KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP)
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP)
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Ház! A vitára készülve nem mást, mint a Kormány két írásos anyagát használtam fel érvek gyűjtésére, annak bizonyítására, hogy mikor, miben hibázott a Kormány, annak tagjai, azok, akik rosszul mérték fel az ügylet lehetséges hatását, a Magyar Köztársaság külpolitikai érdekeit; akik a jugoszláv érdeklődésre formális választ adtak, sőt tiltakoztak; akik még akkor is tagadtak, amikor nyilvánosságra került, sőt, már vizsgálat folyt; és akik a vizsgálat során is csak magyarázkodtak, kisebb formai hibákról beszéltek.
Elbátortalanított azonban Torgyán József úr megjegyzése, aki már így is uniformizáltnak látja a Szocialista Pártot, s arra gondoltam, reménytelen lenne mindezt úgy elmondani, hogy Torgyán úr számára teljesen ellentétesnek tűnjön Horn Gyula érvelésével, és ezzel egyben lehetőséget adtam Torgyán úrnak egy újabb reagálásra. (Derültség a bal oldalon.)
Ami Antall József úr bevezetőjét illeti, a végét, az ő pontokba foglalt nyilatkozatát elégedetten hallgattam, azt, hogy a Kormánynak szándékában áll a probléma megoldása, a viszony javítása, a garanciák megteremtése. Örömömet csak az csökkentette, hogy a naptár nem október végét mutatja, amikor Tadievic miniszter úr először írt Für Lajos miniszter úrnak levelet, és érdeklődött a fegyverüzlet iránt, és amikor – ahogy ez a bizottságban az egyik miniszter úr szájából elhangzott – először éreztük, hogy valami nem stimmel ezzel a fegyverszállítással. Nem is január 11-ét mutatja a naptár, amikor a Honvédelmi Minisztérium és a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma cáfolta a fegyverüzlet tényét; és nem is január 27-ét, amikor a Külügyminisztérium jegyzékben tiltakozott a jugoszlávoknál.
Ami még reagálásra késztetett – akárcsak másokat –, Kónya Imre úr fejtegetése, aki azt mondja, hogy botránnyá az ellenzék dagasztotta. Akkor csak azt nem értem, hogy miért kellett sajnálkozását kifejeznie a Kormánynak, hiszen egyszerű lett volna csupán az ellenzékre hárítani az egész ügyet, netán a sajnálkozásban arra utalni, hogy az ellenzék volt az, aki lényegében ezt a botrányos helyzetet előidézte.
S ami pedig a mások által is jelzett másik problémát jelenti, én, elkerülve a pontatlan idézés vádját, pontosan ki is másoltam a jegyzőkönyv éppen frissen elkészült példányából Kónya Imre úr szavait, aki azt mondta: "Azt hiszem, világosan megfogható a két külpolitika közötti lényeges különbség, lényegi különbség." Azután jön az érvelés, nem akarom az időt ezzel húzni, és a vége: "Azt hiszem, ez már lényegi különbség a kétfajta külpolitika között." Én meg azt hiszem, ez világos beszéd.
Kónya úr a fegyverüzletet olyan alapvető jellemzőjének tekintette a magyar külpolitikának, hogy ezzel igazolta a különbségét a régi külpolitikától. (Felzúdulás a jobb oldalon.) Én azt kérem, Kónya úr nyugtasson meg bennünket, hogy ez egy elszólás volt, és csupán egy olyan rutinügyletről van szó, egy olyan szokványos ügyletről, amiről a Kormány tulajdonképpen nem is tudott. (Elnök: Három perc! – A képviselő leül. – Taps a baloldalon.)
