ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF)
ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF)
ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örömömre szolgált Kelemen András államtitkár úr nyilatkozata, mert viszonthallottam a Recski Szövetségnek immár két éve hangoztatott követelését, hogy hozzák nyilvánosságra a Különleges Ellátások Bizottsága által hozott különleges ellátásokat. Mind ez ideig erre nem volt lehetőség, és úgy gondolom, ezt semmiképpen nem akadályozhatja meg a személyiségi jogok sérelme, mert ez egyszerűen közérdek. Ebből sokkal tisztábban fogunk látni… A csend sokkal kellemesebb. Nagyon sajnálom, hogy egyesek mással vannak elfoglalva, de el kell mondanom, hogyha ezt szembeállítom azzal az eljárással, ahogyan a tényleges politikai foglyoknak a kárpótlását akarják vagy akarjuk rendezni, akkor szomorúan és megdöbbenéssel állapítom meg. hogy az 56-os forradalom leverésében részt vetteket még a nyolcvanas években is havi 2000 forintos nyugdíjemeléssel jutalmazták. Ezt csak azért mondom el, hogy szíveskedjenek majd erre tekintettel lenni, hogy milyen a kárpótlási törvény mellé benyújtott tervezetem igénye: ezzel szemben mennyivel szerényebb.
Elhangzott az is, hogy ez egy darázsfészek vagy gordiuszi csomó, és ezt valamilyen formában ketté kell vágni. Valóban, egy általános rendező elv szükséges, és ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy mondja ki a Ház, ennek a törvényjavaslatnak még egy paragrafusa vagy egy mondata legyen az a megállapítás, hogy senki, semmilyen jogcímen ne élvezhessen külön juttatást azért, mert az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése érdekében fejtett ki tevékenységet. (Taps középről.) Sajnos, ez még mindig többoldalúan fennáll, azért szükséges ez a törvénytervezet is, ennek a megszavazása.
Itt azonban külön ki kell kérni az egyik legfájóbb pontra; az ellenállási tevékenységet ért kommentálásokra. Nagyon homályos, sajnos, az ezzel kapcsolatos tájékoztatás, és az ezzel kapcsolatos állásfoglalások is rendkívül ellentétesek, sok esetben az ellenállókkal szemben még ma is, sajnos, sértő megjegyzéseket is tartalmaznak. Szeretném egyértelműen kifejezni, hogy igenis, volt hazai, magyar és ifjúsági ellenállás, és semmilyen formában nem szabad a legkisebb sérelem gyanújával sem illetni. De miért van ez a sok gyanú ezzel kapcsolatban? Emlékszem arra, hogy a korábbi nyugdíjakkal kapcsolatban éppen Kelemen András számolt be arról, hogy körülbelül ezerháromszázan vannak, akik ellenállási érdemekért kapnak nyugdíjkiegészítést. Akkor egy mosoly hulláma söpört végig a termen… Teljesen megdöbbentem. És valóban, akkor láttam, hogy micsoda eredményt ért el ez az elmúlt négy évtized, mert hiszen ez a kérdés volt egyik legsarkalatosabb része; mindenképp ki akarták sajátítani az ellenállást az állampárt részére. Annyira, hogy a kerületi párttitkároknak a hozzájárulása kellett ahhoz, hogy valaki a Partizánszövetség tagja lehessen, az igazolványokat ott adták át, a kerületi pártirodákon, és az összejöveteleket is ott tartották.
Hogy ez mennyire így van, mutatja, hogy ez a szövetség - mert sajnos kell egy kicsit ezzel foglalkozni -, ahelyett, hogy felderítette volna azt a valóban vékony ellenálló réteget, mert ismerjük el, hogy nem voltak túl sokan, azonban annál nagyobb megbecsülést érdemeltek volna, de a Partizánszövetségnek az volt az egyik legfontosabb teendője, hogy összesen tíz esetben lezárta a tagfelvételt. Gondoljuk meg, hogy milyen szövetség ez! Tízszer lezárta és tízszer fel is oldotta.
Mi a mai helyzet? látják, hogy a régi alapon már nem lehet szervezni, ezért új alapszabállyal bevezették a pártoló tag intézményét. A pártoló tagnak ugyanaz a jogköre, mint a rendes tagnak, aki valóban ellenálló volt - csak azért, hogy a szövetségen belül a többséget megtartsák. Ez csak egy példa. Teljesen tarthatatlan, a tényleges ellenállók, valljuk meg, már idős emberek, már nem tudnak új ellenállást kifejteni, a szövetségből nem tudnak kilépni, mert abban a félelemben vannak, hogy esetleg azt a bizonyos 1300 vagy 1400 forintos kiegészítést nem kapják meg. Itt térnék rá arra, hogy a törvénytervezet nagyon helyesen mondja ki azt, hogy mindazoktól, akiknek nincs meg a Nagy Ferenc-féle, miniszterelnöki, ellenállást elismerő oklevelük, azoktól meg kell vonni a nyugdíj-kiegészítést. Hangsúlyozom, hogy ez nem azt jelenti, hogy azt el akarjuk venni. Ha lett volna, hogy módosító javaslataimat elolvassák - ebben a nagy törvényhozási galoppban nyilván keveseknek van arra idejük, hogy elolvassák -, abból kiolvashatták volna, hogy mindenkinek, aki valóban ellenálló volt, továbbra is fenn akarjuk tartani, sőt kedvezőbb helyzetbe akarjuk hozni. Ennek az a feltétele, hogy ki kell közülük szűrni azt, aki a görög szabadságharcban való részvétel címén kapja, többször említettük az 56-os pufajkásokat, sőt még a koreai háborúban részt vettek is vannak köztük. Mindezt ez a bizonyos Partizánszövetség végezte és azt most legalább egyszer végre egyenesbe kellene tenni, lehetővé tenni, hogy azt az elismerő oklevelet, amit annak idején Nagy Ferenc miniszterelnök írt alá, a Miniszterelnöki Hivatal valóban teremtően egy olyan bizottságot, amelyik megengedi, hogy újra jelentkezzenek, mert nagyon sokan vannak, akik az elismerő oklevelet nem kaphatták meg, hiszen a Görgey alakulat, az egyetemisták ellenállási szervezete, a magyar diákok szabadságfrontjának egyik alakulata azonnal orosz hadifogságba került. Nem is volt módja arra, hogy megszerezze ezt az oklevelet, mire visszakerültek, addigra ennek az oklevélnek az aláírója is emigrációban tartózkodott.
Mindezeket figyelembe kell venni és nagyon vigyázni, hogy a tényleges ellenállókat semmiféle formában ne bántsuk, ne sértsük, hanem ismerjük el a jogaikat.
Szeretném azt mondani, hogy a Kormány azért csak elismerést érdemel, hogy a Parlament elé hozta ezt a kérdést, mert hiszen sokszor éppen azzal vádolták, hogy központosít, és adminisztratív hatalmát növeli. Ha valamilyen kérdést a Parlament elé hoz, csodálkozom, hogy ezt kifogásolják éppen azok, akik liberálisnak vallják magukat. Ez az elképzelés ellentétes az alapelvekkel.
Külön meg kell említenem egyes, teljesen félreérthető, legjobb esetben is tájékozatlanságra utaló kitételeket, például: védelmébe veszi valaki Pálffy özvegyét. Azt tudomásul kell venni, hogy a rendelet nyugdíjat nem von el senkitől. Ez a tervezet nem csökkenti Pálffy özvegyének a nyugdíját, azt azonban helytelenítjük, hogy különleges juttatást kapjon a társadalom pénzéből, mert sem Pálffy, sem Szakasits vagy például Rajk nem a mi politikai áldozatunk, nem a mi politikai foglyunk, ezeknek az érdekében mi nem teszünk semmit, ők a párt belső harcának az áldozatai voltak, ők nem a független és demokratikus Magyarországért harcoltak. Ezt okvetlenül le kell szögezni. (Jobb oldalon taps.)
Ha emberbaráti hangot ütünk meg, azt teljes egészében én is elfogadom és alátámasztom, de hihetetlen csúsztatást jelent, teljesen félreértésre ad okot.
Nagyon sajnálom, de meg kell mondanom Darvas Ivánnak, akit személyében rendkívül nagyra becsülök, művészetében talán még jobban, ha ez egyáltalán lehetséges, hogy könnyeket ne hullajtsunk azokért, akik igenis sokkal kedvezőbb nyugdíj-megállapítást élveznek, és csak a kiegészítésüket akarjuk elvenni. Ne teremtsünk ezúttal - engedelmet - színpadi jelenetet, hogy az unokának esetleg száraz kenyér sem jut, mert amint mondották, nemhogy száraz kenyér, de bőven jut kalács és villa. Ezzel nem foglalkozunk, de hogy plusz járandóságot kapjanak, az ellen - engedjék meg: egyszer s mindenkorra csak egyet lehet érteni, vagy ha nem, akkor önmagáról állít ki valaki egy bizonyos bizonyítványt. (Jobb oldalon taps.)
Engedjék meg, hogy azt is mondjam, rendkívül jellemző, nem az, hogy ki kit támad, hanem az, hogy kinek mi fáj. Ha jól visszaemlékezünk, csodálatosképpen egyetlenegy hangot sem hallottam senkitől, mi van azokkal az ellenállókkal, akiket a mai napig sem vettek fel a szövetségbe. Csak az fájt, ha Pálffy özvegyétől elvesszük az 1300 forintot. Azért mégis, mérlegeljük a dolgokat!
Ki szeretném emelni, hogy itt nem bosszúról van szó, mert ha bosszúról van szó, ha valaki mást magyaráz bele, és megint nem az igazságot képviseli. Az egész törvénytervezetnek okvetlenül az a célja - főleg a 2. §-nak -, hogy egy utolsó igazságtételi lehetőséget nyújtson azok számára, akik a pártállam miatt még azt sem kaphatták meg, hogy dk ellenállók voltak, mert ellenálló csak az lehetett, akit a Partizánszövetség ellenállóvá minősített és a nyugdíj-kiegészítés az ő képviselője ebben a különleges ellátásokat megállapító bizottságban benne ülve szintén minden további ellenőrzés nélkül már aláírták. Senkit nem bánt ez a törvénytervezet, az igazságtételnek az egyik része, és mondjuk meg, nagyon elkésett, és ezért nagyon kérem a Házat, támogassák és tegyék lehetővé, hogy egy lépéssel megint előbbre jussunk. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon)
