NAGY ATTILA (MSZP)
NAGY ATTILA (MSZP)
NAGY ATTILA (MSZP) Köszönöm elnök úr. Tisztelt Ház! Én tízéves koromban több mint száz bombázást éltem túl, 23 éves koromban pedig lelkes aktivisták kirúgtak a számból két fogat. Eléggé viszolygok mindenfajta erőszaktól, üldöztetéstől, társadalmi hamisságtól. Ennek a viszolygásomnak nem volt neve egészen addig, amíg Csurka István - akivel nagyon sajnálom, hogy a történelem lényegében szembeültetett - a történelmi emlékezetű monori tanácskozáson föl nem festette az embert és nemzetet nyomorító kvázitársadalomnak a képét. Szörnyűséges apokaliptikus képet rajzolt arról, hogy milyen hatást gyakorol egy nemzetre, emberekre, ha a társadalomban zajló események mintha történnek meg. És ezért vagyok én például ideges és zavart most, hogy kvázi beszélek a miniszterelnök úrról és ideges vagyok mindig, amikor azután az ünnepélyes pillanat után, ahogy itt először felálltam egy újjáválasztott többpártrendszeres Parlament nyitó ünnepségén, nap mint nap azt tapasztalom, hogy ez a mi megálmodott, nehezen szülésnek indult demokráciánk egyre inkább a kvázidemokrácia tüneteit mutatja. Mégpedig azért mutatja a kvázidemokrácia tüneteit, mert a mindennapi gyakorlatban ez a demokrácia nem akar működni, és hivatalos állásfoglalásaink nem mozdítják elő a tisztulási folyamatokat.
Ennek a felszólalásomnak csak részlete Zombori Mátyásnak interpellációja, amelyben nekem is az a véleményem, hogy mindaz, amit belügyminiszter úr tisztelettel elmondott, csak azért riasztó, mert a törvény maga tartalmazza a kváziságot. Tehát elindítunk egy demokratikus folyamatot, megkérdezünk felelős embereket, megkérdezünk egy 56 tagból álló, kétszeresen legitimizált testületet, mert egyszer megválasztotta őket a nép önkormányzatba, és akkor az önkormányzatok megválasztották őket egy megyei testületbe, és utána, ha ez a döntés és véleménynyilvánítás a mi elhatározott szándékunkat szolgálja, akkor van demokrácia, ha nincs, akkor élünk azzal a fölhatalmazásunkkal, hogy nem vesszük figyelembe ezeket az állásfoglalásokat.
Kecskeméten is volt egy pályázat, ahol megkérdezték a szakértőket. A szakértők X-re szavaztak. Megszavaztatták az alkalmazottakat, szegény "állatok" komolyan vették a demokráciát, ország-világ előtt elmondták a véleményüket, 97%-ban X-re szavaztak. Megkérdezték az illetékes szakszervezetet, az X-re adta le a voksát. Összehívták a városi érdekegyeztető tanácsot, az X-re adta a voksát, és kinevezték Y-t, aki belépett a színházba, és azt mondta, hogy összeférhetetlenség miatt ezt és ezt az embert, két gyerekkel, feleséggel, családdal kénytelen vagyok elbocsátani, mert ország-világ előtt harcot folytatott ellenem.
A kvázidemokráciában valóságos emberi életek, a demokrácia igaz voltában hívó emberi életek mennek katasztrófahelyzetbe. Tehát én nem önmagamat érzem ebben, hanem családokat érzek megsértve ezáltal.
Ugyanilyen dolog az, amikor az önkormányzati választások során - mondjuk - egy, a testületnek nem tetsző polgármester esetleg 90-95%-os szavazati többséggel odakerül a polgármesteri székre, és az egész testület, mert neki nem tetszik a megválasztott polgármester, harcot indít az 8 félreállítására, negligálására, megbuktatására.
Hogyan értelmezzük a legitimitást? Akkor, amikor itt megjegyzések hangzanak el ezzel a szocialista párttal kapcsolatban, akkor is a legitimáció értelmezésével vannak alapvető gondjaim.
