CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnálom, hogy elterelődött a figyelem a társadalombiztosítás és a betegszabadság ügyéről, bár őszintén örülök ennek az intermezzónak, mert az alkotmányügyi bizottság tagjai legalább jelen vannak a felszólalásom alatt… (Salamon László, a bizottság elnöke távozik a teremből. – Derültség. – Közbeszólások balról: Már megy is! Már mennek is!) … Ugyanis a benyújtott kormányelőterjesztés nem csak gazdasági és orvosszakmai aggodalmakat vet fel, hanem alkotmányossági kérdéseket is, amelyekre ki fogok térni.
A magam részéről éppen ezért sajnálom, hogy az előterjesztő nem vonta vissza – a bizottsági vélemények ismeretében sem – az előterjesztését, a szocialista frakció pedig súlyosan kifogásolja ezt az eljárást.
Sajnálom azért is, mert egyáltalán nem igaz, hogy megbénul a társadalombiztosítás és az ország, hogyha ezt az indítványt nem tárgyalja meg, és nem fogadja el most a Parlament. A következő napirendként előterjesztett átmeneti rendelkezések ugyanis felhatalmazást adnak arra, hogy a társadalombiztosítás finanszírozza az egészségügyet, és lehetőséget arra, hogy a tisztelt Ház megszavazza az ország költségvetését. Van, pontosabban lenne tehát idő arra, hogy ne gyorsított menetben, más kérdések között kapkodva tárgyaljunk meg egy valóban fontos és lényegbevágó kérdést. Ehelyett most az fog történni – ebben az eljárási menetben –, hogy az Országgyűlés szociális bizottsága – a már megszokott módon – az előterjesztő helyett bizottsági indítványt fog barkácsolni azért, hogy januárra valamilyen előterjesztés szülessék meg, a tisztelt Háznak pedig fogalma sem lesz arról, hogy mit is fogadott el.
Hogy mégis legyen elképzelésük, hogy miről szól ez az előterjesztés, engedjék meg, hogy néhány kérdésre kitérjek itt. Miről is van szó? Valóban csődben lesz-e jövőre a társadalombiztosítás? Igaz, a társadalombiztosításnak változatlan járulékok mellett – a számítások szerint – lenne 20 milliárdos hiánya. Lenne akkor, hogyha nem kezdené meg az Országgyűlés októberben elfogadott országgyűlési határozatának a végrehajtását, amelyik arról szól, hogy a társadalombiztosítási járulékokból fizetett, mintegy 50 milliárdot kitevő szociális ellátások átvételét meg kell kezdenie a költségvetésnek. A költségvetés egyetlen fillért nem vesz át ezekből a szociális ellátásokból, tehát továbbfinanszírozza az oda nem tartozó 50 milliárdot, aminek következtében 30 milliárdos lesz a hiánya.
Nem kezdődik meg az országgyűlési határozat végrehajtása a vagyonfeltöltés tekintetében sem. A vagyon hozadéka nem 1993-ban jelentkezne a társadalombiztosításnál, hanem azonnal, pontosabban év közben folyamatosan. Nem látjuk tehát indokát annak, hogy az állami költségvetés hiányát továbbra is a társadalombiztosítás finanszírozza. Arról van ugyanis szó – ez a bizottsági ülésen elhangzott –, hogy a nagyvonalúan kezelt és állítólag leengedett – társasági adókból kieső hiányokat, megemelt vagy burkoltan megemelt vállalati terheket megemelt társadalombiztosítási járulékokkal fogjuk ellentételezni.
Én azt gondolom, hogy nagyon elegáns eljárás a Pénzügyminisztérium részéről vállalattámogató, alacsony, nem túlságos terhet jelentő társaságiadó-tételeket megállapítani, miközben a társadalombiztosítás egyébként is magas járulékait fizetteti meg a munkáltatókkal és a munkavállalókkal.
Hogyan is akarja ezt a 30 milliárdot megfizettetni tehát akkor – most már a társadalombiztosítással – a költségvetés?
Egyrészt úgy, hogy bevezeti a 25 napos betegszabadságot, amiből 8 milliárdot magára vállal, mert hiszen a költségvetési intézményeknek is fizetniük kell, a másik 20 milliárdot pedig szétosztja betegszabadságra, visszaszámolnak a szakértők. Úgy gondolják, hogy ez a 20 milliárd körülbelül nagyjából megfelel 25 napos táppénznek és betegszabadságnak, és ezért úgy gondolják, hogy ezt a 25 napot fizesse a vállalat.
Igaz-e az, hogy ez valódi betegszabadság lesz, mint ahogy arról Balogh Gábor felszólalásából tudomást szerezhettünk? Nem lesz belőle betegszabadság. Orvoshoz kell menni, keresőképtelenségről szóló táppénzes papírt kell kérni. Ugyanaz a szabálya, mint az egyéb keresőképtelenségnek, tehát nem betegszabadság fog működni, hanem vállalatok, munkáltatók által fizetett táppénz, amit tetejébe mint bért bérjárulékkal fogunk terhelni.
Az egész dolog azért is nonszensz, mert – érdekes módon – ez a bérjárulék a költségvetés esetében a fegyveres testületeket nem terhelné. Ez ugyanaz a logika, mint a katonai ösztöndíjak adózásának az ügye. Mert ha bérnek tekintem a betegszabadság idejére kifizetett pénzeket, akkor nem tudom, hogy a katonáknál, rendőrségnél és egyéb fegyveres testületeknél kifizetett bérjellegű juttatás után valóban miért nem kell fizetni 43%-os járulékot, hacsak azért nem, mert ez is a költségvetésnek kerülne pénzbe, ezt meg kéne, hogy fizesse a társadalombiztosításnak.
Nem igaz az sem, hogy 75%-ot fog legalább jelenteni a betegszabadság címén kifizetett bér, hiszen ebből a 75%-ból le fogják vonni a szolidaritási hozzájárulást és egyéb más, bért terhelő levonásokat.
A szakértők elismerik, hogy 65%-a lenne a kifizetett bérnek, tetejében a számítási alapja sem lenne – ennek a betegszabadság idejére kifizetett bérjellegű juttatásnak – ugyanaz, mint a táppénz esetében.
Nagyon érdekes az is, hogy az egyéni vállalkozókat nem terhelné ez a rendszer. Ott tehát más lenne a táppénz és a betegszabadság rendszere, mint egyéb munkavállalóknál.
Nem tudom belátni, hogy miért kell bevezetni két különböző betegszabadságot, két különböző táppénz-rendszert akkor, amikor a jelenlegi is meglehetősen bonyolult.
Nem látom azt sem, hogy tulajdonképpen az eljárási szabályok hogyan és miként fognak megfogalmazódni. Megint abba a helyzetbe kerültünk, mint számos más alkalommal, hogy végrehajtási utasítást nem látunk, semmiféle garanciáját nem látjuk annak, hogy a csődbe ment vállalatok hogyan és miként fogják kifizetni a megbetegedett dolgozók részére a táppénzt, a táppénz mögött ugyanis nincs állami garancia, miközben az Alkotmány – és most utalnék az alkotmányosságra – úgy fogalmaz, hogy Magyarországon a beteg munkavállalónak keresetpótló kiegészítés jár betegsége idejére. Ez a rendszer pedig nem biztosítja részére sem a munkabért, sem pedig a keresetpótló kiegészítést, a bérjellegű juttatást.
Szeretném tehát elmondani, hogy nem értünk egyet ezzel az eljárással, ezzel a megoldással és a sürgetettségre való utalással sem.
Az előterjesztő nem teljesíti az Országgyűlés határozatát. Az Országgyűlés határozata ugyanis éppen a felsorolt, jól belátható veszélyek és jól megfogalmazható aggodalmak miatt, azt fogadta el – önök megszavazták –, hogy vizsgálja meg a Kormány a jövő esztendőben a bevezetés feltételeit. Nem arra adott felhatalmazást, hogy januártól vezesse be.
Azt pedig el kell mondanom, hogy semmiféle vizsgálat nem történt ezen a területen – nem is történhetett, mert néhány reprezentatív vizsgálaton kívül nem állnak rendelkezésre adatok. Nem bizonyítja semmi, hogy a jelenleg kifizetett betegállomány 52%-a lenne a 25 napos betegszabadságra eső rész; senkinek fogalma nincs arról, hogy ez mit jelent egy olyan vállalat esetében, ahol nőket foglalkoztatnak, ahol gyakori a megbetegedései arány; senki nem tudja megmondani, hogy ez mennyivel terheli kevésbé a közalkalmazottakat vagy az egészségügyet, vagy az egyéni szabadfoglalkozásúakat, mint például a bányavállalatok vagy az egészen magas táppénzes arányt mutató kohászati és egyéb üzemek dolgozóit, és a dolgozókat egyáltalán.
Nem igaz az, hogy a megbetegedett ember, a megváltozott munkaképességű nem kerül veszélybe – hiszen ezeket az embereket a jövőben fel sem fogják venni, ha csak úgy nem, hogy megjelenik majd a hirdetés februárban: olyan munkavállalót keresek, aki januárban már egy másik vállalatnál kitöltötte a 25 napos betegszabadságát. Mert ezek a munkavállalók lesznek az év hátralévő részében a legkeresettebbek, hiszen ezeknek a részére a munkáltatónak nem kell majd betegszabadságot fizetni – az továbbra is a társadalombiztosítás feladata marad.
Azt ajánlom tehát képviselőtársaimnak, hogy ne fogadják el ezt az előterjesztést, ne fogadják el az érveket, az arra vonatkozó érveket, hogy év végéig döntenünk kell, mert ez így nem helytálló.
Azt szeretném bejelenteni, hogy természetesen a bizottsági módosító indítványokat támogatni fogjuk, de törekedni fogunk arra, hogy tisztességes, megalapozott és végrehajtható törvényt hozzon a Parlament. Egyébként a 25 napos betegszabadság nem lenne végrehajtható, nem szolgálná az eredeti célt, és semmiképpen nem szolgálná a társadalombiztosítás és a beteg ember érdekét. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
