ISTVÁN JÓZSEF (FKgP)
ISTVÁN JÓZSEF (FKgP)
ISTVÁN JÓZSEF (FKgP) Igen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A modern államok költségvetése minden rideg számszerűség ellenére is véleményem szerint erkölcsi kézikönyv is egyben. Amit a törvényhozásra felhatalmazottak jogszerűvé tesznek, az a társadalom morális állapotát alapvetően meghatározza. Mert mit teszünk a költségvetés tárgyalásakor, vitájakor és elfogadásakor?
Kitalálunk elvételi, bevételi és kiadási jogcímeket. A törvény – tisztelt Képviselőtársaim – képes halálosan komoly dolgokat elénk hozni, sokszor megoldhatatlan feladatok elé állítani. Nem a társadalom van azonban a költségvetésért, hanem a költségvetés van a társadalomért! (Szórványos taps.)
Nem a társadalom – szerény véleményem szerint – szolgája és rabja a költségvetésnek, hanem a költségvetésnek kell szolgálnia a magyar társadalmat! (Szórványos taps.) Sajnos, megrázó élmény lehet számunkra, ha a polgárok, akik szabadon választottak bennünket, majd előlünk fognak bujkálni, mert az általunk alkotandó törvényt nem érzik magukénak, erkölcsi és jogtudatuk nem fogadja el.
A magyar nép jogtudata előbbre jár Európában, mint az ilyen költségvetési és államháztartási jogalkotás. Aggodalommal tölt el engem ez a tendencia, mert sok tekintetben úgy látom a költségvetés vizsgálata során, hogy a töredékekből akarja megmutatni a rendszer teljességét.
A beterjesztett költségvetést nem vizsgálhatjuk – szerény véleményem szerint – erkölcsi tanulság és tartás nélkül! Amit évszázadok óta jogelvként fogadott el az adófizető, azt nem szabad évről-évre kikezdeni! Nem szabad a kamatot megadóztatni, szerződéstől függetlenül és egyoldalúan emelni a közüzemi díjakat, évenként vagy kétévenként új adófajtákat kitalálni, majd azokat – úgymond – korszerűsíteni. Véleményem szerint ezt nem volna szabad!
Nem szabad az állandóságot kikezdeni ebben a Házban, mert a jogtudat végképp fölbomlik, és nem lesz ebben a Házban, aki a demokratikus állam jogszabályait megtartja. Növelni kell majd az ellenőrök, az adóhatóságok számát, és mindez is lehet, hogy még kevés lesz.
Önök is tudják, mi a célja például a vagyonnyilatkozatnak. Az állam nem képes önkéntes befizetésre bírni a polgárokat, szervezeteket, ezért lelkük mélyébe kíván erőszakkal belenyúlni. Tudom, más államokban is vannak vagyonnyilatkozatok, de nem olyan nagyságrendben, mint ahogy ez a törvénytervezet ajánlja nekünk. Félek, hogy bujkálni fognak előlünk az adózó állampolgárok, és nekünk is bujkálni kell őelőlük, vagy pedig majd új törvényt kell újból kitalálnunk, megalkotnunk, hogy felkutassuk, kiássuk és végül nyakon csíphessük az adózókat.
Az idők próbáját csak olyan törvény állja ki, amelynek szellemét elfogadja az ország lakossága, legalábbis annak többsége. Ha e szellemet e Házban nem tudjuk elszakítani a bevételre meg az elvételre leselkedő adminisztrációs mohóságtól, úgy ez a törvény is nehezen lesz végrehajtható.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az adófizető akkor sem váltható le, ha nem fizet adót, vagy ha csak az adó egy részét fizeti, mert azt mondja, hogy a hazához van jussa, nem pedig a költségvetéshez. Amit a magyar nép jogtudata erkölcstelennek tart a civil életben, azt ugyanúgy értékeli az adótörvényben is. Nem találhatunk ki újabb és újabb jogcímeket a költségvetési bevételek növelésére akkor, ha azt az adózók vagy az igénybe vevők nem érezhetik természetesnek.
Az alkotmányos hatalom ránk bízta a jogalkotás felelősségteljes feladatát. E feladat azonban nem jelentheti a bevételi vagy a kiadási célokat szolgáló ötletek törvényre emelését. Ha olyan jogcímeket agyalunk ki, amelyek ellenkeznek a lakosság jogtudatával, csak ellenállást, passzív rezisztenciát, félelmet és bujkálást válthatnak ki belőlük.
Tisztelt Képviselőtársaim! Számos mítosztól is meg kell szabadulnunk. Így a jelen törvényben sokat emlegetett piacgazdaságtól és versenysemlegességtől is. A világon sehol nem működik tiszta piacgazdaság. Az állam nem azért van, hogy saját ideái szerint ki- és bevonuljon a gazdaságba, hanem azért van, hogy a gazdasággal együtt alkosson rendszert. Amit ma nem lehet biztosítani piaci eszközökkel, azt holnap talán azért lehet, mert ma nem vonul ki az állam a művelődés-, az oktatás-, a tudomány-, a kultúra-, a szociális, az egészségügyi, a sport- és más területekről.
Versenysemlegesség általában nem létezik, hanem a gazdasági tevékenységek meghatározó és társadalmilag is elfogadott körében. A falu egyetlen orvosát nem lehet versenyhelyzetbe hozni, már csak azért sem, mert nagy a körzete és nagy a távolsága.
Helyzetét azzal nem tesszük piacivá, hogy a paraszolvenciát adó útján elvonjuk tőle!
Amikor kedvezményekről beszélünk, ne feledjük, hogy a kedvezmények nem adományok az állam részéről, hanem tények jog útján történő elismerése. Ezért is óvom a versenysemlegességnek álcázott egyenlősditől a tisztelt Házat. A magyar nép jogismerete Európában van, míg e törvénytervezet számos eleme a múltban. A törvény jó szelleme ebben a Házban születik meg vagy hal el. De e szellemet nem helyettesíti a törvény szövege! A törvények alapján minket fognak majd megismerni, minősíteni és megítélni is az adófizetők. Ne engedjük, hogy a törvényünk szellemét megrontsa a kalmárszellem!
Tisztelt képviselőtársaimat arra kérem, hogy a költségvetés hátralévő vitájában és a szavazásnál tegyünk meg tisztességgel mindent azért, hogy erkölcsileg is elfogadható legyen a magyar nép számára ez a költségvetési tervezet, s ha lehetséges, minél előbb. Képviselővé történt választásunk, a jelenlétünk és úgy gondolom, az itt folyó munkánk is erre kötelez bennünket.
Tisztelt Elnök Úr, köszönöm szépen a szót, Képviselőtársaim, a figyelmüket. (Taps.)
