LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP)
LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP)
LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Tu ne quaesieris, scire ne- fas, nec Babylonios temptaris numeros" – ne kutasd a babiloni számokat, ne kutasd a jövendőt – mondták az ókorban. De azt hiszem, egy költségvetési törvény vitájánál kötelességünk, hogy a számokban a jövendőt kutassuk – de ne egy babiloni jóslat alapján.
Én úgy gondolom, hogy néha szereptévesztés történik a Parlamentben, amikor a költségvetési törvény vitája helyett politikai csatározás folyik, amikor nem következtetéseket vonnak le a költségvetési törvényből, hanem politikai állítások hangzanak el anélkül, hogy a költségvetési törvény adataival ezek kellőképpen alá lennének támasztva. Úgy gondolom, a jövőre nézve helyes volna, ha már az új, oly sokszor megálmodott Házszabályt végre a Parlament megalkotná, és a költségvetési törvény tárgyalására külön metódust dolgozna ki, mégpedig aszerint, hogy költségvetési fejezetenként tárgyalná a Parlament a költségvetési törvényt az általános vita esetén is. Ebben az esetben, úgy gondolom, összefogottabbak, szakszerűbbek, érdemibbek és az egész költségvetés szempontjából hasznosabbak is lennének a hozzászólások.
Mindezeket előrebocsátva én csak nagy általánosságban szeretnék azokkal a gazdasági folyamatokkal foglalkozni, amelyek a költségvetési törvény általános oldalán, a bevételi oldalon, illetőleg a kiadási oldalon jelentkeznek.
Bocsássák meg nekem, én úgy gondolom, a tavalyi költségvetés egyik tanulsága a megemelt bevételek mellett, hogy, ugyebár, ember tervez… – és a folyamatok közel sem úgy alakultak, ahogy az ember vagy a Parlament tervezett. De kérdés az – s itt szeretném felhívni a miniszter úr figyelmét arra, amit egy külön vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy teljesíthető legyen a jelenlegi költségvetés és annak sarokpontjai –, igaz-e az az állítás, hogy azok a kintlévőségek, az állami adósságok azon köre, amelyet a miniszter úr olyan pontosan meghatározott az expozéjában, behajthatatlan követelések. Ebben a tekintetben ugyanakkor nemcsak a kormányzatot terheli felelősség, hanem az egész Parlamentet akkor, amikor ilyen alapvető törvényekről döntünk, mint az adóigazgatási eljárás. Mert vannak, akik nemet mondanak minden olyan kísérletre, ami a behajthatatlan követeléseket behajthatóvá vagy legalább átvilágíthatóvá teszi, hogy valóban behajthatatlan követelések. Ha a Parlament ezekre a törekvésekre nemet mond, akkor a Parlament is felelős ezekért az úgynevezett behajthatatlan követelésekért.
Teljesen világos előttünk a feladat, hogy az anyagi adótörvényekben és az adóigazgatási eljárásban olyan szabályokat kell hozni, az APEH-et mint behajtási intézményt olyan helyzetbe kell hozni, hogy azokról a jövedelmekről, amelyek nem láthatatlan, hanem feltárt jövedelmek – ennek ellenére 47 milliárd forint van kinn belőlük –, meg kell tudni állapítani, hogy valóban behajthatatlan jövedelmek-e. És a behajtható jövedelmeket be kell hajtani a költségvetésbe, mert akkor tényleg mindegy, hogy milyen számot írunk a bevételi oldalra.
Elnézést kérek, ez nem cinizmus akart lenni, hanem a valóságos helyzettel való szembenézés igényével szeretnénk tárgyilagosabb és bővebb bepillantást nyerni ezekbe a behajthatatlan követelésekbe – különösen, ha az előbb említett 47 milliárd mellékesen a vám-kintlévőségek kérdéskörét érinti, ami azt hiszem a bevételi oldalon ugyancsak egy fájdalmas pont.
Tulajdonképpen az a képviselő, aki nem szakértője – és nem is lehet szakértője – ezeknek a kérdéseknek, értetlenül áll a behajthatatlan követelések előtt, hiszen a vámáru, úgy gondolom, az országon belül van, márpedig, ha belül van, akkor valaki azért a vámtartozásért felelős, valakin azt be kell hajtani.
Az adóigazgatási eljárásról szóló törvényre már fölhívtam a figyelmet: hogyha az, aki tartozik – végső soron a költségvetésnek – ezeket a tételeket nem fizeti meg, akkor úgy néz ki, hogy másokkal fizettetik meg, vagy másoknak kell ezt megfizetni. Éppen a szociális igazságosság és az igazságosabb teherelosztás érdekében is szükség van arra, hogy keményebb, szakszerűbb, jobb intézkedéseket tegyünk annak érdekében, hogy a kintlévőségek behajthatók legyenek, és így valóban a költségvetés ne csak egy tervezet, ne csak vélt számok halmaza legyen, hanem teljesíthető legyen, mégpedig olyan módon, ahogy azt elterveztük.
A másik kérdéskör az államadósságon kívül, ami érinti a bevételi oldalt is – és úgy gondolom, a reálgazdasági folyamatok legfájdalmasabb velejárója: a munkanélküliség. Úgy gondolom, ebben a körben is nagyon hatékony kormányzati intézkedések szükségesek, és jó törvények meghozatala szükséges a Parlament részéről ahhoz, hogy azok a hatások, amiket ez jelent, a költségvetés bevételi oldalán is mérséklődhessenek.
A kiadási oldalon én nem kívánok részletekbe belemenni, hanem csak általánosan egy elvi kérdést szeretnék fölvetni. Való igaz, hogy nincs olyan területe ennek a költségvetésnek, ahol ne jogosan – abszolút értelemben jogosan – lehetne föltenni azt a kérdést, hogy a funkcióképesség megőrzéséhez milyen költségek szükségesek a kiadási oldalon. Nyilvánvaló, hogy nincs épeszű ember ebben az országban – de talán Európában sem –, aki egy pénzügyminiszter bársonyszékét irigyli akkor, amikor a költségvetés ilyen kis vonallal kezdődik… Teljesen világos, hogy ilyen esetekben jó költségvetést hozni nehéz, lehetetlen – a kevésbé rosszat kell választani. Nyilvánvaló, egyetlen járható út van ebben az esetben: prioritásoknak kell sorrendet felállítani. A prioritások sorrendje pedig nem az absztrakció szintjén áll fenn, hiszen épeszű ember nem mondhatja azt, hogy az oktatás nem stratégiai kérdés, nem stratégiai ágazat, azonban, mint említettem volt, nem az absztrakció szintjén kell a prioritásokat felállítani, hanem konkrétan, a gyakorlati helyzetben, gyakorlati kérdésekben. Márpedig előre nem tervezett dolgok történtek az országban és körülöttünk is. Anélkül, hogy az általánosság szintjén állást mernék foglalni, hogy honvédelem vagy oktatás – hiszen szerintem a kérdésfeltevés rossz –, van egy adott helyzet ebben az országban, olyan helyzet, amit mi nem kívántunk és senki nem kíván, mégis erre az adott helyzetre az országnak föl kell készülni. Ezért a honvédelmi kiadások, a védelmi készség növelése érdekében tett költségvetési intézkedések – itt majd engedtessék meg, hogy egy gondolattal kitérjek a menekültügyre – olyan lehetőségek, illetve olyan konkrét helyzetek, amiket magunknak nem kívántunk, de butaság és gyávaság lenne szembe nem nézni velük. Nem mi állítottuk föl ezt a prioritást, hanem a történelem hozta úgy, hogy nekünk választ kell adnunk ezekre a feltett, konkrét kérdésekre.
Engedtessék meg, hogy egyetlenegy gondolat erejéig visszatérjek a menekültügyre: úgy néz ki, hogy a letelepedési alap növekménye talán elegendő lehet – bár bizonyos kérdések ebben nem tervezhetők, nem számíthatók. Ugyanakkor megengedhetetlennek tartom, hogy a Menekültügyi Hivatal korszerűsítése ne történjék meg. Én azt hiszem, a módosító indítványok során nem lesz akadálya ennek, mert a költségvetésben viszonylag elenyésző összeggel szerepel ez a hivatal: mintegy 16 dolgozóval látja el azt az emberfeletti munkát, ami most rá hárul. Gondolom, hogy a módosítások során ez megoldható kérdés.
Tisztelt Ház! Ha nem a törvény részletes vitája folyik, kérem a képviselőtársaimat, hogy a költségvetési törvényhez igyekezzenek hozzászólni. Én az egyes részletkérdésekről a részletes vitában kívánok szólni.
Ezt a költségvetést olyan módon tartom elfogadhatónak, ha a Parlament hajlandó áldozatot hozni, értelmes áldozatot, és – ezeken a számokon belül, a realitások talaján állva, figyelembe véve azokat a gazdasági folyamatokat, amelyeket kikerülni nem tudunk – ezt a költségvetési törvényt olyan módosításokkal igyekszik jobbá tenni, amelyek az egész ország számára elfogadhatóbbá teszik.
Köszönöm szépen. (Taps.)
