SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke:
SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke:
SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság a törvényjavaslatot és a hozzákapcsolódó határozati javaslatot általános vitára többségi döntéssel nem tartotta alkalmasnak. (Derültség a jobb oldalon.) Itt a társadalmi igazságtételnek egy nagyon fontos és önmagában is rendkívül bonyolult összetevőjéről van szó, amit a Kormány ezzel a javaslattal nem jól oldott meg.
Röviden utalni szeretnék ennek egy pontjára, amiről az államtitkár úr is szólt. Ez a Magyar Szabadság Érdemrend ügye. Az államtitkár úr, arra való hivatkozással, hogy ezt az érdemrendet 1956 után a forradalom vérbe fojtóinak a kitüntetésére is osztogatták, indokoltnak tartotta ennek az eltörlését, és a kormánypártok ezt messzemenően helyeselték.
Az 1956 után kiosztott ilyen érdemrendek eltörlése természetszerűleg helyes, de azért fel szeretném hívni arra a tisztelt kormánypárti kollégáim figyelmét, hogy ezt az érdemrendet 1945 után a Magyar Köztársaság mai miniszterelnökének, Antall Józsefnek az apja is megkapta. A dolog tehát távolról sem ilyen egyszerű. 6 természetesen nem az 1956-os forradalom leverésében szerzett érdemeiért kapta. Nyilvánvaló, hogy a problémák sokkal bonyolultabbak. A költségvetési bizottság úgy ítélte, hogy ezeket a bonyolult problémákat ez a törvényjavaslat nem jól oldja meg.
Lehet itt utalni a Grósz-kormánynak arra a rendeletére, amelyről szintén szólt az államtitkár úr, a magas rangú kormányzati vezetők kivételes nyugdíjellátásáról. Itt a probléma a következő.
Ez annak idején természetszerűleg nagy felháborodást keltett. A felháborodás bizonyos jelei akkor, a gyengülő cenzúra körülményei között, a sajtóban is megjelentek. Tökéletesen helyes ennek a rendeletnek az eltörlése. Csakhogy ez kormányrendelet volt, ami kormányrendelettel törölhető el. Az Antall-kormány tavaly május 23-án, immár több mint kilenc hónapja alakult meg. Azóta minden héten tartott ülést. Bármelyik ülésén eltörölhette volna ezt a rendeletet. Ha most visszavonná a törvényjavaslatnak ezt a részét, és az e heti ülésén eltörölné a kérdéses rendeletet - amit az Alkotmány szerint megtehet akkor valószínűleg legalább egy hónappal kevesebb ideig kerülne sor ezeknek a teljesen indokolatlan nyugdíjaknak a folyósítására. (Taps.)
Még egy dologról szeretnék szólni. Miközben az indokolatlanul nagy nyugdíjaknál több ponton nem kezeli jól a kormányjavaslat azoknak a megszüntetését, csökkentését, az ilyen irányú lehetőségeket nem használja ki, ugyanakkor viszont bizonyos vonatkozásokban kisembereket piszkálgat meg. Ez az, ami a bizottság többségét arra indította, hogy ne támogassa ezt a törvényjavaslatot. Itt én a nemzeti gondozottakra utalok. A nemzeti gondozottak kategóriáinak egyike a koncepciós perekben kivégzett kommunisták özvegyei, például Pálffy György özvegye. (Zaj.) Természetszerűleg felháborító volt a kommunista rendszernek az az eljárása, hogy az ártatlanul kivégzettek közül csak a kommunisták özvegyeinek adott ilyen kedvezményt. Ez semmiképpen sem tartható fenn.
Azt hiszem, hogy amit a törvényjavaslat javasol, hogy most ezeket el kell törölni, az egy bosszúállásízű lépés. A bizottság többsége úgy ítélte, hogy ez mégsem helyes eljárás.
Ehelyett sokkal emberibb lenne, ha ezeket a kedvezményeket kiterjesztenők a nem kommunista családok özvegyeire is. Azt hiszem, ez lenne a helyes megoldás. Ez lenne az, ami méltó lenne ehhez a Parlamenthez. A bizottság többsége úgy ítélte, hogy ilyen irányban kellene haladni, ezért nem tartotta a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
