DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 27 éves koromban már lefokozott tizedes voltam, így nem képzelhető, hogy én elfogult vagyok a katonai bíróságok javára. Ennek ellenére engedjék meg, hogy felhívjam a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy a katonai bíráskodást és a katonai bíróságokat évszázadok folyamán az a társadalmi és nemzetvédelmi szükségesség hozta létre, amelyet úgy vélem, ma sem tudunk elkerülni.
A katonai bíráskodásnak az alapja az, hogy a katonaság, a katonaság személyi állománya olyan eszközökkel, olyan anyagokkal dolgozik, amelyik közveszélyes. Közveszélyes nemcsak a társadalomra, hanem közveszélyes a környező országokra, sőt urambocsá! közveszélyes az egész világra. Ha ilyen nagyságrendű veszélyforrásokról kell mulasztás esetén ítéletet alkotni, ezt úgy gondolom nem lehet a karalábé-ügyek szintjén bírósági tárgyalásra bocsátani.
Azonkívül a katonaságnak, a világ bármelyik katonaságának vannak titkai. Vannak titkai, amely titkokat a külföld és a külső erők számára el kell titkolnia. A katonai bíróságnak megvan az a módja, hogy ezeket a szervezeten belül… jóllehet meg kell teremteni a magas szinten való ellenőrzés lehetőségét: nemzetbiztonság, Országgyűlés, köztársasági elnök, Alkotmánybíróság, azonban feltétlenül, a magam részéről – miután ilyen veszélyes anyagokkal dolgozó személyi állomány bírósági megítéléséről van szó – nem tudom elképzelni, hogy a hétköznapi bíróság szintjén tudja ezt a kérdést a bírósági gyakorlat megoldani.
Én a magam részéről a katonai bíróság feloszlatását, annak hatáskörének ilyen irányú megcsorbítását, csökkentését nemzetbiztonsági szempontból és a honvédelem szempontjából végzetesen elhibázottnak tartom.
