SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF) Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság kisebbségi véleménye után úgy gondolom, felszólalásommal a nemzet többségét képviselem reményeim szerint. (Jobb oldalon szórványos taps.) Államtitkár úr előterjesztésében döntően előadta mindazokat a törvényi kérdéseket, amelyek itt szóba jönnek, mégis úgy gondolom, hogy az ismétlés a tudás anyja, és ennek alapján engedjék meg, hogy néhány szóban a kérdést előadjam.
A hazánkban zajló rendszerváltás folyamata a társadalmi, a morális szférában messze nem követi a politikai változás ütemét. A különböző ellenérdekeltségű csoportok - hallhattak egyet az előbb belőle ereje töretlen, és a Kormány ezért is nem tudta és nem tudja végrehajtani kellő hatékonysággal a Justitia csomagtervét. (Jobb oldalon taps. Az SZDSZ padsoraiban derültség.) A társadalmat joggal sértő igazságtalanságok tovább élnek, sőt újratermelik önmagukat.
Az új rendszerünkben végre hiteles tanúbizonyságot kell tennünk, hogy választóinknak és az egész nemzetnek tett ígéreteinknek eleget teszünk, ami az igazságtételt is illeti. Most érkeztünk ennek egyik fontos állomásához, részben a részleges kárpótlási törvénytervezet tárgyalásához és 1292-es számon az egyes nyugdíjak, nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről, felülvizsgálatáról szóló törvényjavaslat beterjesztésével. A felszólalásokból is kiderült, hogy a volt állampárt az állami és pártvezetőknek az általánostól eltérd szabályok alapján állapítottak meg nyugdíjakat, nyugdíj-kiegészítéseket, és ezeket a júdás-pénzeket az elmúlt rendszer haszonélvezői még mindig zsebre vágják. Tudni kell, és az Önök előtt fekvő országgyűlési határozatijavaslat-tervezetből és az előttem is szóló államtitkár úr mondandójából is kitűnt, hogy az elvtársak évtizedeken keresztül önmaguk állapították meg saját nyugdíjaikat, és ennek a folyósítására utasították a társadalombiztosítást. A rendszerváltozás észrevétlenül ment el a fejük felett, és egyikük sem végzett lelkiismeretvizsgálatot, önként nem mondott le a jogtalanul szerzett előjogáról.
Engedjék meg, hogy most egy korábbi felszólalásomra hivatkozzam, melyben Csehák képviselőtársam nemrégen tett javaslatait, melyek a nyugdíjak irreális emelésére vonatkoztak, demagógiának minősítettem, és emlékeztettem őt korábbi kormánybeosztásaira, amikor is valóban sokat tehetett volna a nyugdíjak valorizálása érdekében, azonban, ha áttételesen is, de hallhatták, hogy ehelyett mit tett. Éveken keresztül korlátlan összegekben állapított meg nyugellátást, egyszemélyben, a párt által javasolt arra érdemes személyek részére. (Jobb oldalon taps. Közbeszólás: Hazugság.) (Az elnök közbeszólása: Ne zavarjuk a szónokot!)
Megdöbbentő a 3310/1989. XI. 2-i titkos kormányhatározat, amelyet egyébként Németh Miklós - most az Országgyűlés független képviselője - írt alá miniszterelnökként, amelyben még tovább növeli az általános szabályoktól eltérő kiemelt nyugellátások körét az MSZP által javasolt vezetők és politikai munkatársak részére.
1989 őszén köddé foszlott az MSZMP és a saját magát jogutódnak deklaráló MSZP most dermedten ódzkodik az adatszolgáltatástól, pedig Csehák képviselőtársam például már feltárhatta volna az elmúlt 9 hónap alatt azokat a titkos határozatokat, amelyek alapján a nyugdíjra valóban jogosultakat megsarcolva a párt által javasolt, arra érdemes személyeket korlátlan összegű nyugellátásban részesítette (jobb oldalon taps) , de nem tárta fel, helyette demagóg szólamokkal és szakmai érvekbe burkolódzva lázított a Kormány nyugdíjakat reparáló tevékenysége ellen.
Sajnos Németh Miklós sem ismertette az Országgyűlés előtt az általa aláírt titkos kormányhatározatot, de Szűrös Mátyás sem szólalt meg felvilágosító szándék által vezérelten. Nevezettek és még sokan mások szelektív amnéziában szenvednek. (Jobb oldalon taps.) Remélhetőleg nem sokáig hallgatnak, egyszer csak végre megszólalnak, mert nekik is tudni illik, hogy "vétkesek közt cinkos, aki néma". (Jobb oldalon taps.)
Szeretném még felhívni a tisztelt Ház figyelmét, ugyan már szó esett róla, a 28/1966. XII. 8-i Korm. számú rendeletre, amely a nemzeti gondozottakról szól. Igazán csak az 1956. évi ellenforradalom elleni harcban megrokkantak köréről akarok néhány szót szólni, azok hozzátartozóiról és a mártírhalált haltak hozzátartozóiról. Az 5. § a nemzeti gondozási díj havi összegét a rokkantak részére 5000, a házastárs részére 4000, a félárva részére 4000, a teljes árva részére 4000, a szülők, nagyszülők részére 4000 forintban állapította meg 1966-ban ez a törvény.
Képviselőtársaim, gondoljanak bele, hogy a fenti összegű igényjogosultság megállapítása - mint mondom -1966-ban történt, abban az évben, amikor az én apám 44 éves munkaviszony után 2100 forintos nyugdíjösszeggel ment nyugdíjba. Vagy gondoljanak bele, hogy 1956-ban a barikád ezen oldalán harcoló népfelkelők, forradalmárok és szabadságharcosok, illetőleg a kádári megtorlás áldozatai, hozzátartozói, rokkantjai, árvái, özvegyei, szülei nemhogy gondozási díjat nem kaptak, de még a gondozási körbe sem kerültek. halottaink ehelyett jeltelen sírokba kerültek. (Közbeszólás: Úgy van!) A megmaradottak vagy az áldozatok gyermekei, özvegyei közül nem egynek a nevét is meg kellett változtatni ahhoz, hogy egyáltalán tovább tudjanak élni.
Képviselőtársaim! Számtalan tennivalónk van még az igazságtétel területén.
Azt remélem, már nem várat sokáig magára a politikai felelősséget vizsgáló bizottság, valamint az 1956-os ad hoc bizottság felállítása, amely bizottságok munkáján keresztül lehetővé válik a jogrend keretei között az elmúlt rendszer politikai és gazdasági bűnelkövetőinek felelősségre vonása. (Taps a jobb oldalon.)
Képviselőtársaim ! Most előttünk az igazságtétel egy kicsiny, de morálisan jelentős szeletkéje fekszik. Ez ügyben is jó törvényt kell hoznunk, olyat, amely megnyugtatja a közvéleményt, és egy kicsit olyat, mint egy félig kész mesében, ahol a rossz és a gonosz úgy-ahogy elnyeri méltó büntetését, ha már az igaz és a jó jutalmát majd csak a jövőben élvezheti. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon és középen.)
