DARVAS IVÁN (SZDSZ)
DARVAS IVÁN (SZDSZ)
DARVAS IVÁN (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Olyan törvénytervezet fekszik itt előttünk, amely igen sok tekintetben csakugyan megfelel a legszélesebb rétegek igazságérzetének, és régóta irritáló anomáliákat hivatott megszüntetni.
Úgy gondolom, alig akad ember az országban, aki például ne értene egyet a tervezet 1. §-ában foglaltakkal, amelyek egyes állami vezetők részére megállapított kiemelt magas nyugdíjak normális szintre való csökkentéséről intézkednek. Itt csakugyan teljes konszenzus mutatkozik.
Hadd hívjam fel azonban a figyelmüket már itt egy szépséghibára. Ha a Kormány megfogadta volna a szociális bizottság tavaly november elejei javaslatát, miszerint ezt az 1. §-t, amelyet illetően egyhangú egyetértés mutatkozott az egész bizottságban, válassza le a törvénytervezet fennmaradó részéről, és nyújtott be külön, akkor már négy hónapja nyugalom lenne ebben a roppant fontos kérdésben.
Kedves Hölgyeim és Uraim! Bizonyára Önöknek is feltűnt az itt eltöltött közös idő alatt, hogy az ellenzéknek soha semmiféle eszköze nem áll rendelkezésére, nem állt és valószínűleg nem is fog rendelkezésére állni arra, hogy bármilyen kérdést, amelyet a Kormány megtárgyalni óhajt, megakadályozza ennek tárgyalását. Tehát a Kormány hiába vagy a kormánypárt egyes képviselői hiába hivatkoznak arra, hogy ez az ellenzék mesterkedésén múlott volna. (Taps az SZDSZ soraiban.)
A törvénytervezet további paragrafusainál ugyanis sajnos korántsem mutatkozott már ekkora egyetértés. Vannak ugyanis olyan nyilvánvalóan igazságtalan passzusai is, amelyek már-már ellentétben állnak minden józan megfontolással.
Egy helyütt például úgy rendelkezik a javaslat, hogy némely kitüntetés birtokosa, aki kitüntetése révén bizonyos nyugdíjkedvezményben részesült, ezentúl csak akkor kaphatja továbbra is az ominózus pótlékot, ha utólag igazolni tudja kitüntetésének jogosságát. Hogy is várható el egy idős embertől, hogy most, élete vége felé visszamenőleg bizonygassa, hogy valamikor régen, évtizedekkel ezelőtt nem méltánytalanul részesült valamilyen kitüntetésben, mit tudom én, mondjuk nem az állampárthoz való kötődése révén, hanem valóban kiemelkedő képességeivel vagy egyéb közhasznú tevékenységével érdemelte ki annak idején a megkülönböztető megítélést.
Ha valaki azzal vádol meg, hogy ezüstkanalat loptam, semmiképpen nem lehet az én feladatom, hogy az ártatlanságomat bebizonyítsam. Nyilvánvalóan éppen megfordítva, a nyomozó hatóságra, illetve a vádhatóságra hárul a bűnösségem bizonyításának kényszere. Az ártatlanság vélelmének eme alapvető jogi elvével analóg módon kell, hogy működjék a mi jelen esetünkben is a jogalkotás logikája. Kénem, higgyék el, nem a saját pecsenyémet akarom itt megsütni, de az egyszerűség kedvéért engedjék meg, hogy a saját példámra hivatkozzam.
Engem 1978-ban Kossuth-díjjal tüntettek ki, meg érdemes meg kiváló művész is vagyok, én ugyanis nem tartozom azok közé, akik büszkén és megvetően visszautasították volna a felkínált kitüntetést - ez akkoriban egyébként nem is volt annyira divatban, ez csak sokkal később terjedt el, amikor már láthatóvá vált, hogy egy ilyen díjnak esetleg árnyoldalai is keletkezhetnek. Én bizony nem tagadom, átvettem a Kossuth-díjat meg a vele járó összeget is, azt sem tagadom, baromian örültem neki, mert akkoriban lakáscserére kellett a pénz. Egyébként annak az Aczél elvtársnak meg Fock elvtársnak a kezéből vettem át, akinek húsz évvel azelőtt még a börtönében csücsültem. Na már most hogyan bizonyítsam be én most utólag, hogy nem azért tüntettek ki, mert az Aczél elvtárs puszipajtása voltam, hanem azért, mert tűrhetően eljátszottam a Pesti Színházban az Egy őrült naplója című színművet. Ha nekem most például visszamenőleg kérelmeznem kellene majd, hogy aszongya, el ne vegyek már azt a kis pótlékot, meg bizonygatnom kell, hogy tulajdonképpen én nem is ismertem soha semmiféle Aczélt, én bizony bevallom, egy lépést sem tennék, hanem hagynám veszni az egészet a fenébe, már tisztesség ne essék szólván. (Taps a bal oldalon.)
Nekem persze ez könnyű - mondhatnák Önök -, megélek én a pótlék nélkül is, de az érintettek többsége ugyanígy gondolkodik majd mint én, ebben bizonyos vagyok, és ők összehasonlíthatatlanul nehezebb helyzetbe kerülnek ezáltal.
Egy további rendkívül problematikus vonatkozása is van a törvénytervezetnek. Megszüntetni kívánja a nyugdíjkiegészítéseknek egy egész sorát, amelyekről pedig korántsem bizonyítható minden esetben, hogy politikai jellegük volt.
Kérdem én, ki az, aki ma utólag hitelesen meg tudná állapítani, hogy valaki miért kapta annak idején a különféle hangzatos elnevezésű első és másodosztályú, vörös zászlóktól, gyémántoktól, babéroktól csak úgy hemzsegő fityegőket. Ki bizonyíthatja ma már, hogy nem konformista, vonalas, párthű káder volt a nagypapa, hanem igazi, klassz antifasiszta ellenálló. Vagy nagyszerű feltaláló vagy egyszerűen csak becsületes, dolgos melós. (Taps a bal oldalon.) És ha csak egyetlenegy esetben is igazságtalanul sárba tapossuk így valakinek a tiszta múltját, és semmibe vesszük a tisztességgel szerzett jogait, máris eldobhatjuk az egész törvényt, úgy ahogy van. (Taps a bal oldalon.)
Hölgyeim és Uraim! Nekünk itt és most el kell döntenünk, jogállamot akarunk-e létrehozni, vagy megelégszünk azzal, hogy régi sérelmeket toroljunk, szemet szemért, fogat fogért, ha ok akkor úgy, mi majd most így. Mert ha jogállamot akarunk teremteni, nincs más megoldás, mint hogy egyetlen határozott nagyvonalú gesztussal egyszer s mindenkorra eltöröljünk minden jogtalanságot, és útját álljuk minden további jogtiprásnak.
Ki kell mondanunk, hogy ezentúl védelmünkbe vesszük minden politikai indíttatású jogsértés áldozatát, kivétel nélkül mindenkit. És ha valaki azzal próbálna érvelni, hogy hát minek legyünk pont mi nagyvonalúak, hisz annak idején, amikor még tehették, ők sem voltak velünk szemben nagyvonalúak, annak én azt válaszolnám: épp ez az, amiben különbözni akarunk tőlük: mi jogállam akarunk lenni. (Taps a balközépen és bal oldalon.)
Hölgyeim és Uraim! Madridtól nem messze van egy óriási völgykatlan, és abban egy grandiózus barlangtemető, El valle de Los Caidos. Az elesettek völgye.
Egyetlen óriási fekete kereszt uralja az egyébként teljesen dísztelen barlangot, amelynek falába sok-sok ezernyi név van belevésve. Az 1936-os polgárháború elesettjei pihennek itt, köztársaságiak és falangisták együtt. Hisz valamennyien spanyolok.
Gondoljunk erre, amikor arra készülünk, hogy kiüssük egy szerencsétlen özvegy vagy annak unokája kezéből a karéj kenyeret csak azért (Hoó! Morajlás a jobb oldalon.) kérem, Önök ne gondoljanak erre! (Derültség, taps a balközépen és bal oldalon.) De aki meghallja mondandóm mögött az igazságot, az figyeljen erre! Gondoljanak erre, amikor arra készülünk, hogy kiüssük egy szerencsétlen özvegy vagy unokája kezéből a karéj kenyeret csak azért, mert a nagypapát még a régi rendszerben tüntették ki, olyasmiért egyébként, amiért bármilyen más rendszerben is járt volna neki a kitüntetés.
De hogy végül valami jót is mondjak: csak üdvözölni lehet a törvénytervezetnek ama szándékát, hogy megszüntetni kívánja a jövőben a nyugdíjkiegészítéseknek a társadalombiztosítás terhére való folyósítását.
Ha az állam kitüntet valakit, és az illetőt a rendes nyugdíjon felül még valami plusszal is óhajtja jutalmazni, mi sem jogosultabb, mintsem hogy ezt ne a társadalombiztosítás pénzéből tegye, hanem a saját zsebéből.
Összefoglalva tehát: mi megköveteljük a törvénytől, hogy egyrészt személyre lebontva megvizsgálja, vajon nem pusztán politikai hovatartozás jutalmazására szolgált-e annak idején a privilégium, ilyenformán tehát egyfajta szűkítő hatást váltson ki, ugyanakkor pedig kiszélesítse hatáskörét oly módon, hogy védelmébe vegye minden politikai jogtalanság áldozatát, bárhonnan származott lettlégyen is a jogsérelem. A jogsértésnek ezentúl ne lehessen színe se piros, se zöld, se fekete, se fehér, se ezen színek bármiféle szimbolikus kombinációja, ne lehessen többé leple a jogsértésnek.
Hölgyeim és Uraim! A Szabad Demokraták frakciója egy sor módosító javaslatot nyújtott be a tervezethez, amelyről frakciótársaim, akik kidolgozták a módosítást, a részletes vita során szívesen szolgálnak majd bővebb felvilágosítással, és amelyről azt reméljük, hogy alkalmas lesz rá, hogy kigyomlálja a tervezetből legalább a legvaskosabb tévedéseket. Amennyiben Önök is egyet tudnak majd érteni velük, és megszavazzák a módosításainkat, nem látom akadályát annak, hogy mi is támogassuk a törvényjavaslatot. Ám ha a szavazás során elvetnék módosításainkat, attól tanok, a magunk részéről nehezen tudnánk támogatni a törvényt. Gyanítom ugyanis, hogy jelen formájában nem annyira a jövőt szolgálja, mint inkább a múltat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps. )
