RAJKAI ZSOLT (FKgP)
RAJKAI ZSOLT (FKgP)
RAJKAI ZSOLT (FKgP) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Nagy várakozással vettem kezembe a címében szürkének tűnő törvényjavaslatot, mert úgy éreztem, hogy ez a jelenlegi helyzetben végre tanúja a rendszerváltásnak, bizonyítéka a Kormány szándékának. Nagyon vártuk már ezt a törvényt.
El kell azonban mondanom, hogy bár egyetértek a törvény néhány engedményével, lojalitásával és olyan kitételével, hogy a volt kedvezményezetteket továbbra is kedvezményben részesíti, engedjék meg, hogy hangot adjak némi aggodalomnak.
Az 1975. évi II. törvény többek között kimondja, hogy szolgálati időként kell elismerni a munkásmozgalomban 1945 előtt eltöltött időt. Ez az 55. szakasz. Nem tudom, hogy értékteremtő-e az a tevékenység, amelyet néhány plakát ragasztásával vagy esetleg röpcédulák szórásával fejtett ki a munkásmozgalom hős harcosa. Egyáltalában nem tudom, hogy mi minősül munkásmozgalmi tevékenységnek. Ezt eddig még senki sem tudta megmagyarázni, így én sem tudhatom.
Nagyon furcsállom, hogy nemzeti gondozottakként olyan személyek kerülhetnek - vagy jogutódaik - a gondozási díjban részesülők közé, akik az elmúlt 45 évben is preferáltak voltak, azok a személyek, akik élvezői, haszonélvezői voltak múltbeli tevékenységüknek vagy a tevékenységet végrehajtó őseiknek.
Különösen irritál a 30/1985. rendelet 3. szakaszának a figyelembevétele, amely azt mondja ki, hogy kedvezmény illeti meg továbbá azokkal is, akik fegyveres partizánharcban részt vettek, különbséget nem téve aközött, hogy ezt a fegyveres partizánharcot Magyarországon, esetleg a Szovjetunióban vagy Jugoszláviában folytatták. Magyarországon nem alakult ki rendszeres partizánharc. Ezt nagyon jól tudjuk. A partizánszövetségek is később verbuválódtak" sőt mondhatnám, hogy ez apáról fiúra szálló hagyomány lett, mint a vitézi rend: akinek az apja vitéz volt, ő is vitéz lett, akinek az apja partizán volt, ő is azzá vált. Ez valahogy sérti a törvényről alkotott értékítéletemet.
Nem érthető továbbá az sem, hogy a nem önként Magyarországról idegenbe hurcolt - így fogalmaztak történészeink - magyar katonákra is lövő, sebesültként a frontról hazajövő vonatokat felrobbantó partizánok miképpen kaphatnák meg ezt a kitüntetést, miképpen kaphatnák meg ezt a pluszt. Ez erkölcsi érzékemet sérti.
Meggyőződésem az, hogy a tényleg a fasizmus ellen a magyar nép véráldozatát követelő tevékenységek ellen fellépők megérdemlik, meg kell hogy érdemeljék a megkülönböztetést, de szerintem elvesztette a jogát a megkülönböztetéshez, a kiemelt nyugdíjhoz vagy pótlékhoz az, aki később, a diktatúra éveiben maga is részese lett a diktatúra megvalósításának, és igenis felül kell vizsgálni, hogy mindazok, akik előnyt élveznek, a későbbiekben ezt megtarthatják-e.
Voltak a magyar nép áldozatai között jó néhányan, akik tényleg a magyar nép érdekében, a magyar nép létéért, fennmaradásáért, szabadságáért áldozták életüket Nagyon hiányolom, kedves Képviselőtársaim, a törvényből azt, hogy nem esik szó a 301-es parcella mártírjainak utódairól a nemzeti gondozottak között, a tenoreseményeknél áldozatul esettek utódai között nem találunk javaslatot arra, hogy ezek miképpen részesülhetnének nemzeti gondozási díjban. Aki megjárta Recsk poklát, 1956 után Márianosztrát, és életéből éveket vagy évtizedeket töltött ott, az miért nem részesülhet e törvényes pótlékokban? Az ezekre vonatkozó javaslatokat természetesen beterjesztettem.
Még egy dolgot! Néhány képviselőtársam rosszindulatúnak minősítette ezt a törvényt. Én nem minősítem annak, csak igazságosnak. Darvas Iván képviselőtársam elmondta, hogy a mártírok unokáinak a kezéből akarjuk kiverni a kenyeret. Nem akarjuk kiverni a kenyeret, mert azoknak nem kenyér, hanem kalács van már a kezükben, nem putrikban laknak, hanem emeletes házakban, és 45 éven keresztül élvezték a számukra nem igazságtalanul, de oda nyújtott igazságszolgáltatás kedvezményeit. (Taps.)
Nagyon sajnálom, hogy Soós Károly Attila képviselőtársam - mint ahogy Salamon László képviselő úr is elmondta - nem arról szólt, amiről tiszte lett volna szólni. Azt hiszem, ez szereptévesztés volt. Végül is nem szenvedtem csorbát, mert Figler János képviselőtársam - aki nem tagja ugyan a költségvetési bizottságnak - elárulta, hogy 25 millió forintot fizettünk eddig havonta, és már 250 milliónál tartunk. Azt vártam volna Soós Károly Attila képviselő úrtól, hogy elmondja, hogy az innen befolyt megtakarítást hogyan osztjuk tovább a rászorulóknak, mennyi pénzt takarítunk meg, mennyi pénz jön be. Úgy hiszem, ez egy költségvetési bizottság dolga, nem pedig az, hogy átvegye egy politikai döntés bírálatát, vagy politikai célt tévesszen ezzel. (Taps.)
Frajna Imre képviselőtársamnak még azt mondom, hogy nagyon jól tudja 8 maga is, hogy mért nem kerülhetett napirendre ez a törvényjavaslat Nem kerülhetett, mert nem volt rá adat. Még most is a törvény erejével kell kötelezni a parlamenti pártok egyikét, hogy kiszolgáltassa azokat az adatokat vagy beszolgáltassa, nevezzük így, talán szebb -, amelyek alapján el lehet dönteni, hogy kiket illet meg és kiket nem illet meg ez a kedvezmény.
Azt hiszem, kedves Képviselőtársaim, hogyha ennek a törvénynek a megszavazásával megfosztjuk az érdemteleneket, és megjutalmazzuk az arra érdemesülteket, mindannyian összhangban, a javaslatot elfogadva nyílt szavazással, igen nagy lépést teszünk előre a tényleges rendszerváltás érdekében. Köszönöm a figyelmüket (Taps a jobb oldalon és középen.)
