KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Ami az interpellációban megfogalmazott első kérdést illeti, változatlanul úgy ítélem meg, hogy az ön által hivatkozott törvényhelyek nem ütköznek egymással, sőt – ha úgy tetszik – egymást kiegészítve és egymás nélkül alkalmazhatatlanul szabályoznák, illetve csak együtthatásukban szabályozhatják azt a kérdést, amelyet ön megfogalmazott. Hiszen a közalkalmazotti törvénynek a 87. §-a arról rendelkezik, hogy a törvény hatálya alá tartozó szerveknél a törvény hatályba lépése előtt szerzett munkaviszonyban töltött időt közalkalmazotti munkaviszonynak kell tekinteni.
Gondolom, e vonatkozásban nincs vita, értelmezési gond sincs közöttünk.
Ami a 64. § (2) bekezdését illeti, ez a fizetési fokozat megállapításához szükséges számítási szabályokat állapítja meg. Ez valóban eltér a fent említett szabálytól, azonban egész egyszerűen azért, mert a dolgozókra kedvezőbb szabályokat állapít meg. És tisztelettel utalnék arra, hogy önmagában az, hogy van egy általános és egy fő szabály a közalkalmazotti viszonyban töltött időre, ez nem jelenti azt, hogy egyes speciális jogintézmények, egyes speciális jogosultságok megszerzéséhez plusz követelmények vagy szerényebb követelmények ne kapcsolódnának a közalkalmazotti viszonyban töltött idő mikénti számításához.
Ilyen pozitív eltérést tartalmaz a fizetési fokozat megállapításakor a közalkalmazotti viszonyban töltött idő figyelembevétele.
Ami a munkatörvénykönyv 209. §-át illeti, amit a közalkalmazottak tekintetében is alkalmazni kell, azt írja elő, hogy az áthelyezéssel keletkezett munkaviszonyt megelőzően fennállt munkaviszonyt úgy kell tekinteni, mintha az a jelenlegi munkáltatónál állt volna fenn. Mindebből pedig az a kedvező szabály következik, hogy a közalkalmazotti idő számításánál az áthelyezést megelőző jogviszonyokat is figyelembe kell venni.
A három szabály tehát – mint ahogy utaltam is rá a mondandóm elején – éppen együtthatásában és egymást kiegészítve rendelkezik a jogviszonyban töltött idő kiszámításának szabályairól, amely több vonatkozásban eltérhet egymástól, hiszen egészen más a végkielégítésnél az idő mikénti számítása, egészen más a fizetési fokozatba való besorolásnál az idő számítása, egészen más a fizetési fokozat viszonylatában a várakozási időre vonatkozóan a mikénti számítás. De ezek különböző jogintézményeket szabályoznak, képviselő úr, tehát nem ütköznek egymással, hanem elmennek egymás mellett ezek a szabályok, minthogy különböző jogintézményekre vonatkoznak, fogalmilag nem is tudnak ütközni. Azt pedig aligha hiszem, hogy megkérdőjelezzük, hogy különböző jogintézmények alkalmazhatóságához éppen az árnyalt szabályozás teszi szükségessé a maguk konkrétságában való vizsgálódást.
Ami a második kérdést illeti, a jogviszony szünetelésének időtartama – ellenkező rendelkezés hiányában – a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek számít, mégpedig függetlenül attól, hogy a korábbi munkajogi szabályok szerint munkaviszonyban töltött időnek minősült-e, avagy sem. A jelenlegi szabályok szerint egyébként egy munkaviszonyban töltött idő így, ebben a zárt fogalomban nincs, tehát erre vonatkozó kérdés konkrétan nehezen értelmezhető.
Meg kell jegyeznem azt is, hogy a közalkalmazotti törvény 37. §-ának (3) bekezdése értelmében a végkielégítésre való jogosultság, és az előbb már említett várakozási idő meghatározása szempontjából van az előbbi fő szabályhoz képest kivétel. Fő szabályként említettem azt, hogy a jogviszony szünetelésének időtartama beszámít a közalkalmazotti jogviszony idejébe, tehát a végkielégítésnél és a várakozási időnél van ehhez képest kivétel, mégpedig annyi, hogy a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság időtartamát nem lehet figyelembe venni. Ez alól a kivétel alól is van kivétel, mégpedig a gyermek, illetve a közeli hozzátartozó ápolását célzó fizetés nélküli szabadságnál itt is figyelembe lehet venni, tehát a végkielégítésnél és a várakozási idő meghatározásánál a kivételhez képest is kivétel alkalmazódik.
A harmadik kérdést illetően a szabályok megítélésem szerint egyértelműen végrehajthatók, hiszen a költségvetési szervek rendelkeznek munkaügyi apparátussal, sőt tapasztalásaink szerint általában fölkészültebb aparátussal rendelkeznek, mint nagyon sokszor a gazdálkodó szervezetek.
A jogviszonyban töltött idő számítása illetve nyilvántartása pedig semmiképpen sem jelenthet leküzdhetetlen feladatot, hiszen ez egyáltalán nem képez többletfeladatot a korábbi szabályokhoz képest.
Kérem képviselő urat, akkor, amikor ezt a kérdést megítéli, ne feledje azt el, hogy ez a kötelezettség – mármint az időszámítás, a nyilvántartás – a munkáltatói jogok gyakorlásához kapcsolódik. Nincs tehát ilyen feladata a kis falusi orvosi rendelőnek, hogy az orvos az asszisztensnőkről ilyen nyilvántartást vezessen, mert a munkáltatói jogot itt az önkormányzat gyakorolja, következésképpen az önkormányzatnál jelenik meg ez a feladat, és nem ott az adott falusi rendelőintézetben. Erre azért utalok, mert mintha a példálózásából ez nem csengene ki, tehát hangsúlyozni szeretném, hogy ez a feladat oda van telepítve, ahová a munkáltatói jog, ott pedig igenis rendelkezik apparátussal a költségvetési intézmény, mint ahogy eddig is rendelkezett, hiszen ezek a feladatok eddig is ott voltak, sőt talán nagyobb mértékben.
Mindezekre tekintettel kérem tisztelettel válaszom elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.)
