TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ)
TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ)
TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Hölgyeim és Uraim! Kedves kormánypárti és ellenzéki Képviselőtársaim! Én azt hiszem, az ország Országgyűlése az év legfontosabb döntése előtt áll. Itt fekszik az asztalunkon a Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetése. A demokratikus jogállamokban évenként talán ez a legfontosabb döntés. Szabad György tanár úr volna talán a megmondhatója, hogy a magyar parlamentarizmus történetében micsoda jelentősége volt a költségvetési vitáknak és a költségvetés nyilvánosságáért, a közpénzek ellenőrzéséért folytatott küzdelemnek.
Különösen jelentős Magyarországon a költségvetés ügye az államszocializmus hagyományainak a következményében, hiszen ez a költségvetés a bruttó hazai terméknek nagyjából a kétharmadáról rendelkezik, hozzávetőleg az államháztartásba kerül a Magyarországon létrejött három forintnyi jövedelemből kettő.
Távolról nézve úgy is tűnik, hogy ez a költségvetés megfelel az igényeknek. Kinyitja valaki, tele van számmal, adattal, és ha mérlegre teszi – mint ahogy kislányom megtette – súlyra is megvolna ez a költségvetés 3,5 kiló.
Érdemes ugyanakkor közelebbről is elemezni ezt a költségvetést, először a formai szempontokat, utóbb pedig a tartalmi szempontokat.
Rögtön szemet szúró, és többen felvetették, a pénzügyminiszter úr elnézést kért a költségvetés késői benyújtásáért. Ez nem pusztán egy technikai kérdés, hanem annak a lehetősége, hogy egyáltalán folyhat-e érdemi vita a közpénzekről, a közpénzek elköltéséről, és nyugodtan lehet állítani, hogy ilyen rövid idő alatt – amelyet biztosít számunkra a köztársaság új Kormánya – valódi, érdemi, áttekintő vitát aligha lehet folytatni.
A következő dolog, ami feltűnik: nagyon-nagyon sok a szám, de még mindig messze nem olyan mélységű a bontások rendszere, mint ami az európai jogállamokban szokásos. Például Németországban – ez példakép Magyarország számára – maga az Alkotmány rendelkezik arról, hogy a katonai kiadásoknál, a katonai kiadásoknak tartalmaznia kell a hadsereg szerkezetét és a fegyverzet pontos szerkezetét. Ez a magyar költségvetésből távolról sem állapítható meg. Vagy hagyjuk ezeket a régi példákat, menjünk vissza a két világháború közötti Magyarország idejére, ami szintén egy fontos vonatkozási pont Kormányunk számára. Az akkori költségvetésből jól látható, hogy könnyedén megállapítható volt: mennyi jut – mondjuk – a Pázmány Péter Tudományegyetemnek, mennyi egy múzeumnak, ebből a költségvetésből bizony mindez megállapíthatatlan. Egy globális aggregátum szerepel a múzeumoknál és a tudományegyetemeknél is. Tehát nem kellő a részletezettsége a költségvetésnek.
A további formai aggály: hatalmas összegek szerepelnek valójában indoklás nélkül. Olvastam a költségvetést, feltűnt, hogy kárpótlásra 6 milliárd forintot irányoz elő. Én azt hittem, hogy a Kisgazdapárt igényeinek megfelelő földbeli kárpótlásokról van itt szó, és a kérdésre adott válasznál derült ki, hogy itt a személyi szabadság megsértésére vonatkozó kárpótlásra rendel a köztársaság Kormánya 6 milliárd forintot. Ez semminemű módon nem derült ki ebből a három vaskos kötetből.
Más pontokon is egyértelműen állítható, hogy a kiadások megokolása messze-messze elmarad a kívánatostól.
A következő formai gond abban fogalmazható meg, hogy a Kormány igen széles átcsoportosítási lehetőséget kap a költségvetésben. Fő szabályként: a Kormány átcsoportosíthatja a fejezetek között a kiadásokat, csak kivételes esetekben kell az Országgyűléshez fordulni az átcsoportosítások engedélyezése végett. Ez egy igen súlyos gond. Nem hiszem, hogy politikai aggályok miatt javasolja a Kormányunk, hiszen a kormánytöbbség én azt hiszem, még a jövő évben biztos lesz, tehát úgy vélem, hogy semmi másról nincs itt szó, csak arról a rutinról, amit ez a pénzügyi kormányzat megszokott: könnyebb a háttérben elintézni az átcsoportosításokat, mint idehozni ezeket a tisztelt Ház elé, nyilvánosság előtt megokolni, érvelni és vitában érvényesíteni a kormánytöbbség szavazattöbbségét.
A következő elem, amivel foglalkozni kell, és ez már átvezet a tartalmi kérdések felé: a költségvetés tervezésének a módja.
A Számvevőszék előadásából, de a költségvetés indoklásából is kiderült, hogy a Kormány egy alulról építkező költségvetési tervezést indított el, ahol számba vették volna a szükségleteket, talán ezeket próbálták volna rangsorolni is, és ebből állt volna össze a költségvetés. Néhány hónap után azonban ez a tervező munka megállt, és a szokásos, jól bevált, 40 évig működtetett bázis-elven folytatódott a tervezés. Valamennyi szerv – kivéve azokat, amelyek valamiért hátrányba kerültek és kivéve azokat, amelyek valamiért előnyben részesültek – megkapta az 5%-os és a 10%-os növekményeket.
Én azt hiszem, azzal, hogy a tervező lemondott az alulról való tervezésről és arról, hogy a feladatokat valóban számba vegyék; azzal, hogy a tervező lemondott a nagy elosztási rendszerek átgondolásáról – az oktatás, az egészségügy, a társadalombiztosítás átgondolásáról – voltaképp már determinálta a költségvetés pozícióját, hiszen így a kiadások nem csökkenthetők, a kiadások adottak – tehát a kiadásokhoz kell megkeresni a bevételeket. És hogyha a nemzeti össztermék nem nő kellő mértékben – márpedig nem nő –, akkor aligha van más mód a kiadások fedezetének megteremtésére, mint újabb és újabb adók kitalálása, újabb és újabb elvonások bölcs megfogalmazása és javaslása. Pontosan ezzel élt a Kormány a javaslatában.
Így aztán az állami újraelosztás mértéke lényegében nem csökken: megmarad az a kétharmados arány, és nem teljesül a Magyar Demokrata Fórum programjában rögzített ígéret vagy az idén tavasszal a Kupa-tervben javasolt ígéret, hogy jelentős mértékben csökkenni fog az újraelosztás. Az állam továbbra is végigfosztja a társadalmat és elosztja újra a javakat.
Kitől próbál forrásokat elvenni? Azoktól, akiktől lehet, akiktől könnyen lehet forrásokat elvenni – és ezek döntően a munkaviszonyban állók, a bérből és fizetésből élők. Ha elővesszük a '91. éves tényszámokat, akkor látható, hogy a személyi jövedelemadó tekintetében a Kormány hozzávetőleg 118 milliárd forint adóalapot tervezett vállalkozásokból. Ezeknek a teljesítése csak felére fog sikerülni. Ehhez képest a lakosság másik része, a bérből és fizetésből élők adózott adóalapját túl fogja teljesíteni Kormányunk. Jól látható ezen számok alapján, hogy onnan szedi be ez a Kormány az erőforrásokat, ahonnan a legkönnyebben lehet: a magyar állampolgároktól, a bérből és fizetésből élőktől. (Kupa Mihály Tölgyessy Péterhez fordul.)
A költségvetés változatlanul arra törekszik, hogy megadóztassa a jövőben az inflációt: a személyi jövedelemadótáblák nem módosulnak olyan mértékben, amilyen mértékben az infláció ezt megkövetelné. Ez után is döntően azoktól próbál többlet-erőforrásokat beszedni a költségvetés, akiktől eddig is sikeresen be tudott szedni.
Itt vannak az autósok: egy régi, jól ismert forrás. Biztos pénz – használja is a Pénzügyminisztérium: részint egy új adónem bevezetésére tesz javaslatot, a súlyadó bevezetésére, másrészt pedig a benzinre kivetett adókat fogja emelni.
De még ez is kevésnek bizonyult, így aztán a szellemi dolgozók úgymond "kedvezményét" is megvonni javasolja, illetőleg a mezőgazdasági kistermelők is lényegesen kedvezőtlenebb pozícióba kerülhetnek az előterjesztés szerint a korábbi évhez képest.
Jól látható, hogy az adórendszer folytatja azokat a hagyományokat, amelyeket '88-ban az új adórendszer kitalálásával és megfogalmazásával elkezdett.
Nagyon érdemes átnézni az állampolgárok adóterhelését és ennek az alakulását is. A kormánytöbbség pártjainak programjában egy nagyon fontos programelem – kiváltképp a Kereszténydemokrata Néppártnál, annak keresztény-szocialista irányában –, hogy a legelesettebb csoportok felé egy gondoskodással, támogatással forduljon az állam. Ehhez képest a költségvetésben 1988-hoz képest a jövő évre a legelesettebbek adóterhelése várhatóan a négyszeresére fog növekedni.
A Magyar Demokrata Fórum programjának egyik központi eleme az új magyar nemzeti középosztály létrehozásának az iránya. Erről nagyon sokat lehet hallani az MDF ideológusainak a szájából, sok szó esett erről mostanság. Érdemes megnézni a költségvetést, hogy ebben a tekintetben hogyan néz ki a javasolt adótábla, hogyan néz ki az elvonás rendszere.
1989-hez, tehát a rendszerváltás évéhez képest, 1992-ben várhatóan 50%-kal fog növekedni a középrétegek adóterhelése. A Kormány tagadhatatlanul nem folytat vállalkozásélénkítő politikát, mégis meg lehet állapítani, hogy egyedül a legmagasabb jövedelmet szerző rétegek adóterhelése csökken, hozzávetőleg egynegyedével, az 1989-es évhez képest. Az adókból igen pontosan és jól láthatóan kirajzolódik egy preferenciasorrend, kirajzolódik a Kormány valódi társadalomképe, amely, mint az előbb mondtam, szöges ellentétben van az ideológusok társadalomképével.
Ha az adókat áttekintettem, érdemes a kiadási oldallal, az állami pénzek elköltésével is foglalkozni. Ha sorba vesszük az egyes fejezeteket, akkor kiderül, hogy a legtöbb forrásnövekmény fölött a Miniszterelnökség, a Legfelsőbb Bíróság és a Külügyminisztérium fog rendelkezni a következő évben – ez is kifejez valamiféle preferenciasorrendet. Az előző évhez képest a legtöbb veszteség a Magyar Tudományos Akadémiát, a Központi Statisztikai Hivatalt, a Környezetvédelmi Minisztériumot és a Földművelési Minisztériumot fogja érni – ez megint egy preferenciasorrend: preferáltak a központi államigazgatási szervek és háttérbe szorulnak a tudomány, a statisztika, a mezőgazdaság és a környezetvédelem szervei.
Még tanulságosabb, hogyha megnézzük, hogyan alakulnak a központi államigazgatási szervek körében a bérek: az egy főre jutó alapbérek a költségvetés alapján számítva hogyan fognak alakulni. Itt a legkedvezőbb pozícióban az ügyészek, bírák, a Miniszterelnöki Hivatal dolgozói, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának dolgozói és a Külügyminisztérium dolgozói vannak. Például a Miniszterelnökség dolgozóinak az egy főre jutó béralapja 30%-kal fog nőni. A legkedvezőtlenebb pozícióban már megint a Magyar Tudományos Akadémia és – érdemes figyelni – a Magyar Rádió, az Alkotmánybíróság és leghátul a Köztársasági Elnökség szerepel ebben a tekintetben, mindösszesen 7% bérnövekménnyel. Jól lehet látni, hogy melyek azok a szervek, amelyek a Kormánynak fontosak, ahová fontos, hogy áramoljon a jó munkaerő – és melyek azok a szervek, amelyek háttérbe vannak szorítva, melyek, amelyekre nem néz jó szívvel a kormánytöbbség.
Ha tovább nézegetjük a számokat, kiderül, hogy a legkedvezőbb helyzetben a központi költségvetési szervek lesznek: az ő állami támogatásuk, költségvetési támogatásuk 21,7%-kal fog növekedni a következő évben. Ehhez képest igen hátrányos helyzetbe fognak kerülni az önkormányzatok, ahol az össznövekmény, az állami támogatás össznövekménye 12% lesz. Jól látható, hogy a Magyar Köztársaság költségvetése nagyon nagyrészt determinált, külső kötöttségek által determinált – de azért van mozgástér, és ezt a mozgásteret ki is használta pénzügyminiszter úr, a központi költségvetési szervek messzemenő támogatásával és az önkormányzatok messzemenő háttérbe szorításával.
Ki kell mondanom, hogy cinikusnak tartom a költségvetés indoklását abban a tekintetben, mikor azt mondja az indoklás, hogy az önkormányzati szervek vessenek ki több helyi adót – az van javasolva nekik, hogy 54%-kal több helyi adót vessenek ki, mikor az állami támogatásuk 12%-kal növekszik csak. Az indoklás valahogy úgy szól, hogy ezzel növekedni fog az önállóságuk, és a saját döntési hatókörük, hiszen kevésbé lesznek rászorulva az államra: az adóik nagyobb része fog a helyi társadalomból származni. Én azt hiszem, ebben a helyzetben, mikor a lakosság adóterhelése növekszik – márpedig növekszik, a költségvetés számai mentén –, akkor kivethetnek több helyi adót a helyi önkormányzatok, de az nem az önkormányzatok önállóságát fogja növelni, hanem a kiszolgáltatottságát és gyengeségét.
De nemcsak az önkormányzatokkal szemben szűkkeblű a kormányzat, hanem az egyházakkal szemben is. Salamon László nagyon helyesen és nagyon fontosan megjegyezte, hogy az egyházi javak visszaadására csak ötszázmillió forintot akar fordítani a költségvetés. Ebben a Házban óriási vita folyt arról, mennyire fontos, hogy egyházi kezelésben, egyházi tulajdonban nagyszerű iskolák, kórházak és hasonlók működjenek. Ehhez képest a Kormány előterjesztése rendkívül szűkkeblű módon ötszázmillió forinttal kívánja ezt a területet honorálni.
Én azt hiszem, szöges ellentétben van itt is a Kormány politikája a meghirdetett ideológiai elvekkel.
Érdemes tovább lapozgatni ebben a költségvetésben. Családi pótlékra 13,3%-kal jut több, mint tavaly. Ez majdnem feleannyi, mint a központi költségvetési szervek támogatásnövekménye. Csökkennek nagyon nagy mértékben a fogyasztói támogatások, és mivel ez jórészt az élelmiszertermékek területén jelent csökkenést, ez, párosulva a mezőgazdaság támogatásának csökkentésével, nemcsak a lakosságot, hanem újólag a mezőgazdaságot fogja igen nagy mértékben sújtani.
Jól látható, hogy ez a költségvetés igenis nemcsak a múlt kötöttségei által determinált, hanem igen nagy részt a Kormány előterjesztése által befolyásolt. Igenis léteznek preferencia sorrendek. Jól látható, hogy míg a központi költségvetési szervek preferáltak, addig mondjuk az egészségügy, a családok, többgyermekes családok messzemenő hátrányban lesznek. S azt hiszem, hogy ez egy régi hagyomány. Ugyanígy régi hagyomány, ahogy ezt a költségvetést megvitatjuk. Körülbelül 4–5 éve folyik valódi költségvetési vita Magyarországon ebben a Parlamentben. Ezek nagyjából úgy szoktak zajlani, hogy föláll egy új pénzügyminiszter, aki elmondja, hogy ez a költségvetés nagyon rossz, ez a költségvetés lényegében elfogadhatatlan, de majd jövőre előkészítünk egy költségvetési reformot, ez el fog indítani kedvező gazdasági folyamatokat, és a jövő nagyszerű lesz. Aztán eljön a jövendő esztendő, a második év – már annak a pénzügyminiszternek, aki ezt megéli –, s ekkor már elnézéskéréssel kezdődik a költségvetési előterjesztés. Elnézést kéréssel és jóval szűkebb ígéretekkel. Ezután jönne a harmadik év – harmadik évet még egyetlenegy pénzügyminiszter nem élt meg ebben az utolsó időszakban.
Ezek a formai hasonlóságok az elmúlt 4–5 év költségvetéseivel.
Én azt hiszem, nagyon jól igazolható, hogy léteznek tartalmi hasonlóságok is, ugyanazzal a preferencia sorrenddel dolgozik ez a költségvetés, mint Hetényi István költségvetése vagy Békesi László költségvetése. Pontosan azok az érdekcsoportok uralják ezt a költségvetést, mint a korábbi költségvetéseket. Ugyanazok a preferenciák és ugyanazok a hátrányban részesítések. Valaki fölkiálthatna vasárnap reggel a rádióban, hogy "Keresd a kommunistát, hiszen ő az, aki ezt okozta!" "Keresd az embert, aki szakértőnek álcázza magát, de valójában régi érdekcsoportokat képvisel!"
Én a leghatározottabban állítom, hogy ez a követelés és ez az elképzelés a velejéig hamis. Itt nem arról van szó, hogy valamiféle régi rendhez kötődő emberek determinálnák ezt a költségvetést, hanem arról van szó, hogy az a késő-kádári berendezkedés, ami már régesrég nem volt egy klasszikus totalitárius kommunista berendezkedés, az él tovább. Az él tovább a szerkezeteiben, működésében, a szimbólumok gyökeresen megváltoztak, de gazdaságunk intézményrendszere, az érdekérvényesítés intézményrendszere szemernyit sem változott, és ez mutatkozik meg a Kupa Mihály által előterjesztett költségvetésben. (Taps az SZDSZ soraiban.)
Én azt hiszem, azzal, hogy ez a Kormány megköti a maga kis alkujait ezekkel az erőcsoportokkal, hogy tovább élteti ezt a szerkezetet, valójában lemond programjának teljesítéséről. Lemond annak a programjának a teljesítéséről, amivel egykoron választásokat nyert, és amivel bizonyos sikereket ért el a pénzügyminiszter az idei év elején. Ez nem a Kormány erejét, hanem a gyengeségét mutatja. Ez a költségvetés egy rendkívül gyenge, sodródó kormány költségvetése. Olyan kormány költségvetése, amely nem tud igazán szembenézni a valóságos problémákkal; amely folytatja a régi rutinokat és reflexeket. Ugyanakkor egy rossz lelkiismeretű kormány költségvetése ez, hiszen a túloldalon ülő képviselők, a miniszterelnök úr pontosan tudja, hogy ő egészen más politikára kapott felhatalmazást a választóktól. (Közbeszólások.) Ez egy szorongásos kormány költségvetése, és a szorongás szükségképpen szüli az agressziót, szükségképpen szüli a Zétényi-javaslatot, szükségképpen szüli azt, hogy ha a Kormány tehetetlen a gazdaság szerkezetével, tehetetlen azokkal az erőcsoportokkal, lobbykkal szemben, amelyek determinálják ezt a költségvetést, akkor legalább mutatkozzék erősnek a reszkető lábú, idős kommunistákkal szemben. (Moraj.) Én nagyon fájdalmasnak tartom, hogy a Kormány pótcselekvéssel próbálja megoldani a problémákat. Fájdalmasnak tartom azt, hogy nem néz szembe ezekkel a valós problémákkal, kerüli a konfliktusokat a valódi erőcsoportokkal, így egyre inkább konfliktusba kerül a magyar társadalommal.
Jól látható, hogy ennek a Kormánynak nemcsak szorongásai vannak, hanem félelmei is. Ha valaki föllapozza a Belügyminisztérium költségvetését, egyértelművé és világossá válik, hogy a rendőrség létszámának emelése nemcsak a közbiztonság valóban szükséges igényeire szolgál, hanem közrendvédelmi zászlóaljak, illetve századok létrehozására, amelyek esetleg . (Antall József: A határon azok vannak.) Illetőleg Miskolcon, a Nagy-Alföldön és a Dunántúlon, ahogy a költségvetés használja, a rendőrség kebelén belül. (Antall József: Nem mi járunk pszichiáterekhez. – Közbeszólások.) Köszönöm szépen a miniszterelnök úr közbevetését, de akkor folytatnám.
Az a benyomásom, hogy a gyenge Kormány . (Antall József: Látszik, hogy ellentétben vagyunk.) . szükségképpen agresszióval, illetőleg félelemmel reagál. (Taps az SZDSZ soraiban.)
Mi most már a teendő először is egy ellenzéki párt számára? Én azt hiszem, hogy nem lehet valódi vita nélkül befejezni ezt a költségvetést. Nem lehet azt megtenni, hogy a rossz lelkiismeretű Kormány lényegében vita nélkül elfogadtatja a kormánytöbbség tagjaival ezt a költségvetést.
Szükség van arra, hogy mód nyíljon, hogy bárki, akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselő elmondhassa a véleményét erről a költségvetésről, elmondhassa, hogy hogyan látja ezeket a dolgokat. bár nehezen tudom elképzelni, hogy hogyan tud ebben a vitában kormánypárti megszólalni, mert az a benyomásom, hogy ezen számok ismeretében inkább csak ellenzéki beszédeket lehet mondani.
Mindezért a Szabad Demokraták Szövetsége nem tud hozzájárulni ahhoz, hogy ma lezárjuk az általános vitát, és mivel módosító indítványok sokaságát kívánjuk benyújtani ehhez a költségvetéshez, az a véleményünk, hogy ezen a héten az általános vita nem lezárható. Ha a Kormánynak volt ideje arra, hogy hónapokon át elkészítse ezt a költségvetést, akkor az ellenzéket megilleti két hét, hogy benyújtsa a módosító indítványait ehhez a költségvetéshez. (Taps az SZDSZ soraiban.)
A szabaddemokraták igyekeznek majd megkeresni azokat a pontokat, ahol a pazarló költekezés csökkenthető, és azokat a forrásokat, amelyek így keletkeznek, részint azoknak az adóknak a kiváltására, amelyeket Kupa úr javasolt, részint önkormányzati célokra, részint oktatási és egészségügyi célokra kívánják fordítani.
Mi lehet a teendő a kormánytöbbség pártjai számára? Az a benyomásom, három alternatíva nyílt meg a kormánytöbbség pártjai számára a költségvetési vita kapcsán. Az első, és ehhez kell a legnagyobb bátorság, tekintettel arra, hogyha ezt a költségvetést elfogadja a Ház, ez azt jelenti, hogy önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, lemondanak programjuk megvalósításáról.
Hiszen köztudomású a nemzetközi gyakorlatból, hogy jelentős költségvetési átstrukturálódásra a választások torkában nincsen mód, a következő évi költségvetés elfogadása pedig már egy választási év költségvetésének elfogadása lesz. Tehát ez az utolsó pillanat, amikor önök olyan költségvetést terjeszthetnek elő és készíthetnek elő, amely még az önök programjának végrehajtását jelenti; azoknak a modernizációs, változási törekvéseknek végrehajtását jelenti, amelyeket megfogalmaztak programjukban. Ez egyetlenegy módon lehetséges, ha a pénzügyminiszter úr visszavonja ezt a költségvetést, javaslatot tesz arra, hogy átmeneti gazdálkodás legyen (derültség és taps) néhány hónapig és ezután benyújtja azt a költségvetést, amely megvalósítja az önök programját.
A második lehetőség, amelyet szintén az önök figyelmébe ajánlanék: megfontolják azt, hogy mit lehet figyelembe venni majd az ellenzéki módosító indítványokból, hogyan lehet csökkenteni úgy a kiadásokat, hogy ezeket a kiadásokat olyan területeken lehessen elkölteni, amelyek nem növelik a lakosság terheit, ugyanakkor oktatási, tudományos, kulturális, egészségügyi célokra fordíthatók.
A harmadik lehetőség: a csukott szemmel való megszavazása ennek a költségvetésnek, a vitától való távolmaradás, a szemek behunyása és a gyors bizalomszavazás annak a kormánynak, amely a hatalmát csak meddő módon tudja érvényesíteni. (Közbeszólás: Mint az ellenzék!) Az ellenzék ezt aligha választhatja, mi nem fogunk behunyt szemmel szavazni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps.)
