KELEMEN ANDRÁS, népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, népjóléti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Látszólag nem túl nagy jelentőségű törvényjavaslat, valamint hozzá kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat átszámozott és sokszor átírt szövege fekszik az Önök padtámláin. Az újságok már többször megírták - ma reggel is -, hogy a javaslat címében csupán szemérmesen egyes nyugdíjaknak és nyugdíj-kiegészítéseknek címzett tulajdonképpeni rendszeres jutalmak megszüntetésével nem lehet annyi pénzt összekaparni, hogy azt a kisnyugdíjasoknak adván azok megérezhessék, hogy kaptak valamit. Az is nyilvánvaló, hogy amikor az előző rendszer egyes urainak és kiszolgálóinak kezén mérhetetlen vagyonok halmozódtak fel, őket sem fogja érzékelhetően megrövidíteni nyugdíj-kivételezettségük elvesztése.
Ám ha így van, akkor mi a magyarázata annak a mindenki türelmét próbára tevő huzavonának, ami e törvényjavaslat és határozati javaslat körül kialakult? Az egész ügy mérhetetlenül szomorú. Azt példázza, hogy akiket az önkényuralom elpusztított vagy elnyomott, azoknak most sem könnyű igazságot, minden embert megillető lehetőséget adni.
A kívülálló csupán annyit érzékel, és egyre növekvő indulattal - hadd ne idézzek itt leveleket és telefonokat -, hogy telnek-múlnak a hónapok, és ezeknek az előjogoknak a megvonása nem történt meg. Az első hetekben és hónapokban folyton abba ütköztünk bele, hogy a társadalombiztosítási szerveknél meglevő adatok nem elegendőek az érintet nyugdíjak újraszámításához. Nincs adat például sem a szolgálati időre, sem az átlagkeresetre; alapadatok hiányoznak.
A Kormány tavaly októberben elrendelte az MSZMP KB, illetve annak útkársága által megállapított nyugdíjak felülvizsgálatát. De a legtöbb tárgyaló partnerünk azt állította, hogy az érintett kivételezett személyek névsora sem emelhető ki a társadalombiztosítás adathalmából. A Társadalombiztosítási Főigazgatóság ugyanis nem kezelte az MSZMP titkársága által megállapított nyugdíjak anyagát, mert a titkárság csupán a folyósító szervvel állt kapcsolatban.
Be kell vallanom, hogy az előző közigazgatásban való járatlanságunkat bizonyítja, hogy csupán hosszas utánjárással bukkantunk rá a Minisztertanács Kivételes Ellátások Bizottságára, amelynek feladata volt a kivételes nyugellátásban részesülők nyilvántartása és előjogaik biztosítása. Ebben sokan olyanok, akik segítségünkre lehettek volna, sem siettek segítségünkre. Annyira így van ez, hogy a minisztériumban - amikor utánanéztünk a vonatkozó titkos anyagoknak - tulajdonképpen 1971 előtti anyagot nem sikerült föllelnünk.
E bizottságnak, e Kivételes Ellátások Bizottságának elnökeként a Minisztertanács titkárságának a vezetője szerepelt, és tagjai voltak a következők: az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztálya, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége képviselői, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke, a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, az egészségügyi miniszter, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője és a Minisztertanács útkárságának vezetője által megbízott személyek - mint ahogy ezt az azóta nyilvánossá tett 3231/1977-es minisztertanácsi határozat összefoglalja.
Sőt ezenfelül mód volt a kivételes nyugellátás további emelésére, ha a javaslattevő - és itt nem sorolnám fel részleteiben - a politikai vezetés szűk köréhez tartozott.
Tulajdonképpen miről van itt szó? Az előző politikai előjogokból fakadó nyugdíjak azonban különböző módon kerültek megállapításra. Itt eddigiekben kettőt említettem, de próbáljuk meg rendszerezni. Említettem az MSZMP KB saját hatáskörében megállapított nyugdíjait, amelyekben a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság folyósító szerv volt csupán, tehát ő fizetett, de a megállapításba, a háttéranyagokba nem volt betekintése.
A Minisztertanács Kivételes Ellátások Bizottsága szintén említésre került az előbb. Voltak ezenkívül a korengedményes nyugdíjak, amelyek politikai indíttatású belső határozat alapján kerültek megállapításra. Ezenkívül köztudomású a volt állami vezetőkre vonatkozó kivételes nyugdíj-megállapítás lehetősége, amelyet egy 1077/1987. XII. 31. minisztertanácsi határozat, valamint az azt kiegészítő 54/1988. VII. 12. minisztertanácsi rendelet alapján lehetet megállapítani, és ami lényegileg az aktívak fizetésének megfelelő nyugdíjösszeg megállapítását tette lehelővé.
Végül idetartozó az a problémakör, amely nyilván a vitáknak is a központjába került az eddigiekben is: egyes kitüntetésekkel járó nyugdíj-kiegészítések.
Meg kell említenem függelékképpen, hogy természetesen van egy hatodik csoport is, amelyiket a törvényjavaslatunk nem érint: a méltányosságból, szociális okokból megállapítható kivételezések köre.
Na most; ha ezt ilyen rendszeresen látjuk, akkor talán nem látszik lehetetlennek felszínre hozni a kivételezettek névsorát és meghozni a szükséges intézkedéseket.
Az MSZMP KB saját hatáskörében megállapított nyugdíjakra vonatkozólag a beterjesztett anyagban az országgyűlési határozati javaslatnál fogok kitérni.
A Minisztertanács Kivételes Ellátások Bizottságánál megállapított nyugdíjak névsorán a Kormány dolgozik. és folyamatosan juttatja el az OTF-nek.
A korengedményes nyugdíjak a Munkaügyi Minisztérium hatáskörébe tartoznak, ott dolgoznak rajta. A törvényjavaslatunk pedig az állami vezetők és az egyes kitüntetésekkel járó nyugdíjak kiegészítésével foglalkozik. Tehát látszólag a dolog egyszerű, áttekinthető, bár nem volt ilyen egyszerű az első pillanatban. És mégis ismételten került vissza az anyag hozzánk átdolgozásra a körülötte kialakult hangulat hatására mind a Kormánytól, mind az Országgyűlés bizottságaitól. Sőt most is, amikor végre a házbizottság felvette az Országgyűlés február 5-i ülésének napirendjére, ismét elhalasztódott, és elég szomorúan olvastam, amikor a február 19-i, rá két hétre lefolytatott ülésen került szintén napirendre, hogy ott is valahogy kimaradt a napirendről végül is az elhúzódó viták miatt.
Ez végül is azt jelenti, hogy egy újabb havi nyugdíj és egy új havi kiegészítések!
Mik voltak a halasztások szakmai és politikai indokai? Ezt nem tudom másképpen jellemezni, mint Szabó Lőrinc szavaival. Az anyagot tárgyalók olyat akartak teremteni a törvényben, ami - és itt idézem "valami hasonlata a mennyei igazságnak a Földön!"
Ez a tökéletességre való törekvés önmagában bénítólag hat. Jogi eszközökkel rendezni egy szándékosan összezavart helyzetet, amelyben művészeti, tudományos és sporteredményeket elérők, németellenes ellenállók ugyanolyan módon vannak elismerve, mint az 56-os pufajkások, és amikor a helyzetet megmagyarázó joganyag nagyrészét a 3000-es, vagyis csak fokozatosan feltárt titkos határozatok teszik ki - bizony azt hiszem, ez a gordiuszi csomó esete!
És ha hozzátesszük azt, amit mindnyájan sejtünk és tudunk, hogy nyilvánvalóan e határozatdzsungel mögött tulajdonképpen egyszerűen bizonyos telefonvonalak húzódnak meg, amikor az ember felveszi a kagylót, és odaszól a megfelelő helyre, hogy intézzék el ennek vagy annak az "érdemes" személynek a nyugdíjait, akkor még bonyolultabbá válik az egész helyzet!
Az igazság és a jog viszonyának itt a Házban fel-fellángoló vitáiban nyilvánvalóvá vált, hogy hasonló kételyekkel fogunk szembekerülni a volt rendszer lebontását És az új építését szolgáló minden döntésünkkel.
Ugyanakkor a politikai döntésnek gazdasági megfontolásokat is kell tartalmaznia. Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló, korábban 555-ös, immár 1292-es számon beterjesztett törvényjavaslat ilyen alapvető indoka az, hogy az egységes nyugdíjrendszerbe nem illeszthetők be az általános szabályoktól eltérően megállapított kiemelt nyugdíjak és nyugdíj-kiegészítések.
Ezeket a kedvezményeket járulékfizetés sosem előzte meg, és mégis a társadalombiztosítás fizeti! A Kormány és az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság véleménye szerint a járulékfizetéssel meg nem alapozott kifizetéseknek véget kell vetni. (Taps.)
Ha valamilyen kitűntetéssel pénzösszeg jár, azt a kitüntető fizesse, avagy - és ez csak eljárásbeli különbség - utalja át a társadalombiztosításnak. Meggondolván azonban azt a tényt, hogy az ilyen kifizetések költségvetési fedezetét is az adóbevételek jelentik, a Kormány tervezi a kitüntetésekkel járd pénzjutalmak rendszerének lényeges beszűkítését. A tisztelt Országgyűlés 1847-48. évben működött elődje már törvénybe iktatta VIII. számon a közös teherviselés elvét, kimondván - idézem -, hogy "Magyarország és a kapcsolt Részek minden lakosai minden közterheket különbség nélkül, egyenlően és aránylagosan viselik". Száz évre rá mégis kiépülhetett egy olyan rendszer, amely haszonélvezőinek kivételes nyugellátását, rendszeres gondozási díját, lakásjuttatást, továbbtanuló gyermekeinél felső iskolába való bejutást, évenkénti szakszervezeti üdülést, megfelelő munkahely keresését és oda való bejuttatást, az általános társadalombiztosítási szabályoknál kedvezőbb nyugdíjszámítást, iparengedély odaítélésében előnyt, kölcsön engedélyezésénél könnyítést, gépkocsivásárlásnál és telefonigénylésnél soronkívüliséget tartalmazott 1990-ig, s máig fenntartja kivételes nyugdíjazás mellett a kiemelt egészségügyi ellátást. Egyébként hadd jegyezzem meg, hogy ennek a legutóbbinak a megszüntetésére tett indítványunkra a Kormány május 31-ig részletes hasznosítási tervet kért be tárcánktól.
A kérdésben a társadalmi, a gazdasági igazságérzetnek és az ép erkölcsi érzéknek egyaránt megfelelő megoldás minden előjog lebontása lehet csupán; minden olyan juttatás megszüntetése, amely mögött nem áll teljesítés. A javaslat ennek szellemében 1. §-ában megszüntetni rendeli azoknak a nyugdíjaknak a további folyósítását, amelyet a volt állami vezetők kapnak egy 1988-ban hozott minisztertanácsi rendelet alapján.
A kedvezmény lényege abban áll, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának, a Minisztertanácsnak és az Országgyűlésnek a volt elnökei azonos összegű nyugdíjban részesülnek, mint a hivatalban lévő, azonos közjogi funkciót betöltő személyek személyi jövedelemadó-előleggel csökkentett munkabére. A miniszterként, államtitkárként vagy miniszterhelyettesként nyugállományba vonult vagy küldött személyek esetében a kivételes elbánást az biztosítja, hogy a nyugdíjak alapjául szolgáló havi átlagkereset egyenlő a nyugdíj megállapításakor elért egyhavi munkabér személyi jövedelemadó-előleggel csökkentett összegével, vagyis a klasszikus orwelli állatfarmszituáció: vannak egyenlők és egyenlőbbek!
A javaslat az érintett személyek ily módon kiszámított nyugdíját megszüntetni, és a mindenkire vonatkozó általános szabályok szerint kiszámítani rendeli a törvény hatályba lépését követő hónap utolsó napjától.
Ugyanezeket a rendelkezéseket kell majd alkalmazni az 1988 júliusa előtt megállapított nyugdíjak esetében is. A javaslat a továbbiakban megszüntetni rendeli azokat a nyugdíj-kiegészítéseket, illetve nyugdíjszerűen folyósított ellátási formákat, amelyeket főként kitüntetés elnyeréséhez kapcsolt egy 1985-ben született minisztertanácsi rendelet. Ennek indoka, hogy ebben a körben szintén nem alapozza meg járulékfizetés a nyugdíj-kiegészítéseket.
A javaslat elfogadása esetén tehát a jövőben nem kapnának nyugdíj-kiegészítés címén anyagi elismerést a minisztertanácsi rendeletben meghatározott 17 fajta kitüntetés tulajdonosai. Ezek: a Szocialista Munka Hőse; a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze, Érdemes Művésze; a Magyar Népköztársaság Érdemrendje; partizánok; a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének mindhárom fokozata; a Munka Vörös Zászló Érdemrendje; a Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje; Vörös Zászló Érdemrend; Szocialista Hazáért Érdemrend; a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje; Munkás-paraszt Hatalomért Emlékérem; olimpikonok; a Népművészet Mestere; nemzeti gondozottak.
Törvényjavaslatunk az általános elvet következetesen érvényre juttatva valamennyi kitüntetett személy nyugdíj-kiegészítését megszüntetni javasolja. Ugyanakkor rendelkezik arról, hogy a kiváló és az érdemes művészek, a népművészet mesterei, az olimpiai játékokon aranyérmet szerzettek és a két világháború között, illetőleg a II. világháborúban a nemzeti ellenállási mozgalomban való részvételükért kitüntetettek, e harc rokkantjai és hozzátartozói a költségvetésből a jelenleg folyósított nyugdíj-kiegészítéssel azonos összegű pótlást kapjanak.
Azokban az esetekben, ahol a kitüntetés elnevezéséből nem állapítható meg, hogy azt az említett tevékenységek valamelyikének folytatásáért kapták az érintettek, kérelemre a kitüntetést adományozó szerv jogutódja igazolja a kitüntetést megalapozó tevékenységet. Az eljárás során az igazoló szervnek be kell szereznie a kitüntetést kezdeményező szerv vagy jogutódja állásfoglalását arról, hogy milyen tevékenység szolgált az általuk kezdeményezett kitűntetés alapjául. Amennyiben a kérelmet elutasítják, az elutasító döntés közlésétől számított 30 napon belül az igazolás kiadását az érintett személy a köztársasági elnöktől kérheti. Kedvező döntés esetén a nyugdíj-kiegészítés összegét pótlék címén a végső döntéstől számított 6 hónapra visszamenőleg lehet folyósítani.
Kötelességem tájékoztatni a tisztelt Házat a Köztársasági Elnöki Hivatal álláspontjáról az eddig taglalt kérdésekben. Ebben arra való tekintettel, hogy a kitüntetés az erkölcsi elismerés és az anyagi megbecsülés szerves egysége, a méltatlanná válás okából történő kitüntetésmegvonást javasolja. Nem látja ugyanakkor megalapozottnak a 2. § kedvezményezettei közötti megkülönböztetést, mert az a gazdaság, a szolgáltatás területein szerzett érdemeket nem emeli ki az eltörlendő kedvezmények közül. Hiányolja a Magyar Szabadság Érdemrendet nyertek árnyaltabb megítélését, és így azt javasolja, hogy a nyugdíj-kiegészítésből pótlékká váló kedvezményt csupán azok ne kapják meg, akiktől egyedileg visszavonja a javaslattevő vagy jogutódja.
Úgy vélem, ez az állásfoglalás tovább árnyalja a helyzetet. Különösen, ha tekintetbe vesszük azt, hogy amikor az erre vonatkozó kérdéseket a napi sajtóban taglalták, akkor találtam egy olyan nyilatkozatot Gáspár Sándor volt szoc. vezető részéről, hogy: "vannak kitüntetéseim, de olyan, ami után pénzt kapok, csupán egy. - Ez a Szabadság Érdemrend, amit még 47-ben kaptam Dinnyéséktől. Azoknak van ilyen, akik a fasizmus ellen harcoltak." Ez részigazság, ugyanis a kezemben van olyan diploma, amelyen föl van tüntetve a Magyar Szabadság Érdemrend, és itt van a szöveg: az ellenforradalom leverésében, az ország rendjének megszilárdításában kifejtett tevékenysége elismeréséül. `57. november 4-én történt az adományozás. (Derültség, taps az MDF,soraiból. )
A beterjesztett javaslatunk szerint a nyugdíj-kiegészítéssel azonos összegű pótlékot a költségvetés biztosítaná, úgy, hogy azt a továbbiakban is a nyugdíjfolyósító szervek folyósítanák, de a pénzügyminiszter és a Társadalombiztosítási Alap kezelői közti megállapodás szerint ezt az összeget évenként a költségvetés megtérítené a Társadalombiztosítási Alapnak. A javaslat a törvény hatálya alá tartozó nyugdíjak újbóli megállapítása, illetőleg a nyugdíj-kiegészítések folyósításának megszüntetése során is a kérelmező szociális helyzetére tekintettel méltányossági jogkörrel ruházza fel az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőjét. A javaslat szerint a törvény alapján újból megállapított nyugdíjakkal kapcsolatosan is lehetőség van az általános, a társadalombiztosítási jogszabályokon alapuló jogorvoslat igénybevételére.
Tisztelt Ház! Február 5-én interpellációra kellett válaszolnom a hadigondozottak ellátása ügyében. Az akkori napirend szerint utána következett volna a mostani beterjesztésem. Szép lett volna az érdemtelenektől való megvonást összekötni az igaztalanul és könyörtelenül megnyomorítottaknak való adással. A rendszer ellenségeiként kezelt rokkant magyar katonákat, hősi halottaink hozzátartozóit sújtó gyűlölködő intézkedések, nyomorba taszító törekvések mély megvetést keltenek bennünk. Jelen esetben, ellentétben ezekkel a Rettegett Iván cáréra emlékeztető intézkedések szellemével, a haza népére akár fegyvert is fogó, országot idegen hatalomnak kiszolgáltató személyek esetében sem célunk azok életlehetőségeinek megvonása. Ezért a méltányosság biztosítása mellett tervezetünk kimondja azt is, hogy akinek a szóban forgó kedvezményekkel növelt nyugdíjösszege nem haladja meg a hatezer forintot, azokra a javaslat rendelkezései nem terjednek ki.
Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatához szükséges adatszolgáltatásról szóló 1293-as számon beterjesztett országgyűlési határozati javaslat indoka az, hogy - mint már említettem - a törvényjavaslatban megjelölt állami vezetőkön kívül a volt pártalkalmazottak részére is állapítottak meg az általánostól eltérő, annál kedvezőbb szempontok szerint egyedileg nyugdíjat. A volt MSZMP Központi Bizottság titkársága 1976. április 26-án hozott egy belső határozatot, amelynek eredményeként a Központi Bizottság titkársága átvette a kivételes nyugellátást engedélyező és a nyugdíjat megállapító állami szervek szerepét. Tulajdonképpen ezzel csupán a már meglévő szokást rögzíti írásban, amint ez a szövegből is kiderül. Az így megállapított nyugdíjakról a társadalombiztosítási szerveknek csak közvetett információi vannak. Ezért a kiemelt nyugellátások teljes körű felülvizsgálatához szükséges az országgyűlési határozati javaslatban foglalt adatszolgáltatások teljesítése - ezért is kapcsoltuk össze a két anyagot -, amelynek alapján az e körbe tartozó nyugdíjak felülvizsgálata is elvégezhető.
A fentiek szerint tehát javasoljuk, hogy az Országgyűlés kérje fel a Magyar Szocialista Pártot arra, hogy állítsa össze és bocsássa a Kormány rendelkezésére azt a jegyzéket, amely az érintett személyek ismételt nyugdíj-megállapításához szükséges adatokat tartalmazza.
A határozati javaslat értelmében a rendelkezésre bocsátott adatok alapján a Kormánynak kell kezdeményeznie az érintett nyugdíjaknak a nyugdíjba vonulás időpontjában hatályos társadalombiztosítási szabályok alapján történő átszámítását.
Tisztelt Ház! Kétségtelenül az igazságosságra törekszünk. Nem akarunk megbélyegezni ártatlanokat. Sőt! Olyanokat, akik az országért tettek valami elismerhetőt, bármi téren. Az idegen megszállás rendszerének aljas eszközeit méltóan szemlélteti az az eljárás, hogy miközben az intézmények elnevezéseiben sorra, rendre megszűnt a nemzet és a nemzeti szó, a nemzeti gondozottak közé becsempészte az `56-os honárulókat is. Az ördögi gondolat még ma is viszályt képes szítani. Ezt mutatja a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének tiltakozása jelen törvénytervezetünk ellen, hivatkozva a sátoraljaújhelyi katonai fegyházban 1944 tavaszán lezajlott börtönfelkelésre. Természetesen nemhogy hátrányos helyzetet nem akarunk létrehozni a horogkeresztes őrület elleni harc kiemelkedő személyiségeinek, de külön megbecsülés illeti őket. Azonban elgondolkodtató, hogy a most tiltakozó Szövetség, mely korábban képviseltette magát a Minisztertanács kivételes ellátások bizottságában, nem igyekezett elhatárolódni az őt beszennyező tagjaitól. (Taps.)
Tehát minden biztosítási elven, minden jogvédelmen túl végül is ki kell mondanunk, hogy kiktől kíván valamit megvonni ez a törvényjavaslat. Azoktól, akik egy idegen hódítás országunkban való berendezkedéséhez számításból, megalkuvásból és polgártársaikkal szemben is gyakorta fegyveres kezüket adták.
1972-ben a Kádár-rendszert átfogóan bíráló Gombos Gyula körüli könyvvita kapcsán külföldre szorult orvostársam, Csernovilszky Vilmos egyértelműen azzal jellemezte a vörös batár szekértolóit, hogy tudják és érzik, hogy a nemzet és a történelem előtt az ő felelősségük talán még súlyosabb, mint a Moszkvából jött kommunistáké. Azok csak azt adták, ami a lényegük volt (taps) , és amit tőlük az előzetes történelmi tények ismeretében minden józanul gondolkodó, ép eszű ember elvárhatott. Hogy azonban voltak, akik árulóivá váltak hazájuknak, sokszor saját egykori eszméiknek, elveiknek, pártjaiknak, osztályaiknak, és aktív közreműködésükkel támogatták a magyar történelem egyik vagy talán legsötétebb bűnszövetkezetét - hadd idézzem Kádár Jánost, akinek a meghatározása szerint: "Rákosi és Gerő néptől elidegenedett kalandor csoportja", Magyarország tönkretételében segédkeztek, erre nemcsak mentség, de magyarázat sincs, és nem is lesz soha. Bűnös tévedésük azért sem menthető, mert véres diktatúrájuk kiépítése során teljesen nyilvánvalóan és félreérthetetlenül még annyira sem élvezték a magyar nép támogatását, mint annak idején Hitler a német népét; de nem különb azoknak a szerepe sem, akik az 1956-os forradalom utáni rendszert megszilárdítani segítettek. (Taps.)
Engedjék meg, hogy a dolog megítélésében végezetül Kassák Lajoshoz forduljak méltó szavakért! "Őseink sajnos tűrték egy felkapaszkodott osztály zsarnokságát. Én a magam osztályából felkapaszkodottak gőgjét, kapzsiságát, önkényes törvénykezését sem bírom el. Nem anarchisztikus törvénytagadás ez, hanem az igazságtalanság gyűlölete és a hatalmaskodók megvetése."
Szomorúsággal tölt el az a tapasztalat, hogy sokan a volt kivételezettek közül minden eszközzel egy új tőkés osztály kivételezetteivé akarnak válni, ismét honfitársaik rovására, nem véve tekintetbe ezt a sok sebből vérző, megosztott s a szélsőséges vitáktól kellően megcsömörlött nemzet leghőbb vágyát a közös építésre.
Tisztelt Ház! Honorius pápa 1222-ben helyzetéből adódóan fölényes hangon szólt az Aranybullához vezető mozgalomról. Ezt írja: "A roppant sokaság, elvetve az észtől parancsolt szerénységet, nehéz és igaztalan dolgot követel királyától, hogy a gyűlölt főurakat és nemeseket méltóságaiktól és tisztségeiktől megfosztva országából száműzze, és javaikat a nép közt felossza."
Hölgyeim és Uraim! A roppant sokaság ismét itt áll mögöttünk. Kívánsága legalább annyi, hogy töröljük el az igazságtalanságot, az idegen uralmat megvalósulni segítők anyagi jutalmazását. Emlék- és érdemérmeiket pedig hadd viseljék!
Hölgyeim és Uraim! Erről szólt törvényes országgyűlési határozati javaslatunk. (Nagy taps jobbról.)
