MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr, a szót, ami ugyan egy kicsit lassan érkezett el hozzám, de azért nem későn.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elöljáróban arra szeretném felhívni a figyelmet, komoly aggodalmaim vannak a tekintetben, hogy kormánypárti képviselőtársaim folytatják a felszólalások sorát, hiszen már egy ciklusból is kimaradtak; az általános vitában is nagyon kevesen szóltak hozzá. És akik hozzászóltak most, azok is elsősorban az egyes tételek növelésének az érvanyagát mondták el.
Tehát az a helyzet áll most elő ennél a költségvetésnél, hogy az ellenzéki képviselők támadják bizonyos pontokon ezt a költségvetést, s a kormánykoalíció képviselői nem szegeznek ezzel szembe ellenérveket, hanem saját igényekkel állnak elő, és ez a népszerűtlen dolog így mindössze a Kormányra vagy legrosszabb esetben a pénzügyminiszterre hárul. Én ezt egyébként nem tartom jó vitamódszernek, szerintem tudni kellene védeni azt a költségvetési tételt és azokat a kiadásokat, amelyeket beterjesztettek, és amit a koalíciónak az aláírása mindenképpen indokolttá tesz.
Ezek után én röviden a foglalkoztatáspolitikához és a hátrányos helyzetű térségek gondjaihoz szeretnék néhány megjegyzést fűzni a benyújtott módosító indítványok fényében.
Először rögtön meg kell jegyezzük, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban történt megállapodás általában a foglalkoztatáspolitikában és azon belül az aktív foglalkoztatáspolitikában nem hozott gyökeres javulást, olyan fordulatot, ami megelégedetté tenne bennünket. Úgy is fogalmazhatnánk összefoglalóan, hogy egyik szemünk sír, a másik pedig nevet.
Amelyik szemünk nevet, az arra a jelenségre válasz, amit a másfél milliárdos foglalkoztatási alapbeli bővülést jelent, és amit a Kormány is ilyenformán elfogadott, és elismeri azt az igényt, amit az aktív foglalkoztatáspolitika fokozottabb figyelembevételénél én már az általános vitában is hangsúlyoztam.
Én, tisztelt képviselőtársaim, a frakció nevében 4 milliárdos növelést tartok indokoltnak, ugyanis ahhoz, hogy a jelenlegi, az idei aktív foglalkoztatáspolitikai szintet tartani tudjuk, körülbelül ilyen mértékű bővülésre lenne szükség, s tudjuk azt, hogy ezen mérték sem tudja igazán dinamikusan lefékezni a munkanélküliek növekedését, de jelentős hatásaiban, konkrét prevenciós hatásaiban is, és jelentős a társadalom szempontjából pszichikailag is, hogy van egyáltalán valamilyen fajta kezelési lehetőség és van egyfajta mentsvár a munkanélkülivé válás megelőzésére.
Kállay Kristóf képviselőtársammal benyújtunk most egy csatlakozó módosító indítványt, amely a területfejlesztési és munkahely-teremtési alap támogatását növelné. Ezt a mezőgazdaság-fejlesztési alap rovására tartjuk elképzelhetőnek. Ezt Kállay képviselőtársam fogja részletesebben indokolni, én pusztán arra szeretnék utalni, hogy nagyon pozitív és tényleg a látszatot is igencsak felvonultató, tehát érdemleges lépések történtek a hátrányos helyzetű térségekben különböző pályáztatási költségvetési eszközök bevezetésével. Mi ezen folyamatot nagyon pozitívnak és folytatandónak tartjuk.
Most jelenleg a területfejlesztési alap 4 milliárdos fedezettel áll csak jövő évre rendelkezésre, s ezt nem tartjuk elégségesnek ahhoz, hogy új pályázatok és az eddig meglevő dinamika tudjon érvényesülni, hiszen ez a pénzösszeg jórészt felhasználódik a tavaly és az idén elbírált pályázatok folyó költségvetési kihatásaira.
Amelyik szemünk sír, az amiatt sír, mert 1,2 milliárddal csökkent a munkaügyi szervezet működtetési költségvetése, amit mi nagyon komoly, és nem túlzok, ha azt mondom, drámai hatásúnak is tartunk, hiszen jövőre már 900 ezer, akár 1 millió munkanélkülivel is kell ezeknek a hivataloknak foglalkozniuk. És ezen növekvő munkanélküli létszám mellett a munkaügyi szervezet költségvetését ilyen drasztikusan megkurtítani nagyon komolyan azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a szervezet működésképtelenné válik és ez kihat az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökkel kapcsolatos adminisztrációra és az ügyek intézésére is.
Azonkívül nem szabad azt elfelejtenünk – és itt szeretném felhívni az egyéni koalíciós képviselőtársaim figyelmét –, hogy már most nagyon komoly feszültségek vannak, hiszen rengeteg ember áll sorba és rengeteg ember kényszerül oda a munkaügyi hivatalhoz, hogy munkanélküliként regisztráltassa magát és folyamatosan kapcsolatot tartson ezzel a hivatallal. Már most rendkívül nehéz ez a helyzet, zsúfolt ez a szolgáltatás, s ha európai összehasonlításban nézzük, akkor azt is el kell mondanunk, hogy Magyarország a munkaügyi szolgáltatások területén – legalábbis a létszám tekintetében – az egy alkalmazottra jutó munkanélküli számában Európa legalsó régióiba süllyed alá, ha figyelmen kívül hagyjuk ezt a tényezőt.
(12.20)
De ezenkívül szerintem nagyon komoly fennakadások is fognak keletkezni a jövő évben.
A szolidaritási alap csökkentésénél szintén nagyon komoly aggályaink vannak. Emlékezzünk csak erre az évre, amikor is mintegy 25 milliárdos tervezeten túlmenő költségvetési támogatást kénytelen volt a Kormány befizetni a szolidaritási alap hiánypótlására, és ez a tavalyi költségvetésnél a rossz tervezés következménye volt. Én már akkor, a tavalyi év novemberében elmondtam, hogy 18–28 milliárdos hiány várható ebben az alapban. Ez mintegy 25 milliárdban sajnálatos módon realizálódik is az idén, s azt is el kell most mondanom, idén, ugyancsak novemberben, hogy jövőre a jelenlegi feltételek mellett, finanszírozási és ellátási feltételek mellett az én és a frakcióm várakozása szerint legalább 5 milliárdos túllépés prognosztizálható a szolidaritási alapnál és ez növeli a költségvetés deficitjét, amit mi rendkívül sajnálatosnak tartunk.
Ennek okára részben már az általános vitában is utaltam. A legfontosabb oka ennek a behajtási aránykulcs irreálisan magas tervezése, ami 80%-os behajtási aránnyal számol, és ez már ebben az évben is csak 74%-osra sikeredett az eddigi év folyamán, és látnivaló, hogy milyen erősen csökkent a bevezetés, a járulékemelést követő hónapok során, tehát az én elgondolásom szerint – ha optimisták vagyunk – körülbelül 70%-os szint várható csak a jövő évben, és ez legalább 5 milliárdos kiesést jelent.
Szintén növelte még a szolidaritási alap hiányát a munkanélkülieknek a prognosztizáltnál nagyobb létszámaránya, de várhatóan ez csak a második tétel lesz a túllépés tekintetében.
Itt szeretnék arra utalni, hogy frakciónk nevében kezdeményezést tettem arra, hogy a szolidaritási alap járulékkulcsának emelkedése 3% helyett csak 2% legyen, és ezt nagyon fontos módosító javaslatnak érzem több ok miatt is.
Először is az élőmunkaterhek ma Magyarországon már igen magasak – ez nemzetközi összehasonlításban is mondható –, és a termelésre nagyon keményen visszaütnek, a recessziót növelik és ezzel közvetve a munkanélküliséget is növelik, hiszen nagyon sokan a munkáltatók közül úgy tudják csak kigazdálkodni a nagyobb járulékterheket, a nagyobb élőmunka-terheket, hogy elbocsátásokat tesznek, és nagy valószínűséggel az is előfordulhat, hogy többet vesztünk a réven, mint amennyit nyerünk a vámon. Korábban már utaltam az idei behajtási aránykulcs 20%-os zuhanására az emelést követő hónapokban, ami szintén ezen aggályomat teszi indokolttá és megalapozottá.
Egy pontra szeretnék kitérni a foglalkoztatási törvény módosításánál, ami a költségvetési törvénynek jelen esetben kissé szerencsétlenül ugyan, de része, éspedig arra, amikor is ez a törvényjavaslat az eddigi 90 nap helyett 180 napig kívánja a munkanélküli-járadékot megvonni attól a munkáltatótól, aki saját maga mondott fel. Tehát nem 90 napig nem kap ezután munkanélküli-járadékot, hanem 180 napig nem kapna munkanélküli-járadékot. Én ezt az emelést túlzottnak tartom, hiszen gondoljunk csak bele, képviselőtársaim, nemcsak azokban kell gondolkodni, akik saját jószántukból munkanélkülivé válnak és visszaélnek ezzel a típusú ellátással, hanem jó néhány olyan eset is előfordulhat, és bizony ez nem egy-két eset, hanem többszáz-többezres nagyságrendben is előfordulhat, amikor is belekényszerítik a munkavállalót, hogy felmondjon. Az egyenlőtlen pozíció miatt erre bizony megvan az esély a különböző gazdálkodó szervezeteknél. Ebben az esetben 6 hónapig semmilyen ellátást nem kap az említett munkavállaló és szinte reménytelen helyzetbe kerül, amennyiben nincsenek olyan tartalékai és nincsenek olyan összeköttetései és információs kapcsolatai, amivel át tudná hidalni ezen rendkívül drasztikus helyzetet.
Én ezt erősen antiszociálisnak tartom, és ezért két javaslatot tettem: az egyik 90 napban, a másik 120 napban – tehát egy kompromisszumos javaslatot is tettem a 90 és 180 nap között – szabja meg azt az intervallumot, ameddig felfüggeszthető a munkanélküli-járadék folyósítása. Szerintem ez az időszak is elég hosszú már ahhoz, hogy visszatartó hatással bírjon a felmondás tekintetében.
Összefoglalóan, tisztelt képviselőtársaim! A benyújtott módosító indítványok fényében és a Kormány módosított elképzeléseit is figyelembe véve szomorúan kell konstatálnom, hogy az aktív foglalkoztatáspolitika és a regionális válságkezelés is nagyon nehéz helyzetben lesz a jövő évben, s a Kormány nincsen teljes egészében felkészülve az itt megjelenő válságjelenségek kezelésére, és ezért frakciónk ezen oldalról sem tudja a jelenlegi formában sem, a megállapodások tükrében sem elfogadni a költségvetési törvény benyújtott változatát. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
