HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP) Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A vitában az önkormányzatok rendelkezésére álló források szerkezetéről szeretnék részletesen szólni. Az önkormányzatok számára 1990-ben bevezetett forrásszabályozási rendszer az alapja a jelenlegi törvényben is szabályozott elgondolásoknak is. Mint szabályozási elgondolás, közelebb áll az önkormányzatokhoz, mint bármilyen más, kiadásokhoz kötött, normatív finanszírozási rendszer.
Ez a szabályozás összességében 17%-os forrásnövekedést jelent az 1991. évi várható teljesítéshez képest. Részaránya a GDP-n belül ugyan csökkenő, az állami költségvetésen belül azonban kisebb mértékben emelkedik. Az állami költségvetésnek azon célkitűzése, hogy a jövedelemszerzés lehetőségét legalább olyan mértékben biztosítsa az önkormányzatok számára, hogy működőképességüket megőrizzék, a törvénytervezetben megalapozottnak látszik.
Tisztelt Ház! Ez az alábbiakból következik. A saját forrásuk bővülési lehetősége a helyi adókból, a lassan kialakuló vagyoni kör használatából, a vállalkozási tevékenységből messzemenően több lehetőséget jelent az önkormányzatoknak.
1991-ben ez a forráslehetőség korántsem volt jelentőségének megfelelő mértékben kihasználva. A több mint háromezer önkormányzatból körülbelül 300 önkormányzat, az önkormányzatok 10%-a élt a helyi adóztatás lehetőségével, és a várható teljesítést több mint 11%-kal meghaladó tervezett jövő évi előirányzat is, a lehetőségekhez képest, mérsékeltnek és óvatosnak mondható. A még körülbelül 300 önkormányzat által bevezetett helyi adó összege is csak közelíti a kieső lakossági adók összegét, így nem igaz az a megállapítás, illetve beállítás, hogy valamilyen súlyos kényszer hatására kell az önkormányzatoknak kampányszerűen a helyi adók bevezetéséhez nyúlni.
Számolni kell azonban azzal is, hogy a lakossági adók helyére lépő helyi adók és a vállalkozási körből származó bevételek szóródása igen nagy lehet, sőt ebben az esetben ez a forráskör együtt mozog, hiszen az elmaradottabb, gazdasági gondokkal küzdő térségekben a lakosság pénzügyi bevonása minden szempontból kétséges. Ennek ellenére elmondható, hogy a költségvetési tervezet szabályozása szerint az önkormányzatok államilag nem tervezett többletbevételekkel számolhatnak. Megjegyzem, hogy az önkormányzati érdekszövetségek által eljuttatott anyagokban is foglalkoznak a saját forrásoknak a tervezésével, mintegy elfogadva a helyi adóknak a költségvetés tervezetében jelzett tendenciáit.
Szólni kell az átengedett, illetve megosztott bevételi források köréről. A személyi jövedelemadó közel 50%-ában visszahagyott mértéke és az új gépjárműadó szintén 50%-os mértéke – az 1991. évi várható teljesítményekhez képest – többletforrást jelent. Azáltal, hogy részarányuk 2,7%-kal növekszik az összes önkormányzati bevételben, a többletforrás biztonságát és dinamikus növekedését jelenti.
A másik átengedett forráskör a személyi jövedelemadó tervezési alapja: a településeken élő állandó lakosok 1990. évi adóbevallása, az önkormányzatok esetében általában sérelmesnek tűnik. Indokuk, hogy a tervezés időszakában legfrissebb tényszám az 1990. évre vonatkozó adóbevallásból nyerhető, ez csak részben fogadható el, mivel korrekciókat év közben is lehet végezni a '91. évi tényleges befizetések alapján. Igaz viszont az is, hogy a legnagyobb növekedés az 1991. évi várható teljesítéshez képest ennél a forrásnemnél képzelhető el, amit a törvénytervezet tartalmaz is.
Ahol a személyi jövedelemadó nagyságrendje nem éri el a szabályozásban foglalt alsó határt, ott az állami költségvetés 1992-ben is kiegészítést ad. Ez a kör és ez az összeg alapvetően nem változik '91-hez képest sem – ami azt is mutatja, hogy a szegényebb települések felzárkóztatása hosszabb folyamat, és éppen ezért más eszközöket is igényel, például különböző állami eszközökkel, adó- és egyéb kedvezményekkel, a gazdaságfejlesztés, a szerkezetátalakítás támogatásával és más térségi támogatásokkal.
A költségvetéshez nyújtott kiegészítés viszont csak az önkormányzatok alapfeladatainak ellátását segítheti, fejlődésre rugalmas keretet nem teremt.
Az új gépjárműadó bevételi lehetősége jobb a réginél, azonban költségigénye is magasabb lesz a korábbiakhoz képest. Bevezetésével első ízben jelentkezik az önkormányzatoknál olyan feladat, melyet az állam megbízásából látnak el, hiszen a gépjárműadóztatás alapvetően nem lehet önkormányzati feladat, már csak a szövevényes információs igények miatt sem.
Az állami hozzájárulások, támogatások szabályozási elve alapvetően nem változott; nagyságrendje, aránya még mindig meghatározó a szabályozásban. Míg 1990-ben 14 normatíva alapján, a mai szabályozásban 28 normatíva alapján jut el a bevételek 48%-a az állami költségvetésből az önkormányzatokhoz. Ennek a bevételi forrásnak a meghatározó szerepe igen erős; nagyságrendje az európai szinthez képest is magas. Sok a normatíva – ez érződik az állami feladatok és önkormányzati feladatok egzaktabb szétválasztásának hiányában is. Itt a törvénykezési hiányosságok – például az államháztartási törvény megalkotásának hiánya – is közrejátszanak.
A kevesebb normatíva, úgy gondolom, nagyobb önállóságot jelenthetne annak ellenére, hogy felhasználási kötelezettség nem fűződik hozzá.
Tisztelt Ház! Az "államilag támogatott feladatok" kifejezés alapvetően az önkormányzati törvényhez kötődik, de a települések érzelmileg is elvárják, hogy az állam az abban foglalt feladatokat támogassa. Ezt a kört kell – kellene – elsősorban úgy szűkíteni, hogy a normatívák száma is mérsékelhető legyen. Ehhez célszerű lenne a korszerűsítést minél előbb megkezdeni.
A normatív, az átengedett és a saját források nem közvetlenül konkrét felhasználáshoz rendeltek, hanem együttesen szolgálják a települési feladatok ellátását és a lakossági igények kielégítését – hozzáteszem: nagyfokú önkormányzati döntési szabadság mellett. Bár igaz, hogy ezek a feladatok településenként kisebb differenciákkal determináltak, mégis létezik az önkormányzatok döntési szabadsága.
Szólni kell még itt a címzett és céltámogatási bevételekről is. Az irányelvek alapján megfogalmazott hozzájutási feltételek és a valós igények között különbség mutatkozik annak ellenére, hogy jelentősen, 11 milliárd forinttal növekedett az 1992. évi előirányzat, és mint pályázható célkitűzés, valamennyi önkormányzat számára lehetőséget jelent – persze, hogyha a szükséges feltételekkel rendelkeznek az önkormányzatok. Ehhez az szükségeltetik, hogy a feltételek alaki és tartalmi előírásainak megfeleljenek, saját forrásokkal rendelkezzenek – ezeknek a pályázatoknak, az önkormányzati törvény szerint, a támogatást meg kell adni. Ha viszont ezt valamilyen szűrőn keresztül nem vizsgálja meg a Kormány a Parlament döntése előtt, úgy szabálytalan feltételekre – melyek utólag, csak a számvevőszéki ellenőrzéskor derülnek ki – is nyújthat támogatást az Országgyűlés. Ez azzal jár, ami az idei évben is előfordult, hogy a szabályos alaki feltételeknek megfelelő pályázó nem jutott hozzá a jogos forrásokhoz.
A céltámogatások által nyújtott fejlesztési lehetőségek ugyan elmaradnak még a néhány évvel ezelőtti előirányzati arányokhoz képest – tehát az összpénzalapon belüli arány még alacsonyabb, mint korábban –, azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a megfogalmazott célok szerint a települések már nemcsak iskolát, hanem például tornacsarnokot is építhetnek a Parlament döntése alapján.
Mint minden támogatási rendszer, ez is elsősorban a kedvezőbb feltételekkel rendelkező önkormányzatoknak előnyös, ezért célszerű lenne a jövőben a térségi gondokat is kifejezésre juttatni a feltételek kiírásakor. Egyes esetekben pedig a célok átgondolására is szükség volna, lásd a tornacsarnokok esetében. A központilag kezelt előirányzatok indoka elsősorban abban van, hogy néhány önkormányzati feladatra még nem vihető be a versenysemleges piaci szabályozás.
Összességében az önkormányzatok működésképességének megőrzéséhez megvannak a forráslehetőségek. Az, hogy az állami költségvetésből való részesedés nagyságrendje miért nem magasabb, vagy miért mérséklődött némiképpen a GDP-ből való részesedés, ez végeredményben az állam és az önkormányzatok jelenlegi munkamegosztásán alapul. Amennyiben az önkormányzatok fokozottabban vagy folyamatosan felnőnek a valós helyi önkormányzati feladatokhoz, illetve a munkamegosztásban is más feladatok tudnak megjelenni, ez azzal is járhat, hogy például a tipikusan állami feladatokat az állam magához vonja, és cserében kivonul a településeken jelentkező feladatokból és a támogatásokból is.
Egyéb címen forrástámogatás a jelenlegi szereposztásban és rendszerben a jelenlegi törvényi szabályozás keretei között nem valósítható meg, tehát úgy is mondható, hogy összességében az 1992. évi állami költségvetési javaslat önkormányzati szabályozása feladatarányos.
A javaslatban az önkormányzatok szabályozására az önkormányzatiság második éve előtt a mai tapasztalatok szerint nem lehet alternatívát megfogalmazni.
Folytatni kell az egészségügy, az oktatás, a környezetvédelem, a térségi fejlesztések feladatait, s ezek szükséges céljait meg kell fogalmazni a kormányzatnak és a tisztelt Parlamentnek, és ehhez lehet igazítani egy koncepciójában más önkormányzati szabályozást.
Tisztelt Ház! Szeretnék hozzászólni még a belügyminisztériumi ágazat irányítása alá tartozó fejezetekhez, címekhez is. Itt elhangzott a mai vitában, hogy a rendőrség költségvetésének emelése vagy emelkedése félelmet kelthet bizonyos körökben. Én azt hiszem, hogy jogos félelmet igazában azokban a lakossági körökben kelt, ahol a bűnözés ijesztő alakulása folytán egyes települések lakosainak este már nem tanácsos az utcán mutatkozni, tehát a bűnözés nagyarányú emelkedésével lehet ezt alapvetően megmagyarázni. De az is vitathatatlan tény, hogy körülbelül 10 ezer rendőr hiányzik ma Magyarországon, és az ezer lakosra jutó rendőri állomány európai viszonylatban is alacsonyabb.
A rendőrség költségvetési előirányzataihoz képest a Belügyminisztériumhoz tartozó állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság előirányzatait és költségvetéseit látom kritikusnak. Ma Magyarországon körülbelül 9 ezer hivatásos állami és önkormányzati tűzoltó lát el megelőzési, kárelhárítási, műszaki mentési és tűzoltási feladatokat. Az ő költségvetésük nominálszámok tekintetében is a tavalyi évi bázishoz képest is lényegesen csökkent, és ez annak tükrében is nagyon riasztó, hogy a tűzoltáshoz rendelkezésre álló technikák és anyagok, berendezések elavultsága rendkívüli mértékben felgyorsult a tűzoltóság esetében, az eszközeik 40%-át körülbelül le kellene selejtezni. Csak egy összehasonlítás: Nyugat-Európában nem lehet 15 évnél régebbi tűzoltási eszközt felhasználni. Ehhez képest ezek itt Magyarországon még nagyon jó, és a legjobban használható technikák közé tartoznak.
Ebben a helyzetben sem a felújítás, sem a rekonstrukció, sem az eszközbeszerzés nem biztosítható, és az a nagyfokú nemzeti vagyon, az a mintegy 20 milliárd forintnyi érték, amelyet egy évben a tűzoltóság a vonulásaival ment és a tüzektől megóv, ennek a biztosítása egészen biztos ilyen költségvetési kondíciók mellett nem tartható.
Még ide tartozik az is, hogy a belbiztonsági szféra többi címéhez képest a bérautomatizmus is nulla kulccsal van betervezve a tűzoltók tekintetében, így ennek a szervezetnek a stabilitása igen megkérdőjelezhető.
Ennek kiküszöbölésére én az általános vita alatt módosítási indítványt kívánok benyújtani. Tisztelt Ház! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
