GREZSA FERENC, DR. (MDF)
GREZSA FERENC, DR. (MDF)
GREZSA FERENC, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Eredetileg nem most akartam elkészített felszólalásomat elmondani, de az ellenzéki pártok képviselői által mondottakra érzésem szerint annyira rímel, hogy mégis úgy döntöttem, megnyomom a felszólalást jelentő gombot.
Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hónapokban hazánkban is nyilvánvalóan megjelentek a különféle kisebbségekkel szembeni türelmetlenség, olykor gyűlölködés jelei. Nemzeti ünnepünkön a Parlament előtt felbukkant öt-hat, náci egyenruhába bújt, esetleg bújtatott fiatal, ugyanott felvonultak olyan szubkulturális csoportok tagjai, melyek értékrendje rasszista vonásokat is tartalmaz.
Alaposnak tűnik a gyanú, hogy a minap faji gyűlölettől vezérelt serdülők rugdostak halálra egy cigány honfitársunkat Salgótarjánban. Egytől egyig megrendítők és a leghatározottabban elítélendők ezek az események. Ugyanakkor a magyar társadalom, valamint a politikai közélet egésze szempontjából igaztalan és megalázó, hogy a gyűlölködés egyedi megnyilvánulásainak okán és ürügyén újságcikkek, televíziós és rádiós elemzések, politikusi megnyilatkozások ezrei immár hetek óta egy olyan Magyarország képét sugallják, ahol "szélsőjobboldali fasiszta bandák utcai terrorja tombol, tobzódik az idegengyűlölet, az antiszemitizmus, és mindez nyílt vagy alig leplezett kormányzati támogatással zajlik".
Tisztelt Országgyűlés! Ha igyekszünk csak kicsit is tárgyilagosak lenni, lehetetlen nem látnunk, hogy a valóság más. Nem akarom csökkenteni a megtörtént események súlyát, mégis hangoztatom, hogy nem nálunk rohamoznak meg menekültszállásokat, hanem Rostockban, nem idehaza vívnak utcai harcot egymás ellen kisebbségi csoportok, hanem Rómában, nem itthon dúlnak fel temetőket gyalázatos módon, hanem Párizs és Bécs környékén!
Tehát a parlamentáris demokrácia olyan fellegváraiban történnek e szörnyűségek, mint Németország, Olaszország, Franciaország, Ausztria, illetve a világ számos egyéb pontja. Nekünk persze mindenekelőtt saját közállapotainkra kell ügyelni és nem elhárító módon másokra mutogatni! A felelős politika – ahogy meg is történt – bélyegezze meg a kilengéseket, az írott és nyomtatott sajtó pedig tárja a nyilvánosság elé a cselekményeket.
De távolról sem mindegy, milyen formában történik mindez. Ha a tömegkommunikáció és a politika indokolatlanul eltúlozza, döntően érzelmi-indulati alapon közelíti meg az egyébként reális problémákat, annak tragikus tömeglélektani hatásai lehetnek.
Kötelességemnek érzem, hogy éppenséggel közéletünk mai állapotára és a most tárgyalandó törvényjavaslatra tekintettel utaljak néhány ilyen veszélyforrásra. Ha valaki önmagáról és környezetéről folyamatosan általánosító, eltúlzott és hamis visszajelzéseket kap, előbb-utóbb észlelni véli maga körül a valóságban nem létező jelenségeket. Ily módon józan, mértéktartó társadalmi csoportokba is belétáplálható a szélsőségesség érzete. Ha az emberekbe azt sulykolják, hogy szélsőségesek, az önmagát teljesítő jóslat szabályai szerint előfordulhat, hogy akként kezdenek viselkedni. Alaptalan vádak bűntudatot ébreszthetnek, az ahhoz társuló sok szorongás erőszakos cselekményekbe torkollhat. Így máris megvan az alap az újabb megbélyegzésre, majd a vádak viszonvádakat, az akciók ellenakciókat szülnek, kialakulnak a hatások és ellenhatások egymást erősítő ördögi körei.
Másik jelenség, hogy az úgynevezett "csak azért is!" effektus miatt épp a széles körben támadott helyzet gyakorolhat vonzást sokakra!
Tisztelt Országgyűlés! Ezek a lélektani folyamatok kevésbé módosítják a biztosabb önértékeléssel, gazdagabb élettapasztalattal rendelkező felnőttek viselkedését és önmagukról alkotott képét. Ugyanakkor a tömegkommunikációs, tömeglélektani hatások jelentősen befolyásolhatják az identitásproblémákkal, értékválsággal küzdő fiatalokat. Jól tudjuk, hogy ifjúságunk tömegei élnek biztos erkölcsi és érzelmi kapaszkodók, szeretet és törődés híján. Lelki értelemben a magányos, szorongó serdülők és fiatal felnőttek tízezrei keresik önmagukat, életcéljukat. A valahová tartozás vágya miatt ők különösen könnyen sodródnak akár szélsőséges, agresszív, szubkulturális csoportokba is. E fiatal korosztályok jövője szempontjából különösen veszélyes az egyes destruktív jelenségek körül keltett hisztéria.
A szélsőséges, szubkulturális csoportok életének aprólékos ismertetése a tömegkommunikációban szinte tálcán kínálja a velük való azonosulás lehetőségét az identitászavarral küzdők számára. Ha ezeket a csoportokat a sajtó gyakran festi le bűnbakként, minden rossz okozóiként, épp ezáltal teheti őket vonzóvá sok serdülő előtt, hiszen a felnőtt társadalommal szembeni lázadás bizonyos életkorban természetes folyamat.
Tisztelt Országgyűlés! Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy a romboló társadalmi jelenségeket nem szabad elhallgatni, de az öncélú, hisztérikus hangvételű tájékoztatásnak igenis megvannak a veszélyei. Nagyon nehéz meghúzni a különböző problémák megoldását elősegítő, tárgyszerű, és a gondokat csak elmélyítő, dilettáns tájékoztatás határait. Bizonyossággal állítható azonban, hogy a hatékony tömegkommunikáció a szélsőséges társadalmi csoportok visszaszorításának ügyét többek között a családi értékekkel, az oktatással és neveléssel, a szociálpolitikával való öszszefüggésben értelmezi és kezeli.
Ugyanakkor súlyos károkat okozhat a tájékoztatás azzal, ha a szélsőséges csoportok problematikáját azonnal politikai síkra tereli, és nem tesz mást, minthogy azokat a kormányerőkkel próbálja összemosni.
Tisztelt Ház! Természetesen nem csupán a sajtónak kell felelősséggel szólnia a nemkívánatos jelenségekről, hanem a hivatalos politikának is. Sajnálatos, hogy a minden józan állampolgár által elutasított eseményekkel kapcsolatban ellenzéki politikusok legfőbb törekvése az volt az elmúlt hetekben, hogy a Magyar Demokrata Fórumot igyekeztek jobbra, sőt jobbszélre tolni.
A parlamentáris demokrácia alapja – a politikai erők küzdelme. De ha a polgárok többsége által szabadon megválasztott erőket szélsőséges politikai erőkkel igyekeznek házasítani, az minden pártnak, végsősoron a demokráciának is ártalmára van. Ahhoz hasonlít az ilyen cselekedet, mintha valaki azt a fát fűrészelné, amelyen maga is fenn ül!
Tisztelt Országgyűlés! E szempontból is, ezeknek az összefüggéseknek az ismeretében is őszintén szólva csodálkoztam néhány előző felszólaláson, hiszen amint az október 23-án történtek kapcsán és egyéb események kapcsán is világosan megállapításra került, a legfőbb ügyész úr megállapította, hogy nem léteznek Magyarországon olyan jogszabályok, amelyek alapján például horogkeresztet, horogkeresztes zászlót lengető személyekkel vagy ilyen jelvényeket hordozókkal szemben fel lehetne lépni, (Dr. Orbán Viktor (FIDESZ) Az nem igaz!) ennek kapcsán igen keményen támadták az elmaradt intézkedések miatt a rendőrséget, a belügyet és az egész kormányzatot. Most viszont, amikor ezt a helyzetet a törvényhozás felismeri és előtár egy olyan törvényjavaslatot, amely meg kívánja tiltani ezeknek a szimbólumoknak a használatát, sőt szankcionálni kívánja ezeknek a szimbólumoknak a használatát, egyúttal meg kívánja adni a jogosítványt mind a belügy, mind pedig a törvényalkalmazók számára, hogy ezekkel a jelenségekkel szemben ilyen úton is fellépjenek, akkor ezt a próbálkozást és ezt a szándékot olyan minősítések illetik az előző felszólalások alapján, hogy ez nem más, mint – idézem Orbán Viktort – figyelemelterelési akció, vagy alkotmányos aggályok merülnek fel ilyen esetben, vagy azt mondják, hogy rossz az időzítés, vagy túl gyors a reagálás.
Tisztelt Országgyűlés! Véleményem szerint el kellene döntenie az ellenzéknek, hogy számára mi a fontosabb? A szélsőséges szimbólumok viselésének megtiltása, és ezzel a jelenség háttérbe szorításához való hozzájárulás, vagy pedig az, hogy ezen szimbólumok felbukkanása ürügyén támadhassák meg a kormányzatot?
(12.10)
Tisztelt Képviselőtársak! Az MDF amint a múltban, úgy most és a jövőben is elutasítja a bármilyen faji, vallási és etnikai kisebbség iránti türelmetlenség és gyűlölködés minden formáját. A Magyar Demokrata Fórum a nemzeti, egyszersmind demokratikus középerők gyűjtőpártja, januári országos gyűlésén is egyértelműen hitet tesz majd e megalakulásától vallott és képviselt politikai alapelv mellett. Folytatva ezzel történelmünk nemes hagyományait, amelyekről olykor hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Mert éppen a szélsőjobbra-tolódás rémképének fölidézésekor kell emlékeztetnünk Szent István királyunkra, aki az idegenekkel való jó bánásmód fontosságát hangsúlyozta. Emlékeztetnünk kell arra, hogy a nyugat-európai kegyetlen vallásháborúk idején Bethlen Gábor Erdélyében törvényt alkottak a vallásszabadságról. És Magyarország volt, amely a múlt században a keleti pogromoktól üldözött zsidók tömegeit fogadta be. És Magyarország az, amely komoly nehézségei ellenére napjainkban is menekültek tízezreinek ad otthont, függetlenül azok nemzeti, felekezeti hovatartozásától.
Az üldözöttek most is számíthatnak a történelmében annyiszor űzött magyarságra. Amíg a Magyar Demokrata Fórumon is múlik, addig ez a jövőben is így lesz. E törvényjavaslat benyújtása is bizonyítja ezt.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
