SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ)
SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ)
SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy az én álláspontom kapcsán ilyen élénk vita bontakozott ki itt a Ház falai között. Szeretném én is elmondani ezzel kapcsolatban a véleményemet.
Úgy vélem, hogy egyik résztvevőnek, a vita egyik résztvevőjének sem volt igaza teljes mértékben azzal kapcsolatban, amit a bizottságban hallottam vagy hallottak. Ugyanis a bizottsági ülésen én nem a rendőrségnek valamilyen katonai állapotainak a megőrzése vagy hasonlók mellett foglaltam állást, hanem amellett, hogy bizonyos viszonyokat nem rendez ez a kérdés, és ennek következtében például a parancsmegtagadást hogyan lehet – mondjuk egy mentésnél vagy egyéb hasonló műveletnél – számon kérni egy rendőrnél. Talán az elbocsátás lenne a végső szankció, amivel rá lehet kényszeríteni egy kényszerhelyzetben lévő rendőrt.
De ezzel kapcsolatban elhangzottak a fő érvek, tehát én semmiképpen sem a rendőrség civilizálásával vagy civillé válásával ellentétben foglaltam állást, de mindenképpen megfontolandónak tartom, amit Kutrucz Katalin is elmondott, hogy itt valamifajta átmeneti szabályokra van szükség, valamifajta köztes viszonyokat rendező szabályok szükségesek.
A katonai különbíróságnak mint szervezetnek a megszüntetése a véleményünk szerint egy nagyon fontos lépése ennek a törvényjavaslatnak. Ugyanakkor az államtitkár úrnak az elszólásaiból is lehetett érezni, hogy itt azért mégsem tette meg azt az igazi lépést a Kormányzat, amit akart vagy amit szándékolt és amelyikben korábban konszenzus volt, ugyanis többször katonai bíróságról beszélt, holott itt a törvényjavaslatnak éppen az a lényege, hogy a katonai bíróságok mint szervezetrendszer megszűnnek, és katonai tanácsok veszik át ezt a szerepet.
Éppen ez a bökkenő, éppen ez a gondja a FIDESZ frakciójának ezzel a törvényjavaslattal, ugyanis mi itt egy összeegyeztethetetlen ütközést látunk egyik oldalon a bírói függetlenség, a másik oldalon pedig a katonai függelem között. Ezt nem oldja meg számomra az az érv sem, amely az indoklásban is szerepel, és az államtitkár úr szájából is elhangzott, hogy olyan típusú szakértelemre van szükség ebben az esetben, amely ennek a függelemnek a fenntartását szükségessé teszi, vagyis azt, hogy a honvédelmi miniszter a kinevezés egyik főszereplője.
Én erőteljesebben fogalmaznék még Szigethy Istvánnál is ebben a kérdésben. Én úgy gondolom, hogy a jogállam lényege éppen a garanciákban áll, és nemcsak a szóbeszédektől kell védeni ezeket az állapotokat, hanem igenis garanciákat kell biztosítani arra, hogy a kinevezés, amely az egyik legfontosabb befolyásolási eszköze az államnak, illetőleg a végrehajtó hatalomnak ebben a kérdésben, az nagyon is megfontolt legyen, és ne legyen kitéve semmiféle kormányzati szándéknak vagy befolyásolásnak. Tehát én úgy vélem, hogy a legjobb megoldás magának a katonai tanács kötelezettségnek a megszüntetése lenne, vagyis nincsen szükség ilyen típusú katonai tanácsokra. Ebben megőrződik mind a bírák, mind pedig az ülnökök tekintetében az a függelmi elem, amelynél a befolyásolásra lehetőség van.
A különleges katonai ismeretek pedig azért sem megfelelő érvek, ugyanis más szakterületeken is biztosítani lehet azoknak az ismereteknek a megszerzését a bírák részéről, amelyek egy ilyen típusú viszonynak a megítéléséhez szükségesek. Különösen fontos ez egy olyan hadseregnél, ahol az általános hadkötelezettség alapján a polgárokat sorolják ide be. Úgy vélem, hogy ez nem érinti a hadsereg belső fegyelmét és egyéb viszonyait.
Hasonlóképpen erre vonatkozik a másik megjegyzésem is. A katonai büntetőeljárás módosítására vonatkozóan kitágítja a törvényjavaslat a szolgálattal összefüggésben elkövetett más bűncselekményekkel, illetőleg a szolgálati helyen elkövetett bűncselekményekkel a korábbi, '89-es módosításhoz képest a katonai büntetőeljárás terjedelmét, illetőleg tartalmát. Ez véleményem szerint ugyanúgy, ugyanabba a körbe tartozik. A katonai fegyelem fenntartásának nem a büntetőeljárásnak egy speciális módja kell, hogy legyen a végső eszköze, hanem a hadsereg szabályozásának más kérdései. Nem megengedhető, hogy egyébként köztörvényes bűncselekményekben ismét egy katonai tanács döntsön, ezt megfelelően lehet biztosítani a rendes, civil bíróságnak a belátásával is, és így biztosítható az ítélkezés egysége is.
Az, amit Szigethy István már említett – hogy a katonai tanácsok megtartásának ez az esete olyan eredménnyel is jár, hogy a katonai bírók, illetve a katonai ügyekre kinevezett bírók részt vehetnek a büntetőügyek tárgyalásában –, ez olyan egyirányú utcát biztosít, amely a különböző bírák jogállásában tesz különbséget. A katonai bíró részt vehet más büntetőügyek megítélésében, ugyanakkor a rendes bíró nem vehet részt ebben a kérdésben.
Itt felmerül egy másik probléma is, hogy a katonai bírók ruhapénzre és egyéb katonai kedvezményekre és rangfokozati előrelépésekre jogosultak. Úgy vélem, hogy ezeknek a megtartása nyilván jogos érdeke a katonai bíráknak, de azt hiszem, hogy a bírák közötti jogegyenlőségnek és a bírák közötti egyenlőségnek nem lehet az utolsó érve az, hogy ezek a bírák ne veszítsék el a ruhapénzt. Ezért javaslom, hogy ezekben a pontokban a FIDESZ által benyújtandó módosításokkal fogadják el a törvényt. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
(Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás foglalja el.)
