ROCKENBAUER ZOLTÁN (FIDESZ)
ROCKENBAUER ZOLTÁN (FIDESZ)
ROCKENBAUER ZOLTÁN (FIDESZ) Elnök Úr! Miniszter Urak! Tisztelt Ház! A két bizottság közös jelentéséről szeretnék beszélni, mivelhogy ez a feladatom, a FIDESZ-frakció kisebbségi álláspontját szeretném az ügyben elmondani.
Másodszorra, illetve harmadszorra elolvasva a jelentést, hiszen ez a jelentés nem nagyon különbözik attól, amit a két bizottság február 6-i ülésén elfogadott, leszámítva a zárópasszust, azt kellett megállapítanom, nem is az zavar az ügyben a legjobban, hogy itt egy olyan szöveg került a Ház, az ország elé, ami nem fedi a valóságot, hanem az, hogy az ügyben szereplő illetékesek némelyike vagy többségük mindeddig úgy viselkedtek, amilyen az egész szöveg, alkalmatlanul. Ugyanis ez a szöveg egyszerűen alkalmatlan arra, hogy az ügyet tisztázza, hogy a közvéleményt tájékoztassa, hogy a jugoszláv partnert megnyugtassa. (Zaj.)
Nem felel meg annak a szellemnek, amelyet most a miniszterelnök úrtól hallottunk. Ennek a szövegnek – egyébként nem olyan rossz szöveg – három szépséghibája van összesen. Az egyik az, hogy engedélyezésük során eljárási mulasztás történt – így szól a szöveg –, ez részigazság, igen, történt eljárási mulasztás, azonban nemcsak eljárási mulasztás történt, hanem politikai balfogás is, s erről a szöveg nem szól.
Másodsorban azt írja a szöveg: "Az ügy nyilvánosságra kerülése után annak kezelésében hibák fordultak elő." Ez így van, csak azt gondolom, hogy a közvélemény tudatos félrevezetése nem nevezhető egyszerűen hibának.
Harmadrészt a szövegben van egy záró bekezdés, amely az ügyet lezártnak tekinti. Ezért azt nem tudom semmilyen körülmények között elfogadni, hiszen a február 6-i ülés óta új fejlemények merültek fel, új fejlemények kerültek elő. A hétfői zárt ülésen ezekre a kérdésekre rákérdeztünk, és nem kaptunk semmiféle megnyugtató választ. Mindaddig, amíg ezekre a kérdésekre nem kap választ a magyar közvélemény, addig nem tekinthető az ügy lezártnak.
Erről a három kérdésről szeretnék beszélni. Az első: az eljárási mulasztás. A haditechnikai eszközök kiviteléről és behozataláról szóló 99/1990. számú kormányrendelet 4. és 6. §-ának megsértéséről van szó. Ez az eljárási hiba, nevezetesen, hogy az 5 államtitkár közül csak hárman írták alá az engedélyeztetést, illetve hárman értettek ebben egyet akkor, amikor egyet kellett volna érteni, és nem látta sem a külügyminisztériumi államtitkár, sem a belügyminisztériumi államtitkár – itt történt a rendelet megsértése.
Ez valóban egy eljárási hiba, azonban úgy gondolom, hogy ennek az eljárási hibának az elkövetése hozta magával azt, amit én az előbb politikai balfogásnak neveztem. Ugyanis ez a bizonyos rendelet tartalmaz egy olyan paragrafust – 2. § (2) bekezdése –, amelyet talán már ismernek, de mégis fel fogok most olvasni, hiszen meg kell világítanunk egy-két tényt. A paragrafus így szól: "Nem lehet engedélyt adni fegyverek eladására olyan térségben sem, ahol fegyveres konfliktus bekövetkezése várható, válságövezetek." (Zaj. – Borz Miklós közbeszólása: Októberben nem volt válságövezet! – Közbeszólások: Úgy van, október.) Köszönöm a megjegyzést, Uraim, ezt csak Önök állítják, Jeszenszky Géza is ezt állította 1991. február 2-án a televízióban, amikor azt mondta, hogy Jugoszláviában októberben egyébként még nem volt semmiféle súlyosnak mondható belső helyzet.
Én vettem magamnak a fáradságot – minthogy, gondolom, a Külügyminisztérium államtitkára is vette volna magának a fáradságot, ha jelen van az ülésen –, és utánanéztem, hogy mi volt a helyzet októberben Jugoszláviában. Ha megengedik, idézek az októberben megjelenő lapokból. (Zaj.) Szeptember 27-én a következőt lehet olvasni. (Közbeszólás: Miben?) .a Népszabadságban, Uraim! (Közbeszólások: Ja, köszönöm. Derültség a jobb oldalon.) MTI-jelentés. (Derültség az ellenzék soraiban.) ". kellemetlenségnek voltak kitéve Knin, Obrovac, Benkovac községek területén, ahol a közelmúltban a horvátországi demokratikus hatalom ellen irányuló zavargások voltak." Ugye, tudjuk, hogy Knin, Obrovac és Benkovac szerb lakta területek. Szeptemberben zavargások voltak ezen a területen. Az egybeesik azzal az időponttal – szeptember hónap –, amikor a helyettes külügyi államtitkár megkapta a felkérést a horvát kollégáktól a fegyvervásárlásra. Szeptemberről van szó.
Október 3-a, szerda, MTI-jelentés, Népszabadság: "Rendkívüli ülést kezdett kedden a jugoszláv államelnökség: a nyolctagú vezetőtestület megvitatja a hétvégi horvátországi nemzetiségi összecsapások nyomán kialakult helyzetet. Megszakítva New York-i hivatalos látogatását, a válságülésre hazautazott Boriszlav Jovic jugoszláv államfő. . Ugyanakkor továbbra is feszült a helyzet Horvátországban, ahol a szerbek keddre virradóra ismételten eltorlaszolták a főutakat." Megjegyzem: október 3-a, a fegyvereladás október 7-én történt.
Október 4., csütörtök: "A jugoszláv államelnökség testületének válságülésén felszólította a zágrábi vezetést, hogy vonja ki a szerb kisebbség által lakott területekről a rohamrendőröket. Engedjék szabadon a fegyverelkobzási akció során jogtalanul őrizetbe vetteket, és teremtsék meg a feltételeket a szerb szélsőségesek által zsákmányolt fegyverek beszolgáltatására. A horvátországi szerbeket viszont a fegyveres járőrség feloszlatására és az útakadályok felszámolására hívták fel." stb. – Tudnék még idézni a lapokból.
Uraim! Nem gondolom azt, hogy tudatos doktrína állna az ügy mögött. Nem állítom ezt egy szóval sem, a dolgot meg kell vizsgálni, én ezt nem állítom. Én elfogadom a miniszterelnök úrnak azt a véleményét, hogy üzletről volt szó, amikor fegyvereket adtunk el, elsősorban üzletről volt szó. Azonban – bocsássanak meg – igencsak furcsállnom kell, hogy a külügyminiszter úr mindennek a ténynek, amit én felsoroltam, nem volt tudatában. Úgy gondolom, hogy a szomszédunkban zajló eseményekről a külügyminiszter úrnak tudatában kell lennie, különben ilyen és hasonló súlyos hibákat követ el a Kormány.
Mi lett ennek az egész ügynek a következménye, Uraim? Az lett a következménye, hogy Jugoszláviában három hete egyfolytában erről ír a sajtó, hogy Romániában napok óta másról sem szólnak a jelentések, a román kormányhoz közelálló lap azt engedheti meg magának ez ügy kapcsán, hogy azt írja, a magyar revizionizmus új fázisába, fegyveres fázisába lépett.
Uraim! Tudom, hogy hazugság, de minek a következménye az, hogy ezt megírták a lapok, ha nem ennek a fegyvereladási botránynak a következménye. (Zaj.) Ez az első kérdés.
A második kérdés: új körülményeket említettem, amiről Önök talán még nem szereztek tudomást. A Technika Vállalat vezérigazgatója a következőt nyilatkozta február 7-én: "Dr. Kovács Péter ezredes a Honvédelmi Minisztériumból megkereste helyettesét, dr. Szalai Pétert, és megbízást adott 30 ezer Kalasnyikov géppisztoly szállítására Horvátországba." Miklós Tibor február 12-én, tehát egy nappal a fegyverek leszállítása után hazaérkezett, felkereste Boross Pétert, és arra kérte, tegyen meg mindent a szállítmány leállítása érdekében. Ez ügyben többször kereste Raffay államtitkárt, aki minduntalan elhalasztotta a találkozót.
"Végezetül Kocsis László főosztályvezető aláírásával levél érkezett arról, hogy a Horvátországba irányuló további géppisztoly-szállítmányokat le kell állítani."
Ezeket megkérdeztük mi is a tegnapi bizottsági ülésen, semmiféle megnyugtató választ nem kaptunk arról, hogy mi az igazság a 30 ezer Kalasnyikov géppisztoly ügyében, mi az igazság Kovács László főosztályvezető által írt levélről, ami leállít további géppisztoly-szállítmányokat. Tudom nagyon jól, hogy másnap jött egy levél, amiben Miklós Tibor visszavonta a 30 ezer géppisztolyra tett kifejezését, és azt mondta – ő 10 ezer géppisztolyról beszélt –, hogy feltehetőleg a fennmaradó 20 ezer az a lőszerek számának a félreértésén alapulhatott. (Az ellenzék padsoraiban derültség.) Ez számomra meglehetősen furcsa dolog, hogyan lehet 1 800 ezer lőszert további 20 ezer géppisztolynak érteni (az ellenzék padsoraiban harsány derültség) , dehát végül is ez elképzelhető.
A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának illetékes tisztviselője – szintén január 11-én – "azt mondta lapunknak nyilatkozva", a hírt már eleve fantasztikusnak nevezte; akár 36 ezer, akár 20 ezer géppisztoly a tartozékokkal együtt hatalmas szállítmányt jelent. Ezt csak azért tartom érdekesnek megjegyezni, hiszen a kormányközleményben az van, hogy a szállítmány kis volumene miatt nem nevezhető jelentős szállítmánynak. Január 26-án és 27-én a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma szóbeli jegyzékben tiltakozott a vádak ellen. 1991. február 1-jén, pénteken az Esti Krónikában Jeszenszky Géza teljesen légből kapott állításnak nevezte a fegyvereladást. (Dr. Jeszenszky Géza külügyminiszter közbeszólása: Nem a fegyvereladást, hanem a belgrádi televízió vádjait neveztem annak.)
Igen. Köszönöm a kiegészítést. Ugyanezen a napon, pénteken a Panorámában Annus Antal honvédelmi államtitkár azt mondta, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumától megkaptuk a tájékoztatást, és ez alapján 1990-ben speciális áruforgalmi engedéllyel rendelkező magyar vállalatok exportáltak ugyan haditechnikai eszközöket, azonban egyetlenegy üzletet sem kötöttek semmilyen jugoszláviai köztársasági céggel.
Tudom a magyarázatot, az Astra nem minősül jugoszláviai köztársasági cégnek. Tudom. Február 5-én Jeszenszky Géza külügyminiszter közölte Jugoszlávia budapesti nagykövetségével: a vizsgálat során megállapították, hogy a magyar kormány tudta nélkül 10 ezer Kalasnyikov típusú fegyvert adtak el Jugoszláviának. Tudom, a magyar kormány nem tudott róla, csak négy minisztériuma. (Derültség a bal oldalon.)
Utoljára a mai Magyar Hírlapban, február 9-i keltezéssel megjelent Jeszenszky Géza külügyminiszter úr reagálása ezekre a kijelentésekre. Idézek belőle: a szavahihetőség kérdése kapcsán érdemes megjegyezni, hogy jogi értelemben fegyverszállításnak csak a kormányok közötti tranzakció számít, cégek esetében csak fegyvereladásról beszélhetünk (derültség a bal oldalon) , ennek alapján a fegyverszállítás tényét cáfoló minden magyar megnyilatkozás pontosan megfelelt a jogi tényállásnak.
Uraim, nem állítom azt, hangsúlyozom, hogy az illetékesek hazudtak volna. Nem állítom ezt. Nem állítom, már csak azért sem, mert ez a hang Bukarestbe való. Azt állítom azonban, hogy aki a kérdésre nem hazudik, még nem feltétlenül mond igazat. Nem állítok mást, minthogy tudatosan félretájékoztatták a közvéleményt. Nem állítok mást, minthogy ilyen magyarázatokkal, Uraim, semmire nem megyünk.
Ezt az ügyet nem lehet másképp rendezni, mintha feltárjuk a teljes igazságot, nem lehet másképp megnyugtató módon az ügyet lezárni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps a bal oldalon.)
