HAGELMAYER ISTVÁN, DR. az Állami Számvevőszék elnöke:
HAGELMAYER ISTVÁN, DR. az Állami Számvevőszék elnöke:
HAGELMAYER ISTVÁN, DR. az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Az 1992 júliusa óta hatályos államháztartási törvény értelmében a társadalombiztosítás költségvetési, illetve zárszámadási törvényjavaslatát az Országgyűlés az Állami Számvevőszék véleményével együtt tárgyalja. Ilyen feladata az Állami Számvevőszéknek mindeddig nem volt. Ezt jelenleg a hatályos számvevőszéki törvény sem tartalmazza. Ennek ellenére azonban arra törekedtünk, hogy az államháztartási törvényből adódó kötelezettségünknek már a Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat véleményezésével eleget tegyünk.
(10.50)
Véleményünk kialakításánál nagy mértékben támaszkodtunk a közelmúltban lezárult, társadalombiztosítással kapcsolatos ellenőrzés tapasztalataira. Az idő rövidsége és az új feladatból következő ellenőri kapacitáskorlátok miatt nem volt mód arra, hogy a törvényjavaslatot minden részletét illetően elemezzük, illetve ellenőrizzük. Ez különösen az adattartalom valódiságára vonatkozik. Ahhoz ugyanis, hogy erről az Állami Számvevőszék felelősséggel nyilatkozzék, a Társadalombiztosítási Alap kezelőjénél lényegében a költségvetési beszámoló szabályos könyvvizsgálatát kellett volna elvégezni – ami nem volt lehetséges.
Mindezek ellenére úgy érezzük, hogy a Társadalombiztosítási Alap 1991. évi zárszámadása – és egyúttal a társadalombiztosítás jövője – szempontjából legfontosabb kérdésekben megalapozottan tudtuk összegezni az Állami Számvevőszék véleményét. Az erről készített jelentésünket a tisztelt képviselők megkapták.
A jelentésben foglaltakat kiegészítve, a következőkre hívnám fel a figyelmet:
A zárszámadási törvényjavaslat hagyományosan csak a Társadalombiztosítási Alap szempontjából végleges bevételekről és kiadásokról számol be, így a zárszámadás és az alap kezelőjének költségvetési beszámolói egymástól számszakilag jelentősen eltérnek. Az Állami Számvevőszék a teljes körű elszámolás, illetve beszámolás hiányát abból a szempontból tartja problematikusnak, hogy a törvényhozás előtt fontos gazdasági események ismeretlenek maradnak. Így – megítélésünk szerint helytelenül – az alap bevételei és kiadásai között nem szerepel a családi pótlékra 1990-ben kifizetett összegből a költségvetés által megtérített 12 milliárd forint, illetve annak tartalékba helyezése.
A zárszámadásból nem érzékelhető az sem, hogy az alap a kiadásokat 1991-ben csak jelentős és rendszeres hitelfelvételekkel tudta teljesíteni. A felvett hitelállomány 176 milliárd forint volt – ami kétszerese az előző évinek.
Úgy gondoljuk, hogy egy, a költségvetési beszámoló és a zárszámadás eltéréseit számszerűsítő törvényi melléklettel ez a hiány pótolható – amit egyébként a tisztánlátás igénye is megkívánna.
A zárszámadás talán legsúlyosabb kérdése, hogy a Társadalombiztosítási Alap az 1991. évet mintegy 22 milliárd forint összegű hiánnyal zárta. A hiány rendezésének a törvényjavaslatban megfogalmazott módját nem tartjuk megnyugtató megoldásnak. A likviditási tartalék – egyelőre ugyan csak átmeneti – felhasználása az Alapot elemi biztonságától fosztja meg, képzése egyébként is törvényben előírt mértékű és határidejű.
Úgy látjuk, hogy a deficit rendezésébe be nem vont maradék likviditási alapnak a két biztosítási ág közötti megosztása után elsősorban az egészségbiztosítási alap működőképessége kerülhet veszélybe. A likviditási tartaléknak a törvényjavaslat szerinti visszapótlása a társadalombiztosítási tartozások megfizetésére befolyt összegből történne, amit vizsgálati tapasztalataink alapján meglehetősen kockázatos, előre nem látható nehézségekkel terhelt megoldásnak látunk. Jelenleg ugyanis a társadalombiztosítási kintlévőségek növekedésének idejét éljük, és sajnos nem remélhető, hogy a folyamatok rövid időn belül kedvezően változnak. A helyzet megváltoztatására – s ezt tényként rögzíthetjük – a Társadalombiztosítási Alap kezelőjének csak szerény ráhatása lehet.
A hiány rendezésének módja a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényben megfogalmazott általános állami garancia szempontjából is nehezen értelmezhető. E törvény ugyanis egyértelműen előírja, hogy a társadalombiztosítás bevételeit meghaladó kiadásokat az állam fedezi, sőt, amennyiben így történne, az egyúttal azt is jelentené, hogy ezzel a 22 milliárd forinttal is több lenne az állami költségvetés hiánya.
Tisztelt Országgyűlés! A Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetési törvényében megfogalmazott állami garancia az előbbitől egyrészt eltérő, másrészt csak formális volt, így az a költségvetést a hiány megtérítésére nem kötelezi. Mivel a probléma önmagában is elég súlyos, és az előzetes információk szerint a hiány összege 1992-ben tovább nő, ráadásul a tendencia tartósnak ígérkezik, úgy vélem, hogy a törvényalkotási és kormányzati eszközökkel egyaránt meg kellene kísérelni egy csődhelyzet kialakulásának elhárítását.
Az 1991. évi hiány ismeretében a Társadalombiztosítási Alap 1992. évi nullszaldós költségvetése sem tekinthető megalapozottnak. Legkésőbb az 1992. évi zárszámadáskor kell szembenézni a társadalombiztosítással kapcsolatos állami garancia érvényesítésének követelményeivel. A központi költségvetés és a társadalombiztosítás költségvetésének helyzete között sok a hasonló – mondhatni azonos – elem: a bevételek a társadalombiztosításon kívül álló okokból nem folynak be, a kiadások erősen meghatározottak – mérséklésükre alig van lehetőség. A hiány a jelenlegi körülmények között természetszerűen következik be.
Az Állami Számvevőszék ennek a ténynek az elismerésével nem kíván felmentést adni a megoldás keresése alól. A társadalombiztosítással kapcsolatos jelentéseink rámutatnak a feszültségpontokra és a nehézségekre. A dokumentumokat a frakciókhoz és az Országgyűlés illetékes bizottságaihoz eljuttattuk. Reméljük, a tisztánlátáshoz, a megoldás kereséséhez segítséget adhattunk.
Tisztelt Országgyűlés! Szavaimat azzal szeretném zárni, hogy a társadalombiztosítás ügyének előmozdítása sokkal összetettebb problémákat vet fel, mint amelyeket a Népjóléti Minisztérium, a Pénzügyminisztérium vagy az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság meg tud oldani. Nem tagadhatom, az a véleményem, hogy a kérdés a gazdaság rendbetételével is alapvetően összefügg. Meggyőződésem, hogy ehhez összefogásra van szükség. Az állami Számvevőszék e feladat megoldását további ellenőrzéseivel elő kívánja segíteni. Munkánk továbbfejlesztésében súlyponti kérdésként kezeljük a Társadalombiztosítási Alap kezelésével, ellenőrzésével kapcsolatos feladatunk maradéktalan ellátását.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
