkor egyik út sem vihet el, visz el oda.
A stratégia hiányára egy adalék: amikor bekövetkezett a szovjet export dollárra való átállítása, a vállalati vezetés nagyobb bevételt remélt ettől. '90 második félévében 3 ezer emberrel növelték a Rába-birodalom létszámát, majd még ugyanannak az évnek a második felében 1200 főt nyugdíjaztak korkedvezménnyel. †91 közepén 4300 dolgozó elküldését jelentette be a vezérigazgató anélkül, hogy a vállalat egészére nézve lett volna részletes elgondolása.
Újabb tanulság: a vállalati tanács mint irányítási forma csak szép, napsütéses időre való, csak enyhén vízálló. A vállalati tanács nem tudja kikényszeríteni ebben az esetben sem a stratégiát a vezetőtől. Az államigazgatási felügyelet alá vonás egyébként – megjegyzem, mert sok félreértés van itt – nem visszaállamosítás. A vállalat eddig is állami tulajdonban volt, száz százalékos állami tulajdonban, ma is abban van. Van persze különbség, a tulajdonos, az állam most konkrét feladatokat tűzhet ki a vezetők elé, azokat számon kérheti. A vt-s irányítás alatt álló vállalatok gazdálkodásába, vagyonának alakulásába a fennálló törvényi keretek között nincs beleszólása az illetékes gazdasági minisztériumnak, esetünkben az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak.
Ha vagyonvesztés vagy vezetési válság indokolja, akkor viszont kötelessége az alapító minisztériumnak fellépnie. Ez történt meg akkor, amikor az IKM kezdeményezésére az ÁVÜ igazgatótanácsa október 2-i ülésén az államigazgatási felügyelet alá vonás mellett döntött.
A következő kérdéscsomag: mit vár el a tárca ettől az aktustól, mit vár el a vállalati biztostól, vagy Szili Sándor szavával: milyen perspektívát biztosít az államigazgatási felügyelet?
A vállalati biztostól azt várom el, hogy olyan vezetési stílust valósítson meg, amely belső szellemi és fizikai energiákat szabadít fel, melyek egyébként benne vannak a Rábában, és amelyek segítségével a vállalat meg tud felelni a kihívásnak.
A vállalati biztos feladatául kapta, hogy elkészítsen egy válságkezelő stratégiát, amelynek részét képezi többek között a készletek átvilágítása. Utasításomra november első három napjában teljes készletleltárt állítanak össze, és terv készül ezen katasztrofális méretű készletállomány csökkentésére, mobilizálására.
Egyébként éppen ma tartanak vitát Győrben a stratégiai tervről és az átalakulási koncepcióról, tegnap pedig a legnagyobb hitelezővel folyt reményt keltő tárgyalás a jövőt illetően. Elkészül tehát hamarosan az átalakulási terv, és ennek során, ennek kapcsán végbemegy a privatizáció, nem kívánja a minisztérium ezt az állami vállalatot sokáig felügyelete alatt tartani.
Ami a foglalkoztatást illeti, a vállalati biztos az átalakulási terv jóváhagyásáig azonnali hatállyal felfüggesztett minden létszámmozgást. Csakis egy megalapozott válságkezelő program keretében végrehajtandó felmérések, vizsgálatok, elemzések alapján lehet sorsdöntő lépéseket tenni.
Azt azonban világosan látni kell, tisztelt Ház, hogy a Rába vagy bármely más állami vállalat csak gazdaságos tevékenység esetén tud garanciát nyújtani a dolgozók foglalkoztatására.
Egy újabb tanulság: Amíg Magyarországon az állami tulajdon a gazdaság egy nagyobb hányadát reprezentálja – de egyébként feltételezem, még azután is, amikor már a részaránya csökkenni fog –, az állami tulajdon, legyen az vt-s, közgyűléses, államigazgatási felügyeleti vagy részvénytársasági forma, nem jelenthet automatikus foglalkoztatási garanciát. Az állami cégeknél dolgozók munkahelyét, teljesen függetlenül a gazdaságosságtól, nem lehet a társadalom egészének a költségét garantálni.
A gazdaságos működés az, ami a munkahelyeket biztossá teszi és meggyőződésem, hogy a Rába esetén is ez fog bekövetkezni, helyreáll a gazdaságos működés, noha bizonyára nem a mai vállalatméretek mellett.
És végül, Bakó Lajos képviselőtársam utalt a mendemondákra, találgatásokra, amelyek a személyi változást ott körülvették. Talán eddig sikerült bizonyítanom, hogy nem személyi vagy nem politikai ügyről van szó, hanem a tulajdonos magától értetődő kötelességének a teljesítéséről. Már most kijelentem, hogy jelentős vagyonvesztés vagy vezetési káosz esetén az alapító minisztériumok a törvényes előírások felhatalmazása alapján az ÁVÜ igazgató tanácsi, döntési fórumát felhasználva, fel fognak a jövőben is lépni ilyen esetekben.
Ami az MDF-es komisszárokat illeti, erről szó sincs. A most kinevezett vállalati biztos nem tagja pártnak, ha netán korábban volt, az nem az MDF. A vezetők első sorában tudomásom szerint egy, azaz egy olyan szakember van, aki tagja az MDF-nek, őt személyesen ismerem. A többi vezető pártállását nem ismerem, mint eddig, ezután sem firtatom a vezetők magánügyeit.
A Kormánynak a legfontosabb az ilyen ügyekben a közvagyon hatékony működtetése vagy előnyös értékesítése. E feladatoknál minden tenni kész, tehetséges emberre számítunk. Köszönöm. (Taps.)
