EKE KÁROLY, DR. (független)
EKE KÁROLY, DR. (független)
EKE KÁROLY, DR. (független) Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Visszautalok dr. Tölgyessy Péter képviselőtársamnak a múltba kalandozó gondolataihoz. Ő megemlítette dr. Hetényi István akkori pénzügyminiszter nevét. Hát itt nem egészen úgy van ez a dolog, ha történelmi hitellel próbáljuk megnézni, mint ahogy itt beállításra került. Mert abban az időben az volt a szokás, hogy a pénzügyminiszter elmondta az expozéját és az expozéban elmondott egy mondatocskát, amely így szólt: "A hiányok pótlására pedig felhatalmazza az Országgyűlés a Kormányt, hogy bankhitelt vegyen fel."
Egyszer odamentem a pénzügyminiszter úrhoz és mondom neki: "Hát te, ez valahogyan a legutolsó dolog lehet, amihez folyamodhat egy kormány, hogy – bankhitel! Hát nem lehetne mást indítványozni vagy javasolni, vagy nem gondolkodtok máson?" S ő azt mondta nekem, hogy ezt fel ne hozzam, mert akkor az egész költségvetés és minden felborul!
Most még a történelmi hitelhez tartozik az is, hogy a parlamenti bizottság előtt négy pénzügyminiszter szólalt meg, és mind a négy egybehangzóan bizonyította, hogy két költségvetés készült azokban az időkben: az egyik, amely a Parlament elé került, egy semmitmondó dolog, – a másik pedig a páncélszekrények mélyén húzódott, amelyikben az igazság rejlett. Hát azért a mostani tárgyalás – bárki bárhogyan is próbálja ezt beállítani – egészen más! (Szórványos taps.) Nagyon örülök annak, hogy a FIDESZ és a Kereszténydemokrata Néppárt felszólalói után kerültem sorra, mert tulajdonképpen attól, hogy az előzőekben itt ez az oldal kidobolta a másik oldal veszteségeit, ott kidobolták ennek az oldalnak a veszteségeit, semmi sem megy előre!
Kérem szépen, azt tapasztalom, hogy a politikától megcsömörlött nép nem megy el a gyűlésekre, egyszerűen immunis szinte. Viszont a körzetemben most zajlott le egy nagyon jelentős esemény, én ezt az egészet képviselői munkám során a legfontosabb eseménynek tartom, hogy létrejött a Tiszavidéki Kereskedelmi és Iparkamara, mezőgazdasági vállalkozókat is befogadva ipari, szóval, azokat az embereket magába gyűjtve, akikre számíthatunk, hogy jobb legyen, hogy jobb költségvetést lehessen csinálni. Mert kérem szépen, bármit mondunk, azt tudomásul kell vennünk, hogy a gazdaság teljesítménye az idén 9%-kal esett vissza, és ezen belül nem vitathatjuk azokat a tényadatokat, hogy az iparé 16%-kal. Tehát egy ilyen helyzetben van ez az ország. És azt várja a nép, hogy arról beszélgessünk itt már a Parlamentben, hogy hogyan lehetne ebből a helyzetből kilábalni, miképpen lehetne valahogyan a jobblétünket elindítani, megalapozni.
Most én ezt a kamarát úgy tekintem, hogy ez a jobblétünk megalapozásának egy nagyon jó módja, egy nagyon jó szervezeti formája. És rögtön elkezdtem keresni, hogy hogy lehetne rajtuk segíteni, hát se pénz, se posztó, ugye most indulnak. Keresem azokat a kölcsönformákat vagy segélyeket, amik bejöttek az országba, és kérem szépen, én nem tudok hozzájuk jutni. A költségvetésben is ezt kerestem, hogy vajon jövőre valami ezeknek, akik tényleg másképp akarnak élni, dolgozni, sokkal jobban, sokkal ésszerűbben, építeni kis hazánkat, hogy mivel tudunk segíteni. Nem találtam meg. Úgyhogy most fölkérem a belügyminiszter urat meg a biztonsági miniszter urat, hogy segítsenek már kinyomozni, hogy hol vannak azok a segélyek, vagy azok az olcsó kamatú kölcsönök, amelyeket például egy ilyen kamarának oda lehetne adni. Ugye, Kádár Béla miniszter úr fölajánlotta a segítségét, Szabó Iván miniszter úr is fölajánlotta a segítségét. De mi szeretnénk konkrét pénzhez, valami induló alaphoz jutni, hogy adjunk nekik, amiből aztán majd lesz ország és lesz mit majd elosztani.
Kérem szépen, a költségvetéssel kapcsolatban az a véleményem, hogy már kilót illetően is szuper – ma divat az ilyesmi –, viszont meg kell állapítanom, hogy bizonyos dolgokban előreszaladt. Szóval, nagyon akarja az átalakulást. Nincs megalapozva az, amire épít.
Például a társadalombiztosítás költségvetésével kapcsolatban, illetőleg pontosabban most már a nyugdíjalappal, illetőleg a betegbiztosítási alappal kapcsolatosan a Kormány meg kívánja szüntetni az idén a garanciát ezeknek az alapoknak, olyannyira, hogy a nyugdíjalapnak csak 1%-ára kívánja fenntartani a garanciát, a betegbiztosítási alapot illetően pedig semmi garanciát nem kíván fönntartani.
Nem tudom, hogy mire építették ezt a cikkelyét, vagy ezt a fejezetét a költségvetésnek. Nagyon hibásnak tartom és nagyon veszélyes dolognak tartom. Tudniillik még az idén december 31-ig tulajdonképpen a nyugdíjra és a betegbiztosításra is fennáll a Kormány garanciája, a költségvetés garanciája. De mi lesz jövőre? Mert hogyha arra építették, hogy most már biztosítási alapra kívánják átszervezni az egész működését ezeknek az alapoknak, akkor helyesen gondolkodnak, én is azt vallom, hogy minél előbb át kellene térni a biztosítási módozatokra. Na de kérem szépen, azzal, hogy szétválasztottuk az alapokat, ez még nem történt meg. Tudós tanácsadók pontosan meghatározták, kiszámolták, hogy nagyon sok milliárd forint kellene ahhoz, hogy ez az áttérés meg tudjon valósulni. Nincs ez a milliárd.
Kérem szépen, az lesz, hogyha az 1% elfogy, mert nem lehet behajtani, mert az ipar átalakulóban van, a mezőgazdaság teljesen átalakulóban van, és nem lesz, ami bevételt adjon az alap számára, akkor csak 1%-ig lesz garancia a nyugdíjakra. Nagyon megdöbbentőnek tartom és nagyon rossznak tartom.
Beadtam egy módosító indítványt arra vonatkozóan, hogy az ez évi garancia a jövő évre is teljességgel érvényesüljön a két alapra vonatkozóan. Nagyon kérem képviselőtársaimat, hogyha sorra kerül a tárgyalásoknál, szíveskedjenek e javaslat mellé állni, mert ez biztonságot jelent az ország számára, és az átmeneti időszakban természetesen meg kell fontolni, hogy mit teszünk, mert hiszen hogyha már az átalakulás bekövetkezett volna, akkor én is azt mondom, hogy nem szükséges a garancia, hiszen ha biztosítási alapon működnek ezek az alapok, akkor természetesen önmaguknak meg tudják teremteni a garanciát is.
Kérem szépen, másik kérdés, amire vontakozóan itt egy felszólalás hangzott el, és az volt a lényege, hogy ugye, ne alázzák meg az alkotó értelmiséget az adóval kapcsolatosan, ugye hogy tulajdonképpen fizessék meg az értelmiséget, és akkor majd az képes lesz fizetni az adókat. Na most ugye keresem a költségvetésben, hogy hol van erre beiktatva bármilyen összeg is, hogy ugye megfizessék az alkotó értelmiséget. És nem találom. Hát kérem szépen, itt baj van, mert az egyik helyről elhangzik a szólam, a másik helyen meg semmiféle tett, vagy intézkedés nincsen.
Szükségesnek tartanám, hogy ezt a kérdést gondolja át a Kormány és hogy a Parlament semmiképpen se engedjen ebben az ügyben, mert azt is mint történelmi tanú mondom el, hogy amikor az adórendszert bevezették és szó volt arról, hogy az értelmiség adóját meghatározzák, vagy az adómentességét, vagy az adóalapját meghatározzák, akkor itt egy nagy vita zajlott már a régi parlamentben, és a vitának az volt a lényege, hogy a rezsit az alkotó értelmiségnek is valahogy vissza kell téríteni. És nem tudott a Parlament megállapodni a rezsi mértékét illetően, és azért adta meg az adókedvezményeket.
Tessék mondani: miből fogják visszatéríteni a rezsit az íróknak, költőknek, művészeknek, mert hiszen van ám ott rezsi is! Ott nemcsak teljesítmény van, aminek tapsolni tudunk, hanem bizony nagy erőfeszítések vannak. Át kellene ezt gondolni, és ne védjék a kormánypárt részéről az értelmiséget ettől a dologtól, hogy megalázott szegény, hanem segítsenek abban, hogy a rezsit elszámolhassa az adóalapjánál, hogy megtörténhessen az az állapot, amikor tényleg emelt fővel, adót is teljesítve tudja az alkotómunkáját az értelmiség folytatni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sokan várják a döntést ennek a költségvetésnek az ügyében. Az önkormányzatokban ugye feszültségek vannak, és nagyon szeretnék, hogyha olyan eszetlenségek, mint ebben az évben előfordultak, kiküszöbölésre kerülnének azáltal is, hogy az önkormányzatokat befogadnánk tulajdonképpen társunknak és rájuk bíznánk ami az ő területükön van, annak az ügynek az eldöntését. Hát előfordult olyan, hogy tejjegyet kellett adni – mert olyan volt a rendelet – olyan családnak, amely tehenet fej. Vagy kérem szépen, előfordult az is, illetve hát most közölték velem önkormányzeti oldalról, hogy van egy gyárból munkanélküli, aki három alkalmazottat foglalkoztat a gazdaságában és közben kapja a munkanélküli segélyt.
Hát ezekben az ügyekben közelebb kellene kerülnünk azokhoz, akik az élet valóságát jobban ismerik és nálunknál sokkal jobban el tudják ezeket a kérdéseket dönteni.
És a másik kérdés az, hogy az önkormányzatok is szeretnék a maguk költségvetését megcsinálni, hogy elindulhasson az élet. Ugye, most az Alkotmánybíróság döntése alapján akkor lép életbe a költségvetési törvény, ha kihirdették.
Nagyon várják ezt a pillanatot, ezt az időszakot, és bizony megfeszített munkában vagyunk. És a saját egészségünkre is illene odafigyelni, képviselőtársaim, nemcsak azért, mert szívninfarktus is előfordult már, meg különböző betegségek is fölléptek. Egyszerűen a tárgyalási módunkkal kellene valamit tenni! Hogy legyen lehetőség egy kicsit kiszellőztetni a fejünket, hogy oda tudjunk figyelni, mert azért az ország sorsáról van szó!
Én felkérném az igen tisztelt Elnök Urat, legyen szíves a házbizottságban ezt a kérdést fölvetni. Egészségtelen az országgyűlési képviselők agyonterheltsége! Nem tudnak a családjukkal kapcsolatot tartani, nem tudnak hazautazni… (taps) …, éjszaka itt ülésezünk… Tehát valami megoldást keressenek, valami rendet, valami jobb rendszert, mint ez, mert ez az elnyomorodásunkhoz vezet fizikailag és talán szellemileg is, pedig éppen most a szellem frissességére lenne szükség. Köszönöm szépen. (Taps.)
