HÁMORI CSABA (MSZP)
HÁMORI CSABA (MSZP)
HÁMORI CSABA (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés önkormányzati vetületéről szeretnék beszélni.
Mindannyiunk számára teljesen világos, hogy az önkormányzatok működési feltételeit, gazdasági állapotait nem lehet elválasztani az ország általános gazdasági és politikai állapotaitól. Ebből tehát az is következik, hogy stagnáló, sőt leépülő gazdaság esetén nem várhatunk jó körülmények között dolgozó önkormányzatokat úgy általában. Még akkor sem, hogyha szeretnénk őket önálló hatalmi ágnak látni, ha szeretnénk őket valóban önállónak, függetlennek látni.
A költségvetés irányelveinek vitájában kifogásoltuk, hogy hiányzik, megítélésünk szerint veszedelmesen késik az önkormányzatok működésének, gazdasági körülményeinek generális áttekintése, megvizsgálása, ha úgy tetszik, reformja. A mostani gazdasági feltételek a késői tanácsrendszer gazdálkodásának felelnek meg, a késői tanácsrendszernek, amelyről azért tudjuk, hogy bármennyire is reformált volt, végül is az akkori tanácsokat az államszervezet részeként tekintette, következésképpen nem felelhet meg ez az önkormányzati gazdálkodási struktúra az igazi önkormányzatiság feltételeinek.
Amikor ezt a bírálatunkat elmondtuk, akkor a pénzügyminiszter úr elfogadta ezt a bírálatot, de hát sajnálattal láttuk és tapasztaltuk, hogy a költségvetésben, a végleges költségvetési javaslatban sem, nemcsak az irányelvekben nincs jelen, és az expozéban sem hallottunk semmilyen irányt a tekintetben, hogy vajon milyen módon szeretné a kormányzat, a pénzügyi kormányzat különösen megreformálni az önkormányzatok gazdálkodását. Jó lett volna hallani ezt, mert ilyet még nem hallottunk, s nem tudjuk azt sem, hogy a többi nagy alrendszer reformját hogyan akarja illeszteni az önkormányzatok reformjához majd a kormányzat.
A költségvetés tervezete és előterjesztése azt mutatja, hogy a kormányzat ragaszkodik a korábbi elgondolásokhoz, bár az írásos magyarázatban, indoklásban van különbség az irányelvekhez képest, a lényegi számokban nincs. Azt gondoljuk tehát, hogy a mi véleményünk sincs, hogy miért megváltozzon. Alapvetően továbbra is kritikusak vagyunk ezzel a költségvetési tervezettel szemben.
A pénzügyminiszter úr nem fogadta el annak idején azt a bírálatunkat, hogy a költségvetés centralizál, hogy centralizációs folyamat zajlik. Mi ennek a vitának az eldöntéséhez azt javasoljuk, hogy az önkormányzatok nézőpontjából induljon ki a tisztelt Ház. Azt kell tudniillik megvizsgálni, hogy kinek a hatáskörébe tartoznak a bevételekről a döntések, kik döntenek róluk, az önkormányzat vagy pedig a központi szervek, valamint azt kell vizsgálni, hogy egy-egy döntés után tartósan lehet-e számolni azzal a forrással, vagy pedig az mindig évente valamilyen felsőbb hatalomtól függ.
Hát ami a bevételekről szóló döntést illeti, saját bevételnek nyilvánvalóan csak a szó szerint vett s 19%-ot kitevő saját bevételt tekintjük, és a 15%-os átengedett jövedelmet tekinthetjük az önkormányzatok összes bevételénél. Ez nem sok. Mert hiszen ebből az következik, hogy az önkormányzati bevétel 66%-át központilag döntik el a Parlamentben, gyakorlatilag a Kormányban és a Belügyminisztériumban.
Másik oldalról, hogy mennyire lehet biztosnak tekinteni, mennyire lehet kiszámíthatónak tekinteni önkormányzati nézőpontból egy-egy ilyen döntést, hát erre azt kell mondanom, hogy talán figyelmeztető jel az illetékbevételek mostani központosítása és újraelosztása, hiszen ez másképp szerepelt a korábbi elgondolásban és törvényekben.
Természetesen mérlegelni lehet azt, hogy a felhasználási szabadság mekkora. Ez, tudjuk, elég nagy. No de azt is tudjuk, hogy az össz rendelkezésre álló bevétel nem nagy. Itt tehát a felhasználási szabadság nagyrészt abban merül ki, hogy önállóan dönthetik el azt, hogy mi az, amit elhagynak, az önkormányzatok nagy része nem tud fejlesztést önállóan véghezvinni, a bevételeiket tehát az alapvető intézmények működtetésére és a legégetőbb szociális gondok enyhítésére kell fordítaniuk. Ez az önkormányzatok nagy részét, kétharmadát mindenképpen így jellemzi.
Elgondolkoztató a működési költségek arányának növekedése is. Ez – mint tudjuk – a 81%-hoz képest 83,5%-ra nő. A fejlesztések részesedése tovább csökken. Ismerve az infrastruktúra hiányait, e folyamat – a csökkenés – semmiképpen sem örvendetes, mert vagyonfeléléshez és állagromláshoz vezet.
A címzett és céltámogatások aránya az idei évhez viszonyítva 11 milliárd forinttal nőne. Ez a bázishoz viszonyítva, a mai növekedés 78%-os. Ugyanakkor mivel ez is része az állami támogatásnak, nyilvánvaló, hogy a másik oldala az állami támogatásnak, a normatív hozzájárulások ehhez képest csak nagyon kis mértékben nőnek. Vitatható ez az arány is. Vajon a céltámogatások és a normatív hozzájárulások növekedésénél melyik a preferált? Mi úgy gondoljuk, hogy indokolt a céltámogatásokat is növelni, hiszen a legtöbb önkormányzat és sok tárca véleménye szerint is ennek két-háromszorosára lenne szükség.
A Kormány a költségvetési törvény indoklásában több helyen utal arra, hogy az önkormányzatok relatíve jól járnak. Így van ez? Én azt gondolom, hogy ennek megítéléséhez meg kellene nézni mindenekelőtt a központi költségvetési szervek támogatását, és ezt kell viszonyítani az önkormányzatok bevételéhez. A központi költségvetési szervek támogatása 1992-ben 21,7%-kal nő, a béralapjuk 26,7%-kal. Ezzel szemben az önkormányzatok bevétele 17%-kal, az állami támogatások 12%-kal nőnek. A mi megítélésünk szerint összehasonlítani és viszonyítani így kell, így szabad.
Többen szóltak képviselőtársaim közül a helyi adókról. Hadd hivatkozzam Sóvágó László és Horváth Tivadar tisztelt képviselőtársaimra. Én vitatkoznék is velük. Ők afféle bizonyítékként mondták azt, hogy mivel az önkormányzatoknak csak körülbelül 10%-a vetett ki ebben az évben helyi adót, tulajdonképpen nincsenek is olyan nagy bajban. Így egyszerűsítem le ezzel kapcsolatos mondókájukat, talán a lényeget nem torzítja.
Mit mutatnak a számok? 1991-re 21 milliárd forintot tervezett a költségvetés, a várható bevétel az év végéig 16,2 milliárd. 1992-re 25 milliárdot tervezett, tehát az emelés az idei várható helyi adóbevételhez viszonyítva 54%-os. Ráadásul ezek a helyi adóterhek a terv szerint egy olyan időszakban nőnének, amikor a lakossági adók súlya a központi költségvetésben is erőteljesen nő. Én persze nem vitatom, hogy vannak olyan települések, ahol a helyi adók ilyen arányú kivetése lehetséges, sőt indokolt. De úgy gondolom, hogy az önkormányzatok nagyobbik részénél ez nem lehetséges. És hogy milyen viszonyok vannak ma már egy-egy területen, hadd mondjam el a körülbelül tíz napja szerzett nagyon keserű élményemet, amikor egy Szolnok megyei község polgármesterét arról kérdeztem, hogy hányan vannak munkanélküliek a faluban – Tiszaderzsről van szó, a Tisza-tó melletti egyik községről –, akkor a polgármester úr azt mondta: képviselő úr, úgy kérdezze inkább, hogy hány embernek van munkája. És azt mondta, hogy munkája manapság már csak annak van, akinek valamilyen állami hivatala van a községben. És mint tudjuk, ezek nem is olyan apró falvak az Alföld közepén.
Én tehát irreálisnak tartom a helyi adók ilyen méretezését, főleg országos viszonylatban tartom ezt túlzottnak. Nagyon sok lesz a területi különbözőség, ami önmagában nem baj, de ezeknek a pótlása, kompenzálása rendkívül fontos lenne.
Tisztelt Ház! Miért tartjuk pazarlónak a központi igazgatást? A pénzügyminiszter úr a múlt heti expozéjában preventív módon szólt erről. Mi mégis úgy gondoljuk, hogy nekünk van igazunk. Az a véleményünk, hogy a Kormány a meglévő központi struktúrát megfinanszírozza, az új igényeket befogadja, és hát mindez valaki másnak vagy másoknak a rovására történik.
A központi igazgatás költségei 1992-ben 40%-kal nőnének a terv szerint. Nézzük meg például néhány központi államigazgatási szerv béralapját 1991-ben és majd 1992-ben! A Pénzügyminisztériumnál 296 millióról 355 millióra nőne, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnál 230-ról 326-ra, az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnál 301-ről 354-re. Igaznak tartom tehát Vona Ferenc képviselőtársunk ezzel kapcsolatos szigorú szavait. Mi nem vitatjuk a központi szerveknél dolgozók jövedelmi gondjait, de úgy gondoljuk, hogy meg kell nézni az ország más területén dolgozók helyzetét is. És mindenképpen rossznak tartjuk azt a folyamatot, amely az adminisztráció korábbi, bár nem túl rohamos csökkenését fölváltotta. Ez a folyamat megállt, majd visszájára fordult a mi véleményünk szerint.
Tisztelt Ház! Az elmondottakkal is szerettem volna illusztrálni azt a szigorú véleményünket, amely a szocialista párt frakciójában a költségvetésről kialakult. Az a javaslatunk, hogy készítsen a Kormány egy új, egy ennél jobb költségvetést. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos derültség és taps.)
