JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Eredendően sokkal mélyebb és valóságosabb problémáról akartam szólni, mint Fekete Gyula úr, nem ilyen fellengzős ideológiai háborúba akartam bekeveredni, de kénytelen vagyok…
Sajnos memóriája is meg a tényismerete is cserbenhagyta az előttem szólót. (Taps középről. Szórványos derültség.) A memóriája annyiban, hogy a legfőbb viták a kárpótlási törvény kapcsán nem arról szóltak, hogy legyen-e kárpótlás vagy sem, hanem arról, hogy a földügyeket a kárpótlás közben hogyan kezeljük. Igaz ugyan, hogy volt olyan ellenzéki párt, amelyik eleve a kárpótlás ellen foglalt állást, de ez az ellenzéknek egy kis része volt – egy.
Kettő: ők sem azért, mert bárkit is a múltból védeni akartak, hiszen egyébként a nómenklatúra megmozgatására ők adták a legradikálisabb előterjesztéseket, hanem azért, mert úgy gondolták, hogy egy országnak, ha boldogulni akar, akkor előre kell figyelnie.
Az ellenzék nagyobb része, így a Szabad Demokraták Szövetsége is, egyszerűen ragaszkodott ahhoz a választási programhoz, amely választási programot a Parasztpárt is és a Magyar Demokrata Fórum is igen erősen hangsúlyozott, hogy a földkérdést elsősorban a falulakók között kell rendezni, és a falulakóknak kell könnyűvé tenni a földszerzést. Maga a Szabad Demokraták Szövetsége egy olyan álláspontot képviselt – és talán még emlékezhetnek rá –, hogy a kárpótlás akár sokkal nagyvonalúbb is lehet, mint ahogy a kormányjavaslat előterjesztette, de a kárpótlást a naturális földhözjutással ne automatikusan kapcsoljuk össze, hanem annak váljon nagyon könnyűvé a földhözjutás, aki abból fő- vagy mellékfoglalkozásban élni akar. Éppen azért, hogy ne alakuljon ki az a lehetetlen helyzet, ami a jelenlegi törvényben benne van, hogy a földtulajdonra jogosultak nagyobbik része nem falulakó, nem óhajt a földdel foglalkozni.
Ugyanakkor, hogy utat nyissunk egy másik útnak, amelyben a kárpótlási utalvány egy nagyon aktív privatizációs eszköz, és az állami gazdaság lebontásában, az állami részvények megszerzésében egy erős jogcím…
Ma pedig, amiért a Kisgazdapárt egy jelentős része támogatta a gazdasági bizottsági javaslatot, az egy ennél sokkal gyakorlatiasabb ok. Az a nagyon gyakorlatias ok, hogy a föld csak akkor ér valamit a nemzetnek, ha azt használják, ha világos, hogy ki a használója.
(16.10)
Mindazoknak, akik közel vannak a földhöz és foglalkozni akarnak vele, igen nagyvonalú és gyors hozzájutási javaslatot jelent a bizottsági javaslat. Tény, hogy azok, akik távol élnek a falutól és a helyi közügyektől, azokkal előfordulhat, hogy nem értesülnek valamiről, és így kimaradhatnak vagy háttérbe kerülhetnek abban a lehetőségben, hogy kárpótlási jegyükért földet kapjanak. De ez kifejezetten azokra igaz, akik távol élnek attól a tereptől. És azoknak hál' istennek az utóbbi időben elég bőven nyílik tér a kárpótlási jegy sokkal biztosabb hasznosítására, mint amit egy olyan földtulajdon jelent, amelynek a műveléséhez nem tud a közelébe férni, annyira távol lakik a területtől. Ezért eléggé másról van szó, mint amit Fekete úr elmondott.
Nos, ha a dolog mélyébe nézünk bele: valóban így van, hogy a gazdasági bizottság álláspontjában, az eljárásmódjában van egy vitatkozó elem a kárpótlási hivatal által űzött eljárással. Nem csupán arról van szó, hogy egyszerűsíti vagy gyorsítja az eljárást, hanem arról is szó van, hogy az eljárás felfogásában van egy eltérés. A kárpótlási hivatalok ugyanis egy olyan eljárást alakítottak ki – egyébként meglehetősen függetlenül a törvénytől –, amelyben meghatároztak a falvak részére meglehetősen nagy területeket, olyan falvak esetében, ahonnan elvándorlás volt, és relatíve kicsikét olyan települések esetében, ahova bevándorlás volt, amelyeket majd kárpótlásra kell adni. És ezeknek a kárpótlásra adandó területeknek a nagysága igen jelentős mértékben független attól, hogy egy adott helyen kik, hogyan akarnak földhöz jutni.
A gazdasági bizottság javaslata valóban azt tartalmazza, hogy azokon a településeken, ahol ilyen értelemben túlkijelölés esete fordult elő, ott viszonylag gyorsan kiderüljön, hogy túlkijelölés történt, és viszonylag gyorsan használóhoz kerüljön ez a föld. Mert ugye az a gyengécske, nem elég emelkedett érv mozgatta a gazdasági biztottságot, hogy az, hogy ősszel és tavasszal műveljék a földeket, ez sok minden egyéb fennkölt értéknél fontosabb. Lehet, hogy ebben tévedett, és lehet, hogy ezzel szemben a kárpótlási hivatalnak van igaza, amelyik annak érdekében, hogy védje a saját presztizsét, az általa kijelölt földek pedig bizony isten ne kerülhessenek a téesztagokhoz – nem a volt rablókhoz, hanem a téesztagokhoz ne kerülhessenek –, inkább kockáztatja, hogy a további két-három évben is gazdátlan földek tömege legyen.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
