CSÉPE BÉLA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság kisebbségének előadója:
CSÉPE BÉLA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság kisebbségének előadója:
CSÉPE BÉLA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság kisebbségének előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság amikor ezt a témát tárgyalta, az a különleges nap volt, amikor a kormánykoalíció ott lévő tagjai kisebbségben voltak, tehát így következett be ez a szavazás. (Zaj, derültség, gyér taps.) Egyébként aznap, emlékezetem szerint ez nem volt napirenden. (Közbeszólás a jobb oldalról: Napirenden volt, csak megcserélték.) . Megcserélték a napirendet, tehát tulajdonképpen a kormánykoalíció tagjai nem voltak erre fölkészülve, hogy ez a téma lesz - mert ha tudták volna, akkor bizonyára eljöttek volna. (Zaj, derültség a bal oldalon. Közbeszólások a FIDESZ soraiból.) De ez nem tartozik a lényeghez. (Közbeszólások a FIDESZ soraiból: Így van!) A lényeghez tartozik viszont véleményünk szerint a következő.
Az, hogy mi ezt a törvényjavaslatot messzemenően támogatjuk, alapvetően nem egy financiális kérdés, annak ellenére, hogy költségvetési bizottsági döntés. Habár ez a havi mintegy 25-30 millió sem közömbös, de egyáltalán nem financiális alapon támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, hanem alapvetően azon egyszerű elv alapján, hogy a jogtalan előnyök megvonása egy olyan követelmény, amelyet most már halasztani nem lehet. (Taps a jobb oldalról és középről.)
Soós Károly Attila azt mondta most rövid indoklásában: ők úgy látják, ez a kérdés olyan bonyolult, hogy ez a törvényjavaslat nem oldja föl ezt a bonyolultságot. A mi véleményünk szerint ez a kérdés végtelenül egyszerű, azért, mert itt lényegében arról van szó, hogy az elmúlt rendszer ideológiájának volt egy olyan magja, amely szerint a munkásosztály élcsapata, egy bizonyos elit feljogosította magát az ország vezetésére, és saját magának olyan anyagi előnyöket biztosított, amelyeket ennek az új politikai rendszernek mindenképpen meg kell szüntetnie. Én úgy fogalmaznék, hogy ez az igazságtevésnek egy minimalizált mértéke. (Taps a jobb oldalon és középen.)
A napokban, hetekben folyik a kárpótlási törvény vitája. Mindannyian halljuk, az egész ország figyeli azt, hogy tulajdonképpen miről is van szó. Arról van szó, hogy az elmúlt rendszer - megint rá szeretnék mutatni egyik lényegére - egyik lényege az volt, hogy a termelési eszközök társadalmi tulajdonát hirdette mint politikai rendszerének alapját. És most, íme, ezzel okozott olyan kárt, amit tulajdonképpen igazán megtéríteni nem is lehet. Akkor én kérdezem, hogy azok a politikai vezetők, akik ezen az elven alapulva ilyen hosszú időn át az országnak ennyi kárt okoztak, akkor azért, mert esetleg a kérdés megoldásának vannak bizonyos problémái, halasszuk el ismét a kérdés megoldását. Úgy vélem, semmiképpen nem - ezért a költségvetési bizottság kisebbségi véleménye az, hogy ezt a törvényt minél hamarabb most már meg kell alkotni, és ezeket a nyugdíjakat el kell vonni. (Gyér taps a jobb oldalon és középen.)
Szeretnék még egy-két aspektusra rámutatni. Soós Károly Attila azt mondta, hogy ebben van bizonyos bosszúállásszerű lépés. Véleményünk szerint semmiféle bosszúállás ebben nincs. Akkor, amikor az előbbi alapokon, amire igyekeztem rámutatni, megtörténik egy jogtalan előnynek a visszavonása, akkor ez nemhogy nem bosszúállás, hanem az igazságnak valamiféle minimális helyreállítása. (Taps a jobb oldalon és középen.)
Ennek a törvénynek a szellemébe azt belevonni, hogy bosszúállás-jellege van, szerintem teljes mértékű ferdítés, mert az igazságtevésnek - harmadszor hangsúlyozom - minimalizált mértéke.
Azt mondta Soós Károly Attila, hogy tulajdonképpen itt kisembereket piszkálnak. (Derültség a jobb oldalon.) Nagyon megütötte a fülemet, mert ha már kisemberekről van szó, akkor nekem ezzel kapcsolatban azok a kisemberek jutnak az eszembe, azok a mostani magyar nyugdíjasok, akik igen alacsony nyugdíjból tengetik életüket, és akiken - amennyire lehetett - ez a Parlament a mostani, legutóbbi nyugdíjemeléskor valamilyen kis mértékben segített, de igazán segíteni nem tudott. Miután ezek jutnak eszembe, fölteszem a kérdést, hogy akkor ezeknek az embereknek a helyzetéért kik a felelősek. Nyilvánvalóan azok, akik ezeket a kiemelt nyugdíjakat élvezik. (Közbeszólás jobbról: Úgy van! - Taps.)
Akkor semmiképpen nem lehet a kisemberekre hivatkozva ezt a törvényt úgy bírálni, hogy bosszúálló és kisemberellenes. (Hack Péter közbeszólása: Nem is bírálta így senki !)
Még egy gondolat: Soós Károly Attila azt is elmondta, hogy tulajdonképpen a Kormány is megtehetné ezt a lépést. A mi véleményünk szerint ez egy olyan kiemelt lépés, amit mindenképpen a Parlamentnek kell megtennie. És ha szabad, én is bírálatot gyakorolok a Kormány felé, mert ezt már jóval hamarabb meg kellett volna tenni. (Taps.) Volt olyan választópolgár, akivel tavaly beszélgettem, és azt mondta, hogyha ez a Parlament mást nem tett volna, csak ezt, a kiemelt nyugdíjakat megvonta volna már, akkor ő meg lenne elégedve. Mert van türelem a társadalomban, de ez egy olyan feszültséget okoz a rendszerváltás óta már, számon kérik tőlünk a választók, hogy ez most már halaszthatatlan és megérett az intézkedésre.
Ezért a költségvetési bizottság - előbbiek miatt - kisebbségben maradt véleményét tolmácsolva még egyszer, összefoglalóan azt kell mondanom, hogy a kiemelt nyugdíjak megvonása egy olyan lépés, amely a társadalomnak azt az igényét, amelyet tulajdonképpen még nem tudtunk teljesíteni - hogy valamiféle igazságtevés megtörténhessen -, ha nem is teljes mértékben, de legalább ezen a területen, ahol meg lehet fogni konkrétan: meg lehet vonni a nyugdíjakat, minél hamarabb megtegyük. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon és középen.)
