KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Bízom abban, hogy jól értem az interpellációban megfogalmazott kérdés lényegét, és ennek érdemi megválaszolhatóságához engedje meg, hogy felolvassam, szó szerint – minthogy egyetlen mondatból áll – az 1071/1991-es kormányhatározatot. "A munkavédelmi törvény tervezetének az Országgyűléshez való benyújtása előtt meg kell vizsgálni a munkavédelemre vonatkozó alapvető nemzetközi egyezmények, így különösen a Nemzetközi Munkaügyi Konferenciának a dolgozók biztonságáról, egészségéről és a munkakörnyezetről szóló 155-ös számú egyezménye és 164-es ajánlása – és itt jön a lényeg, képviselő úr – ratifikálásának lehetőségét. Felelős: munkaügyi miniszter, igazságügy-miniszter, külügyminiszter, népjóléti miniszter. Határidő: '92. március 3l."
Nem véletlenül olvastam fel szó szerint és utaltam különös súllyal arra, hogy e határozat milyen feladatot rótt az említett miniszterekre. Ugyanis azt gondolom, hogy a képviselő úr interpellációjában összekeveredik két fogalom. Éspedig egyfelől a ratifikálás, mint nagyon pontosan körülírt, külön jogszabályban szabályozott jogi eljárás, másfelől pedig a ratifikálás megvizsgálásának lehetősége, mint ugyancsak pontosan meghatározható és konkrét tevékenységi körben körülírható kormányzati feladat. A kettő nem ugyanaz, képviselő úr, és szeretném itt nagyon határozottan elmondani és kijelenteni azt, hogy e kormányhatározatban kijelölt feladatát a négy miniszter végrehajtotta, ugyanis a jelzett határidőig a ratifikálás lehetősége megvizsgálásra került. Olyannyira, hogy ezt követően ezek az elemek, amelyek a nemzetközi elvárásokban megfogalmazódnak, beépítésre kerültek abba a munkavédelmi törvénytervezetbe, amely, bízom abban, hogy hamarosan a Parlament elé kerül.
Hangsúlyozni szeretném továbbá azt is, hogy e lehetőségek megvizsgálása természetesen mindig és mindenkor az adott politikai, gazdasági és pénzügyi lehetőségek figyelembevételével történik, mint történt ebben az esetben is. Hogy milyen széles körű volt a feladat végrehajtása, engedje meg, hogy utaljak arra is, hogy ez az anyag megjárta az Érdekegyeztető Tanács munkavédelmi bizottságát is és a visszajelzés a főosztályvezető úrtól január 30-ai, miszerint ratifikálásra alkalmasnak találja a bizottság.
Ez az eljárás tehát végigment és éppen ennek eredménye és következménye az, hogy jelen pillanatban ott tartunk, hogy jóllehet nem csupán az az egy-két egyezmény, amelyre ön hivatkozott az interpellációjában, tehát a 155-ös számú és a 164-es számú, ratifikálásának az előkészítése van folyamatban, hanem ezen kívül még 12 ilyen nemzetközi egyezménynek a ratifikálása.
Azért tartottuk szükségesnek ezeket nem külön-külön ratifikálni – hangsúlyozom, most már nem a kormányhatározatban meghatározott feladatról beszélek, hanem a ratifikálásról, mint konkrét jogi eljárásról –, hiszen ezek oly szorosan kapcsolódnak össze, hogy nem lett volna praktikus külön-külön, egyenként vizsgálni ezeket a nemzetközi megállapodásban rögzített elemeket, csak és kizárólag együtt és csoportosítva, mint ahogy így történt ez a szociális chartához tartozó nemzetközi egyezmények ugyancsak több tárcát érintő ratifikálása vonatkozásában.
Hangsúlyozni szeretném tehát, hogy maga a ratifikálási eljárás is folyamatban van erre a 14 egyezményre vonatkozóan, ez novemberben kerül várhatóan a Kormány elé, és ezt követően dönt a Kormány arról, hogy a ratifikálási eljárás milyen legyen. Ugyanis az ILO-szerződések megkötése csatlakozással történik. A csatlakozásból pedig az következik, hogy erre az 1982. évi 27. tvr. az irányadó, amely azt mondja: "Ha a nemzetközi szerződés megkötése csatlakozással vagy elfogadással történik, akkor a (2) (4) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni." A (2) (4) bekezdés pedig azt mondja, hogy "Az Országgyűlés határozattal erősíti meg a Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatai szempontjából kiemelkedő fontosságú nemzetközi szerződéseket." Erre csak és kizárólag azért utaltam, hogy az sem egy automatikus folyamat, hogy a Parlament elé jönnek ezek az egyezmények. Természetesen ezt tágan értelmezzük és nekünk is jó, ha a Parlament látja a ratifikálásban ezeket az egyezményeket. De még egyszer hangsúlyozom és szeretném, ha a válaszom ide súlypontolódna: egészen más a kormányhatározatban meghatározott ratifikálás lehetőségeinek megvizsgálása, és egészen más maga a ratifikálás.
Minderre tekintettel, kérem válaszomat elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm szépen.
