GETTO JÓZSEF a környezetvédelmi bizottság előadója:
GETTO JÓZSEF a környezetvédelmi bizottság előadója:
GETTO JÓZSEF a környezetvédelmi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A bányászatról szóló törvény megújításának egyik és alapvető feladata az, hogy egy liberális piacgazdaság keretei között az ország ásványi nyersanyagainak privatizációjához, koncesszióba adásához a törvényességet, jogi háttereket megteremtse.
A másik alapvető cél a bányászatról szóló törvény megalkotásánál véleményünk szerint az kell legyen, hogy a bányászatot mint gazdasági tevékenységet egy globális környezeti szemléletbe ágyazva jelenítse meg, összhangot teremtve ezzel a gazdasági célok és érdekek és az emberi természeti környezet fenntartásának, kímélésének és védelmének érdekei között.
Bizottságunk ez utóbbi célt keresi a törvény előterjesztésében, ennek alapján vesz részt a törvény vitájában, és ezt a célt kívánja érvényesíteni a törvény megalkotásában.
Ebből a megközelítésből a törvény koncepcióját két szempontból vizsgáljuk. Az egyik kérdés a bányászat tárgyára, az ásványi vagyonra vonatkozik. Arra keresünk választ, hogy milyen helyet szánunk a föld kincseinek a környezeti értékek sorában?
A másik alapvető kérdés, hogy milyen intézményrendszer szükséges ahhoz, hogy az ásványvagyont mint környzeti értéket kezelhessük, milyen törvényes garanciákat kell a szabályozásban elhelyeznünk, hogy az ásványi vagyonnal való gazdálkodás ne a környezeti értékek pusztulását eredményezze.
(19.00)
Nézetünk szerint a törvény attól függően lesz jó vagy rossz, hogy e két kérdésben jó vagy rossz választ adunk-e.
A hetvenes évek olajválságával jutott az emberiség ahhoz a felismeréshez, hogy földünk természeti erőforrásai végesek, hogy a rendelkezésre álló természeti kincs és az ezzel szembenálló igény görbéi távolodnak egymástól, hogy e készletek sokszor kifogyóban vannak. Ez a felismerés új utakat nyitott a nyersanyagkutatásban, a környezetvédelemben, a természetvédelemben. Mindezek azonban elsősorban a bioszférára irányították a figyelmet, míg a geoszféra nagyrészt árnyékban maradt, ez pedig téves döntésekhez, a földfelszín és a földkéreg katasztrofális károsodásához vezetett.
A Világbank a gazdasági fejlődés lehetőségeit vizsgáló elemzésében a következő megállapításhoz jutott el: Nem lehet a föld természetes erőforrásait csak nyersanyagbázisnak tekinteni. Megítélése és a mai általános nemzetközi megítélés szerint az ásványvagyon természeti érték, meg nem újítható természeti erőforrás. Szemben akár az élővilággal, mely önmagában ideális esetben időről időre önmagát megújítani képes. Ez az elv a bányászattal kapcsolatos törvény axiómája lehetne. Meg kell mondanunk azonban, hogy a törvénytervezet szemléletében ez az elv nem jelenik meg.
A tervezetben inkább az a régen meghaladott szemlélet tükröződik, mely az ásványi vagyont egyoldalúan a bányászati tevékenység tárgyának tekinti. Bár a preambulum egyértelműen rögzíti, hogy a törvény a környezet védelmével összhangban álló szabályozásokat tartalmaz, nem ezt látjuk. A szövegben csak elvétve találhatók környezetvédelmi utalások. A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter több területen hatáskörrel rendelkezik az ásványvagyon védelmében, védelme körében például, ugyanakkor a tervezetben egy szó sincs az ásványi anyag védelméről, s az ehhez kapcsolódó környezetvédelmi kompetenciákról.
A természetvédelmi ágazat vezetője a törvénytervezetet alapkoncepciójában elhibázottnak tartja, és még csak tárgyalásra sem tartja alkalmasnak. Más tárcanyilatkozatok is azt bizonyítják, hogy mint más esetben is, most sem sikerült a környezetvédelem szempontjait az előkészítő tárgyalásokon érvényesíteni.
Tisztelt Országgyűlés! Fel kell tenni a kérdést, milyen törvény-előkészítési gyakorlat az, amely immár szokássá vált, hogyan fordulhat elő, hogyan kerülhet sor arra, hogy a Kormány, mint ezt a fontos törvényt is, érdemi tárcaközi egyeztetés és tárcaközi megegyezés hiányában terjeszti az Országgyűlés elé? Másrészt fel kell tenni a kérdést, és nem először: hogyan és meddig tudja vállalni a környezetvédelmi tárca a környezetvédelem felelős képviseletét, ha nem tudja érvényesíteni az előterjesztővel szemben azt, aminek képviseletét a kormányprogram feladatául jelölte ki számára?
Ilyenkor is a bányászattal kapcsolatos bizottsági vitában is elhangzott az előterjesztőtől: ő úgymond, csak azt szabályozhatja, ami a törvény hatáskörébe utalható, majd a környezetvédelmi törvény, természetvédelmi törvény visszamenőleg rendezi a vitatott kérdéseket. Ez a felfogás – tisztelt Országgyűlés! – az eddigiekben súlyos következményekkel járt a környezetvédelmi törvényhozás számára.
Hadd emlékeztessek arra, hogy egyetlen, a környezetre átfogó törvényt nem alkotott az új magyar Országgyűlés. A törvényhozás nagy adóssága a mai napig hiányzó környezetvédelmi, természetvédelmi, építési törvény. Késnek, és ki tudja, mikor hozzuk meg ezeket a törvényeket. Ebben a helyzetben a törvényekre való hivatkozás – tisztelt képviselőtársaim! – bizottságunk számára elfogadhatatlan.
Álláspontunk szerint – és ezt több helyen többször elmondtuk – ilyen törvényhozási körülmények között az egyes ágazati törvényekben hangsúlyozottan, önállóan és elkülönített fejezetben kell megjelennie a környezetvédelemnek. Ez a fejezet – tisztelt Országgyűlés! – hiányzik ebből a törvényből.
Visszatérve még egy gondolat erejéig az ásványi vagyon kérdéséhez: A trianoni országvesztés után ásványi nyersanyagokban szegény ország lettünk. Megjelent, és a mai napig él az a szemlélet, mely bagatellizálja a magyarországi készleteket, ezért ennek a kérdésnek e szemlélet számára tulajdonképpen nincs jelentősége. Pedig az ásványi nyersanyagok hazánk nemzeti vagyonának 13–15%-át jelentik, ez az ismert ásványianyag-készlet. Ennél nyilvánvalóan több a reménybeli s feltételezhető készlet. Nemzetközi öszszehasonlító kimutatás szerint a számba vett 148 ország között a 28. helyet foglaljuk el a területi egységre eső ásványi anyag mennyiségét illetően, s így a közepes mennyiséggel rendelkező országok között vagyunk.
Érthető például tehát a külföldi vállalkozások versengése a magyarországi építőipari felhasználást szolgáló ásványi nyersanyagok iránt.
Tehát az ásványi anyag mennyisége miatt is nagy súllyal és jelentőséggel kell megjelennie az ásványi kincsnek és e kincs kezelésének e törvényben. Mindezt azért hangsúlyozzuk – és ez már átvezet a másik, és a törvényben leginkább vitatott kérdéshez, a bányászati tevékenységet előkészítő kutató és ellenőrző intézményrendszerhez –, mert az új bányatörvény meg akarja szüntetni a jelenlegi államigazgatási szervet, a Központi Földtani Intézetet, s hatáskörét a felállítandó Bányászati Hivatallal kívánja betölteni.
Tisztelt Országgyűlés! Nem kívánok és nem feladatom az általános vitában az intézményi struktúra részleteiben elmélyülni, csak jelzem, hogy a módosító javaslatok, beérkezett módosító javaslatok nagyobbik része ezeknek az intézményeknek a kialakításával és működtetésével foglalkozik. A kérdés lényegére rávilágítandó, inkább egy példát mondok: Egy kavicsmezőt bányaművelés alá akarnak venni, kavicsbányát akarnak nyitni. Ez alapvetően gazdasági tevékenység, melyhez érdekek tartoznak. Igen, de ez a kavicsterasz egyben ivóvízbázis, potenciális készlet, mely csak akkor lesz gazdasági érték, amikor az ivóvizet kitermelik és értékesítik. Kérdés, ki élvez prioritást, ez esetben milyen szempontok alapján döntenek, és milyen szervezet illetékes ennek eldöntésére? Úgy gondoljuk, hogy egy, a bányászatra orientált bányászati hivatal nem alkalmas erre a feladatra, és nem is képes ennek ellátására.
Ezzel szemben a bizottság Jávor Károly képviselő úr által előterjesztett állásfoglalást fogadott el, melynek lényege az, hogy javasoljuk a meglévő földtani intézményrendszer átalakításaként a Magyar Földtani Szolgálat létrehozását az állami feladatok ellátására, a tudományos alapkutatás elvégzésére és közcélú szolgáltatások biztosítására. Az állami szakmai feladatok között fontosnak tartjuk a hatósági döntések előkészítéséhez szakhatósági tevékenység ellátását a környezetvédelem, a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság, a terület- és infrastruktúra-fejlesztés, a természetvédelem területén, szakmai adatbázis és megfigyelő hálózat fenntartását, az állam tulajdonát képező ásványvagyon nyilvántartását és minősítését.
A földtani szolgálat az állami feladatok ellátásához végezze a szükséges tudományos alapkutatásokat, és lásson el szakterületével összefüggő közcélú szolgáltatásokat a hatóságok, az állami intézmények és az önkormányzatok részére.
Tisztelt Országgyűlés! A bizottság véleménye szerint nem várható, hogy az előterjesztésből várakozásának és elvárásának megfelelő törvény születhessen. Ez az általam elmondottakból is következik. Ezért a bizottság úgy látta volna jónak, azt ajánlotta, hogy az előterjesztő vonja vissza a tervezetet, és az észrevételeknek megfelelően – tárcaegyeztetést pótolva – a szakértői bizottsági véleményeket a tervezetben jelenítse meg.
(19.10)
A bizottság kereste azt a technikai megoldást, hogy a törvényalkotási folyamatba ez a változtatás beilleszthető legyen. Szavazáskor többségi vélemény alapján mégis lemondott erről, már csak azért is, mert korábban elfogadta azt, hogy a törvénytervezetet tárgyalásra alkalmasnak találja. Egyben elhatározta azt, hogy bizottsági módosítójavaslat-csomagot készít – ez folyamatban van, a tárgyalásokat a bizottság megkezdte, nagyrészt elvégezte, még egy része van vissza –, és egy bizottsági módosítójavaslat-csomagot fog benyújtani. Azt várva ettől, hogy a konszenzus alapján megfogalmazott és a környezetvédelmet érintő módosító javaslataival az eddigieknél határozottabban tudja érvényesíteni a környezetvédelem érdekeit.
Kérem képviselőtársaimat, hogy adjanak hitelt és helyet a módosító javaslatoknak, különös figyelemmel a környezetvédelmi bizottság javaslatainak. A részletes vita során ezekre külön kitérünk. Addig is, tisztelt képviselőtársaim, az elmondottak alapján is kérem, próbáljanak több figyelemmel és az eddigieknél elkötelezettebben törvénykezni a bányatörvény kapcsán is az emberi környezet és a természet értékeinek védelmében és érdekében.
Kérem egyben tisztelettel elnök urat, hogy a törvény tárgyalásának az általános vitáját ne zárja le, hogy a bizottsági módosító javaslatokat még benyújthassuk.
Elnök úr, köszönöm, és köszönöm képviselőtársaim figyelmét. (Taps.)
