BOTOS KATALIN, DR. tárca nélküli miniszter:
BOTOS KATALIN, DR. tárca nélküli miniszter:
BOTOS KATALIN, DR. tárca nélküli miniszter: Köszönöm, Elnök Úr. Köszönöm, hogy a miniszteri státusszal kétségkívül együttjáró lehetőséggel, hogy menet közben, pláne hogy meg is szólíttattam, miniszteri minőségemben felszólalhatok. Engedjék meg, hogy pár szóval reagáljak Áder képviselő úr által elmondottakra.
Először is azzal kezdeném, hogy ezek szerint a kis színes egy kicsit már korábban kezdődött, mint ahogy a végére beígérte, mert az hiszem, hogy a Parlament számára kis színesnek tekinthető az a kérdés, hogy például milyen beszámolási kötelezettséggel tartozna a pénz- és tőkepiac fejlesztéséért felelős miniszter a Parlamentnek, hiszen a tisztelt Parlament igazán alaposan megvizsgálta ezt a tevékenységet annak a jogalkotó munkának a kapcsán, ahol tisztában volt képviselő úr azzal, hogy talán nem egy főosztályvezetői rangnak megfelelő minőségben igyekeztem előkészíteni egy olyan törvényt – nem egyet, sőt kettőt –, amely – úgy tapasztaltam – a Parlament olyan mértékű egyetértésével találkozott, amit a szavazási arányok kitűnően kifejeznek. Nem akarom idézni mindazokat a szép szavakat, amelyeket ellenzéki padsorban lévő képviselőtársaimtól is hallottam, amelyek kétségtelenül nehezítették, hogy koalíciós képviselőtársaim pozitívan szavazzák meg a törvényt, de végül is úgy tűnik, konszenzusra jutottak abban, hogy objektíve jó ez a munka.
Nos, ezt a munkát maga a tárca nélküli miniszter – beleágyazva a Miniszterelnöki Hivatal, egyébként minden előzetes hírveréssel szemben, nem túl tág költségvetésébe – alig néhány ember segítségével végzi, kétségkívül igénybe véve a főosztályok munkáját is a Pénzügyminisztériumban a pénzügyminiszter úr nagylelkűségének eredményeképpen, aki a munkatársak ilyen célú igénybevételét minden további nélkül rendelkezésre bocsátotta.
Áder képviselőtársamnak – aki a jog nagy szakértője – azt hiszem, igazán nem kell hosszasan magyarázni – és ez részemről nem gúnyolódás, hanem ez teljes elismerés – azt, hogy a törvényhozó testület törvényhozó tevékenységét időigénnyel tudja csak megvalósítani. 360-an is, 580-an még nehezebben tudunk konszenzusra jutni, de a különböző törvények megakadályozzák azt, hogy a banktörvény, amely – ön is nagyon jól tudja – világosan szabályozza: a Kormány e célra kijelölhet egy minisztert, és miután valóban hatalmas feladatok hárulnak a pénzügyminiszter úrra, óriási feladatok, ezért döntött úgy, hogy ezt a területet a tárca nélküli miniszterre bízza, mint ezt rendeletében el is döntötte. Hogy milyen területtel foglalkozom, milyen területet felügyelek például én – csak a megszólíttatás okán mondom el –; azt hiszem nem lehet kétségbe vonni. Azt, hogy ezt a munkát megelőlegeztem megbízatásom alapján enélkül a jogi rendelés nélkül, amit csak a törvény tudott magával hozni, azt hiszem, hogy csak a nehézségét fokozta a munkámnak, de nem vont le a munka érdemi részéből, melyért ezúton is köszönetet mondok mindenkinek, aki ezt úgy vette tudomásul, hogy nem a törvények betűjét, hanem a szellemét, a majdan megalkotandó törvénynek a szellemét vette számításba.
Ezúton szeretném megragadni az alkalmat és elmondani a tisztelt Háznak mindazt, amit már sokszor – különböző beszélgetések kapcsán – elmondtam, hogy ez a magyar társadalom a középosztályosodás felé halad akkor is, ha ez most még nem látszik.
Ez a magyar társadalom a magántulajdon alapjaira helyeztetett és – a nehézségek ellenére – abba az irányba fog menni, hogy befektetővé, kisebb vagy nagyobb mértékben a pénzintézetek, a tőkepiac és a bankok klienseivé válnak az emberek. Ennek a munkának a fontossága igen nagy, és nagyon szépen kérem a tisztelt Ház messzemenő támogatását abban, hogy megteremthessük azt a középosztályt, amire nyilvánvalóan mindnyájan alapozunk, mindnyájan szeretnénk, hogyha ide jutna el ez a magyar társadalom. Ehhez technikák kellenek, a technikákhoz jól értő pénzügyi szakemberek kellenek nemcsak a magánszférában, hanem az államigazgatási szférában is. Ez költséget is jelent, úgyhogy nemhogy sokallani kellene az ide vonatkozó ráfordításait a Kormányzatnak, hanem messzemenően keveselleni kell, s ezúton tájékoztatom a tisztelt Parlamentet arról, hogy minden erőfeszítést megtettem, hogy lehetőleg a költségvetés terhelése nélkül – a lehetséges külföldi támogatások igénybevételét, a lehetséges önkéntes hozzájárulásokat megcélozva – próbáljam meg az ehhez szükséges fedezetet a munkámhoz előteremteni, majdhogynem megmosolyogtató helyzetbe kerülve, hogy ilyen fontos feladathoz ilyen nehéz a forrásokat megteremteni. De azt mondtam: nem kívánom pénzügyminiszter úr helyzetét nehezíteni, a Parlament gondjait szaporítani, igenis találtam hozzá olyan támogatókat, akik a munka pénzügyi fedezetére áldozatkészek, mert tudják, hogy nemzeti érdek, hogy ez a középosztály létrejöjjön, hogy ennek a középosztálynak a munkáját jól szabályozzuk, és ez a középosztály egyszersmind remélhetőleg az egész magyar társadalom lesz, mert ön is ügyfele a bankoknak, a nagymamája is és remélhetőleg a gyerekei is azok lesznek, reméljük, minél sűrűbben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
