HORN GYULA (MSZP)
HORN GYULA (MSZP)
HORN GYULA (MSZP) Tisztelt Parlament! Azt hittem, hogy erősorrendben szólít az elnök úr, először az SZDSZ, MSZP, FIDESZ. Tisztelt Ház! A következőt szeretném mondani a szocialista frakció nevében. Először is, miért tartunk szükségesnek különvéleményt. Két okból, az egyik az, hogy az ügyek bizottsági kezelésében bizonyos zavarok voltak. A másik pedig az előbb ismertetett közös bizottsági jelentés – megítélésünk szerint, s ezt a szocialista frakció nevében mondom – nem tükrözi a tényleges helyzetet.
Ami az első kérdést illeti, mint ismeretes, február 4-én a miniszterelnök úr javasolta a Parlamentnek, hogy hallgassa meg a két bizottság az ő tájékoztatását, illetve a Kormány képviselőinek a tájékoztatását a fegyvereladási ügyről. Sajnálatos módon erről a javaslatról itt határozat nem született a Parlamentben, s ez azért fontos, mert ez végig zavarta a két bizottság munkáját, nem volt világos, hogy tulajdonképpen mi is a feladata a bizottságoknak. Az történt, hogy a Ház tisztelt elnöke felkérte a két bizottságot, hogy hallgassa meg a Kormány tájékoztatását.
Mindjárt meg szeretném jegyezni, hogy az egész ügy kormányzati kezelésében a magam részéről egyetlen döntést látok helyesnek, mégpedig azt, hogy a miniszterelnök úr elrendelte a vizsgálatot. (Derültség a bal oldalon.)
A két bizottságnak a február 6-i ülésén tehát tulajdonképpen a kérdések felvetésére és megválaszolására szorítkoztunk. A házbizottság viszont másnap kifogásolta, hogy a külügyi és a honvédelmi bizottság miért nem vitte végig az ügyet, és azt a határozatot hozta, hogy terjesszünk javaslatot a tisztelt Parlament elé az egész ügy lezárásával, illetve állásfoglalásával kapcsolatban. Tegnap ennek megfelelően véleményt mondtunk, hosszas vita után határoztunk a Kormány által tett írásos jelentésről, másfelől pedig határozati javaslatot szerettünk volna a Parlament elé terjeszteni, amelyre azért nem került sor, mert a jelenlevő képviselők többsége ezt nem szavazta meg.
Miért lényeges ez? Lényeges amiatt, hogy az ellenzéki képviselők tisztázni kívántak minden részletet. Feltételezem, ugyanez vonatkozik a kormánykoalíció képviselőire is, csak ez nem mutatkozott meg a bizottsági üléseken. (Mozgás.) Szó sincs tehát arról, hogy a bizottságban helyet foglaló ellenzéki képviselők valamiféle összecsapást akartak volna előidézni maguk és a Kormány között. Azt hiszem, azt külön nem kell hangsúlyozni, hogy az ellenzéknek legalább annyira szívügye a magyar–jugoszláv jó viszony, mint a kormánykoalíciónak.
Miért fontos mindez? Azért, mert sajnos több lényeges kérdésre nincs hiteles válasz, illetve nem kaptunk hiteles válaszokat. Amit ugyancsak fontosnak tartok, hogy jóllehet most a miniszterelnök úr megfogalmazta a konzekvenciákat politikai értelemben, s ezt helyesnek tartom, s egyértelművé tette azt, a Kormány szándéka a jó viszony ápolása, fejlesztése Jugoszláviával, sajnos menet közben erre nem került sor. Csak meg kívánom jegyezni azt is, hogy a következtetések, konzekvenciák levonását Torgyán József úr is szükségesnek tartotta, és ha nem csal az információm, ő még nem ellenzéki képviselő. (Derültség.)
A miniszterelnök úr egyik beszédében azt mondotta, hogy a mostani Kormány 40 év után az első felelős és hivatalos Kormány. Ha ez így van, akkor először a következőt vetem fel. A Kormánynak ebben az ügyben nem volt feladata utánanézni, hogy hol használják fel a szállított fegyvereket, ez teljesen így van, hiszen az importőr igazolta, hogy Jugoszláviában használják fel a fegyvereket. Ugyanakkor sajnos az illetékes kormánytagoknak sokkal nagyobb körültekintéssel kellett volna eljárni az ügyben, hiszen a horvátok kérték eredetileg tavaly októberben, és ez benne van a Kormány írásos jelentésében is, tehát politikailag mindenképpen nagyobb felelősséggel kellett volna mérlegelni a szállítás engedélyezésének kérdését.
Másodszor, az ügyben történt jugoszláv érdeklődésre a Kormány illetékesei nem adtak korrekt választ. Én ezt felelőtlenségnek tartom a magyar–jugoszláv kapcsolatok szempontjából. Mindenképpen szükség lett volna arra, hogy kezdettől fogva ilyen korrekt választ megadjanak.
Harmadszor, az ügy nyilvánosságra kerülése után egyes kormányszervek tagadták a fegyverek szállítását. Én különösen nehezményezem mint előd (néhány képviselő hangosan felnevet) – köszönöm –, hogy a külügyminiszter január 27-én közzétett nyilatkozata cáfol mindenfajta fegyverszállítást. Az köztudott, hogy a külügyminisztériumok állásfoglalása nemzetközi téren alapvető, sokkal fontosabb, mintha bármelyik más tárca nyilatkozna. Szakmailag nem is értem – ne haragudjanak –, ha egy szomszédos országtól vagy bárkitől ilyesfajta felvetés érkezik, akkor miért kell a Külügyminisztériumnak rögtön elhatárolódnia a dologtól. Ilyenkor a válasz az, hogy kivizsgáltatja az ügyet, s a vizsgálat eredményéről a partnert, illetve a közvéleményt tájékoztatja. (Mozgás.) Ez lett volna a helyes eljárás, tisztelt Képviselőtársaim! Bevallom Önöknek, én álmomban sem gondoltam arra, mikor megjelent ez a külügyminiszteri nyilatkozat – hivatkozom a január 27-ire – hogy itt fegyverszállítás történt, hiszen bíztam abban, hogy a Külügyminisztérium az összes információ birtokában cáfolja a fegyverszállítás tényét. Ez sajnos, akárhogy vesszük, felelőtlenség. Felelőtlenség a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt is, s én nagyon szeretném, ha ebből nem származna presztízsveszteség.
Hadd jegyezzek meg valamit, bizonyos mértékig én – mint a nem felelős Németh Miklós-kormánynak a volt tagja – kicsit szégyellem magam ezért az ügyért. (Bekiabálás a jobb oldalról: Ülj már le! Ellenzéki taps.) Bízom abban, hogy a keletkezett kárt helyre lehet hozni, s örülök annak, hogy a miniszterelnök úr felvette a kapcsolatot a jugoszláv partnerrel, helyesnek tartom, hogy Katona Tamás tárgyalt erről, mint ahogy megkaptuk erről a tájékoztatást. Ugyanakkor mindezeknek a problémáknak a végleges tisztázása érdekében és éppen amiatt, hogy ne kerüljön, ne kerülhessen sor hasonló eseményekre, én támogatom azt a szocialista frakció nevében, hogy teljes kivizsgálásra kerüljön sor. Azt hiszem, ez nemcsak a Parlamentnek, a közvéleménynek, hanem a Kormánynak is az érdeke. (Ellenzéki taps.)
