KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kisebbségi frakció véleményeként tulajdonképpen három egymástól eltérő műfajú előadást hallottunk. Hogy az utolsóval kezdjem, Tamás Gáspár Miklós egy magasröptű filozófiai, politológiai, sőt, az erkölcstanba is belekalandozó előadást tett nekünk. Azt megelőzően Rockenbauer Zoltán egy lapszemlét ismertetett velünk… (Gyér taps a jobb oldalon; méltatlankodás a bal oldalon; közbeszólás balról: Tényekről volt szó!) …, Horn Gyula előadása inkább az eset tükrében valamiféle emlékiratszerű méltatásnak tűnt nekem… (Derültség és taps a jobb oldalon; füttyszó a bal oldalról.)
A lényege mindhárom nyilatkozatnak, úgy érzem, egyforma volt. (Taps a jobb oldalon; füttyszó a bal oldalról.)
A lényege az, hogy ezek után a nyilatkozatok után már senkiben nem maradhat semmi kétség az iránt, hogy ami ezt a fegyvereladási ügyet valódi politikai botránnyá növelte és dagasztotta, az egyáltalán nem ennek az ügynek a valódi külpolitikai jelentősége, hanem igenis, komoly, belpolitikai tartalom, egy egységes támadás a kormánykoalíció ellen! (Taps a jobb oldalon; közbeszólások balról: Így van! - Derültség.) És itt, ebben a körben, azt hiszem, hogy már megszoktuk, hogy az ellenzék legnagyobb pártja abban az esetben, hogyha valamiféle hibát tapasztal vagy észlel, akkor nyomban úgy reagál, hogy a személyi konzekvenciákat vonják le… (derültség a bal oldal soraiban), és lassan most már alig akad kormánytag, aki személyében nem lett megtámadva, és akinek ne követelte volna az ellenzék a lemondását! (Állandósult zaj.)
Nem akarom én ezzel azt mondani, hogy a Kormány tagjai nem követtek el hibát… (Hangos moraj a bal oldalon.)
És nem akarom azt mondani, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban sem hibáztak a Kormány egyes tagjai. De igenis állítom, hogy ez egy átgondolt stratégiának a része (derültség, zaj az SZDSZ padsoraiban, taps a bal oldalon) , a kormánytagok szakmai alkalmasságának és ezzel az egész kormánykoalíció alkalmasságának a megkérdőjelezésén keresztül valójában a kormánykoalíció pártjainak a hiteltelenítésére folyik egy kísérlet, és ezzel a választásokon eredményt elért pártok legitimitását igyekeznek kétségbe vonni. Meg kell, hogy mondjam, hogy ez a próbálkozás olyan különösebb eredményre nem vezethet, de átmeneti eredményre, a közvélemény befolyásolására nyilvánvaló, igen.
És amikor azt mondtam, hogy a legnagyobb kormányzópártnak ez a jól, legnagyobb ellenzéki pártnak, bocsánat, kormányzópárt mi vagyunk, amikor a legnagyobb kormányzópárt részéről kifejtettem azt az álláspontomat, hogy a legnagyobb ellenzéki pártnak ez a jól kivehető stratégiája, amely egyes pártelnöki nyilatkozatokban, levelekben is nagyszerűen testet ölt, én csak azt az egy dolgot nem tudom, hogyha ez olyan lényeges, hogy az egyes kormánytagokat megpróbáljuk egyenként kilőni, és ezzel valami újfajta szalámitaktikát megfogalmazni, hogyha ez olyan lényeges valójában, akkor vajon a legnagyobb kormányzópárt elnöke miért írta alá azt a megállapodást, amelynek értelmében az alkotmányos lehetősége szűnt meg annak, az alkotmányos lehetősége, a legnagyobb ellenzéki pártnak az elnöke, hogy a legnagyobb kormánypárt elnöke miért írta alá, ezt tudom, de hogy a legnagyobb ellenzéki párt elnöke miért írta alá ezt a megállapodást, amelynek következtében megszűnt az alkotmányos lehetősége annak, hogy a minisztereket egyenkénti bizalmatlansági indítvánnyal meg lehessen rendíteni székükből, és egyenként ki lehessen küszöbölni az egyes minisztereket. (Zaj az SZDSZ padsoraiban.)
Tehát hogyha ez a politika annyira fontos, ennek meg lett volna az alkotmányos lehetősége. De hát erről lemondott a legnagyobb ellenzéki párt, és ma már ennek az alkotmányos lehetősége nincs meg, mert megszűnt a bizalmatlansági indítvány lehetősége az egyes miniszterekkel szemben. Maradt tehát a levelezés, maradt tehát a nyilatkozat, de ennek azért olyan súlya, én úgy gondolom, nincs, mint lett volna a régi Alkotmány fenntartása mellett. (Közbeszólás a bal oldali padsorokból.)
Így is lehet mondani. Én azt mondanám, hogy ami a Szabad Demokraták Szövetsége és a FIDESZ éles támadásában, a Kormány ellen irányuló éles belpolitikai támadásában itt megnyilvánul, vagy tanulság, az nem új nekünk. Az új itt valahol az, hogy a Szocialista Párt is éles támadásba kezd a Kormánnyal szemben. Én örülök tulajdonképpen, hogy ebből a bénultságból a Szocialista Párt fölkelni látszik, amibe a választásokat követően belekerült. Örülök annak, és tulajdonképpen meg is értem, bár Horn Gyulának a barátságosnak ugyan nem mondható személyes jellege a felszólalásnak kicsit talán elkendőzi ennek a támadásnak a lényegét, de én azt hiszem, hogy világosan értem, hogy miről van szó, hiszen a külpolitika az az ágazat, amely úgynevezett viszonylagos sikerágazatnak mondható a Szocialista Párt jogelőd pártjánál. Ez kétségtelen, hogy így van, és nyilván ez az a pont, ahol támadni lehet a kormánykoalíciót.
Azonban én felhívnám a figyelmet ennek a sikerágazatnak a viszonylagosságára. Viszonylagos ez a sikerágazat két értelemben is.
Egyrészt azért, mert többi ágazat – mint tudjuk – oda vezette az országot, ahol most vagyunk. Tönkretette az országot a többi ágazat, ehhez képest valóban sikeres a külpolitika (taps a Kisgazdapárt soraiban) , hiszen ezt nem tette. Ez kétségtelen. De viszonylagos a korábbi kormányzat sikere, illetőleg külpolitikájának pozitív értékelése a mai Antall-kormány külpolitikájához képest is. Hogy csak a legújabb, ma reggeli bejelentésre utaljak, amiben igenis nagy része van az Antall-kormánynak. (Közbeszólások az SZDSZ padsoraiból: Az SZDSZ javasolta.)
És még egy, természetesen együttesen a többi ellenzéki párttal, és nem vitatom, hogy szerepe van a korábbi, korábban elindított folyamatoknak is. De azért csak ennek az ügyletnek a kapcsán, amit most vitatunk – tisztelt Ház –, azt hiszem, hogy világosan megfogható a két külpolitika közötti lényeges különbség, lényegi különbség. Hiszen mi az, amit most sérelmez a tisztelt Ház? (Közbeszólások az SZDSZ padsoraiból: Kalasnyikov.) A Kalasnyikovot. Hova történt ez a Kalasnyikov-szállítás, hova történt az eladása? Egy szabadon választott kormánnyal rendelkező államba, míg ez a korábbi kormányzat folyamatosan, a sikeres külpolitika közepette is, a harmadik világ olyan országába szállított fegyvert folyamatosan, olyan országaiba, amelyek semmiképpen nem mondható, hogy stabil, demokratikus kormányzattal rendelkeztek volna. (Taps a jobb oldalon és középen.) Azt hiszem, hogy ez már lényegi különbség a kétfajta külpolitika között, amikor kétségkívül vannak folytatólagosságok és érintkezési pontok is.
Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy egyetlenegy dologgal szeretnék még foglalkozni, kapcsolódva ahhoz, amit Tamás Gáspár Miklós itt mondott. Nevezetesen úgy minősítette, hogy súlyosan aláásta a Kormány és az ország tekintélyét ez az eset. (Gyér taps az SZDSZ padsoraiban.) Rockenbauer Zoltán pedig úgy nyilatkozott, hogy a fegyverszállítási botrány következménye az, hogy megjelenhetnek ilyen újságcikkek, hogy revizionizmus bajnoka Magyarország stb. (Dr. Orbán Viktor: Fegyveres revizionizmus.)
Én azt gondolom, hogy a fegyverszállítási botránynak két része van. Egyrészt maga a fegyverszállítás, másrészt a botrány. És itt jön az a felelősség – tisztelt Ház –, az, aki ebből botrányt kavar pártpolitikai célokból, pártpolitikai szempontokból, az igenis előidézője annak a helyzetnek, hogy ennek az országnak a tekintélye a világban esetleg csökkenhet. (Taps a jobb oldalon és középen.)
Én nem vitatom természetesen azt a jogot, hogy bírálni lehet a Kormányt. (Megnyilvánulások az SZDSZ padsoraiban: Ho.) Miniszterek lemondását is lehet követelni. De aki ezt egy ilyen külpolitikai szituációban teszi, az óhatatlanul azt a véleményt kelti a velünk ellentétes oldalon állókban, vagy azokban, akik csak messze vannak tőlünk, és ezért nem látják világosan a részleteket, hogyha egy jelentős és önmagát felelősnek valló ellenzéki párt vezetője, vagy pedig az önmagát objektívnek mondó sajtóorgánumok, egyes sajtóorgánumok követelik egy ilyen ügy kapcsán egyes minisztereknek a lemondását, akkor azt a következtetést vonhatják le, hogy ez valóban olyan súlyú ügy – olyan súlyú ügy –, hogy igaz lehet az a híresztelés, amit egyetlen felelős magyar politikai erő sem fogad el egyébként, hogy Magyarországot bármiféle felelősség terheli egy szomszédos államban kialakult helyzetért.
Ezt egyetlenegy felelős magyar tényező nem állítja, de ennek nyomán mégis azok, akik ezt ellenünk föl akarják használni, bizony föl tudják használni. És aki ehhez pártpolitikai okokból alkalmat teremt, az igenis felelőtlen. (Taps a jobb oldalon és középen.) Köszönöm szépen.
