ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tartom magam a házbizottság megállapodásához. Csak azért kértem szót a Kisgazdapárt szónoka után, mert úgy gondoltam, hogy olyan fajta támadás érte a frakciót, hogy ezt muszáj megtenni. Ez alapvetően nem tárgyi támadás, nem politikai támadás, hanem morális – ilyen értelemben bár a frakciónkat érte, személyesnek mondható –, tehát megillet engem a kétperces reagálás joga.
Következésképpen nem óhajtok beszélni arról, amit nem fogadok el Oláh Sándor képviselőtársam tárgyi álláspontjából, nem beszélek arról, hogy mi a különbség a népi részvény, meg a dolgozói részvény között – nem beszélek arról, hogy a szekértábor szétbontása nem azonos a Kormány szétverésével, és még jó néhány dologról nem beszélek, mert ez most nem tartozik ide.
Egyetlen dologról szeretnék csupán két perc erejéig beszélni, és egy igen tiszteletteljes kérésünk volna a Kisgazdapárt képviselői irányában. Úgy gondolom, az a kérdés, amit tárgyalunk, a kárpótlás, a kártalanítás kérdése – egy nagyon nehéz morális kérdés mindannyiunk számára. Még egyszer mondom: mindannyiunk számára! Abban a frakcióban, ahol én ülök, semmivel nem ül kevesebb ember, aki személyében érintve lenne családja és elődei révén, mint a Kisgazdapárt soraiban. Ezért a magam részéről úgy gondolom, hogy amikor mi a magunk álláspontját kialakítottuk, az összes morális érvet végiggondoltuk. Úgy gondoltuk, hogy egy nagyon fontos döntést kell meghoznunk, mérlegelnünk kell az előttünk fekvő törvény előnyeit, hátrányait, súlyos következményeit vagy esetleges nyereségeit, és meghoztuk a magunk döntését morális alapon.
Ezért nem tűrjük el, hogy bárki az álláspontunk morális alapját kétségbe vonja. Mi sem vonjuk kétségbe a Kisgazdapárt álláspontjának morális talpkövét, habár nem fogadjuk el a tárgyi álláspontot, de nem vesszük magunknak a bátorságot, hogy morális szempontból méltatlannak minősítjük a Kisgazdapártot, még ha bújtatva is tesszük ezt.
Higgyék el nekünk, nehéz döntést kellene meghoznunk – még egyszer mondom –, mert apáink, nagyapáink révén, az eleink révén mi ugyanolyan súlyosan vagyunk érintve, mint önök. Ha összeadnánk, hogy itt pontosan kinek mennyi jár vissza a kárpótlási törvény alapján, akkor egy főre jutó öszszegben mi járnánk a legjobban, tisztelt Oláh Sándor!
Nem ez a kérdés itt. Egészen másfajta kérdések vannak. És tiszteletteljesen megkérem önt arra, hogy a továbbiakban legalább ennek a törvénynek a kapcsán a mi álláspontunk morális megalapozottságát ne vonja kétségbe, mint ahogy mi sem vitatjuk el az önök tőlünk eltérő álláspontjának morális talpkövét. Köszönöm szépen. (Taps.)
