MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kormány 2248-as számú országgyűlési határozat-előterjesztésével kapcsolatban az alábbi aggályaim vannak. Az első és legfontosabb, hogy egy évvel a Kormány működése után a költségvetési garanciavállalás mértéke, a költségvetési garancia módja még mindig nem került szabályozásra. Jelenleg, gondolom, kevés képviselőtársam tudja, hogy a költségvetést az alábbi garanciavállalási tételek terhelik: egyrészt a költségvetés garanciát vállal a világbanki hitelfelvételekhez, másrészt a társadalombiztosításhoz kapcsolódóan is kétféle költségvetési garancia van, egyrészt a nyugdíjkifizetésekhez kötődő, másrészt a társadalombiztosítási szolgálatokhoz, táppénzekhez szolgáló költségvetési garancia.
Ugyanakkor költségvetési garancia van a takarékbetétekre nézve is, illetve a †87-ig kibocsátott, a lakosság által vásárolható kötvényekre vonatkozóan is jelenleg költségvetési garancia van.
Jelenleg a Pénzügyminisztérium illetékese tudja pontosan megmondani, hogy ez mekkora összeget ölel fel. Nagy valószínűséggel itt több száz milliárd forintról van szó.
Ehhez kapcsolódik, amit a miniszter úr expozéja is említett, a költségvetés 20. §-ában biztosított egyedi garanciavállalási lehetősége a Kormánynak.
Álláspontunk szerint egy évvel a Kormány megalakulása után komoly felelősség terheli a Kormányt, hogy az államháztartási törvényt még jelenleg sem nyújtotta be, jelenleg sincs olyan végleges állapotban, amely biztossá tenné a közeli benyújtását. Ennek az államháztartási törvénynek ott van jelentősége, hogy minden kormányzati, minden költségvetési garanciavállalás intézményrendszerét véglegesen, illetőleg törvényi szinten, hosszú távon, normatívan szabályozná és a költségvetésnek, illetőleg a Parlamentnek nem kéne ilyen egyedi ügyekkel foglalkozni, amely meggyőződésem, hogy nem tud a Parlament ezekben az ügyekben jó döntést hozni.
Szintén mulasztás terheli a Kormányt ez ügyben, hogy az a piaci intézményrendszer…, vagy a magyar bankok hogy köthetnek konzorciumszerződést bizonyos hitelgaranciák vállalására, szintén hiányzik, és az elmúlt egy év erre sem volt elegendő, hogy ezeket kidolgozza.
Most rátérnék a másik aggályos pontra, ez a 20. §-nak a kérdésköre. Az egyik aggály ezzel kapcsolatban az, hogy akkor, amikor a Parlament '90. december 30-án döntést hozott erről a közel 4,6 milliárd forintról, ez egy gazdaságpolitikai döntés volt. Ezzel az összeggel a költségvetés, a Parlament lehetőséget adott a Kormánynak, hogy gazdaságpolitikájában ezt az eszközt is, a garanciavállalás eszközét is alkalmazza, megfelelő gazdaságpolitikai céloknak megfelelően kiemelt célokat preferálhasson, elősegíthesse adott esetben a működő tőkéjének a bejövetelét.
Nagyon fontos megemlíteni, hogy itt 4,5 milliárd forintról volt szó és nem egyes konkrét üzleti ügyekről. A jelenlegi előterjesztés 26 milliárd forintot kér, és hogy ennek az összegnek valamilyen súlyával azért hozzávetőlegesen tisztában legyünk, ez Miskolc város háromévi költségvetése, tehát összességében nem kis pénzmennyiségről van szó.
De nem is ez az alapvető aggály. Az alapvető aggály az, hogy a Parlament konkrét üzletekre kér garanciát. Konkrét üzletekre kér garanciát, úgyhogy álláspontom szerint most a Parlament akár egy gazdasági társaság, egy bank vagy egy részvénytársaság ügyvezető igazgatótanácsává is átalakulhatna, és konkrét üzleti szempontokat mérlegelhetne, hogy hozzájárul-e ehhez a garanciavállaláshoz vagy sem.
Ezekhez a megfelelő információk nem állnak rendelkezésre. Én nem hiszem, hogy valaha az üzleti életben három teljesen eltérő kockázatot tartalmazó kérdésben egy szavazással döntött volna bármilyen üzleti grémium. Azt sem hiszem, hogy valaha az üzleti életben konkrét szerződési feltételek nélkül döntöttek volna ezért felelős emberek.
Az előterjesztés azt tartalmazza: az egyik beruházásnál jelzálog-jog is kiköthető. Ha én egy üzletember lennék, kérném azt a konkrét szerződést, amelyben benne van az, hogy a biztosítékként ez a jelzálog-jog már ki van kötve, és csak ennek tudatában írnám alá a szerződést, illetve csak ennek tudatában adnék ki esetleg egy garanciára szándéknyilatkozatot.
Szintén szerepel benne, egy másik beruházásnál, hogy az árbevételének 10%-át külön számlán tartani vállalja. Vállalja… – ha én üzletember lennék, biztos, hogy megkérném, bekérném azt a szerződést, és megnézném, hogy ez benne van, és csak ennek az ismeretében döntenék vagy dönthetek egyáltalán arról felelősen, hogy az adott üzlethez az adott cég vagy az adott társaság bármilyen garanciát képes-e vállalni.
Különösképpen aggályos az a rész, szintén egy másik projektnél, hogy nagy valószínűséggel állítható, én szintén csak azt tudom mondani, nem hiszem, hogy ilyen nagy valószínűséggel állítható témákban döntenének üzletemberek. Minden bizonnyal ezt visszaadnák döntéselőkészítésre, hogy számszerűsítsék neki, hogy mi az a nagy valószínűség, mely feltételek teljesülése mellett, hogy alakul ez a valószínűség. Ha X feltétele nem jön össze, akkor a kétmilliárd? Ha X+Y nem jön össze, akkor ötmilliárd a garancia? Mi a lehetősége annak, hogy az üzletet befolyásoló egyes tényezők bármely formában meghiúsulnak?
Ha én egy bank ügyvezető igazgatóságában ülnék, nem hiszem, hogy a részvényesek túl nagy örömmel fogadnák, ha én ilyen felelőtlenül, ilyen megalapozatlanul hoznék egyes gazdasági döntéseket. És mint parlamenti képviselő sem hiszem, hogy a választópolgárok ilyen nagy örömmel fogadnák, hogy mindenféle gazdasági információ hiányában, konkrét szerződési ismeretek nélkül hoznám 26 milliárd forint esetleges kockázatát.
Álláspontom szerint a Kormány két lehetőség között választhat: vagy visszavonja ezt a határozatát, és előterjeszt egy 26 milliárd forintra garanciavállalási lehetőséget, és a Parlament eldöntheti, hogy gazdaságpolitikailag ezt támogatja, hogy a Kormány ilyen szabad kezet kapjon, van-e Magyarországon arra szükség, hogy a Kormány ilyen nagy mértékben szerepet vállaljon a napi ügyekben, vagypedig a Kormánynak minden egyes beruházásról elő kéne terjeszteni a konkrét szerződéseket, a tárgyalási jegyzőkönyveket, a megvalósíthatósági tanulmányokat, és csak ebben az esetben lenne képes a Parlament komoly, felelősségteljes döntést hozni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
