KIS GYULA JÓZSEF, DR. az MDF vezérszónoka:
KIS GYULA JÓZSEF, DR. az MDF vezérszónoka:
KIS GYULA JÓZSEF, DR. az MDF vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítás 1991. évi költségvetésének zárszámadása tárgyalásakor szerencsés helyzetben lévőnek mondhatja magát a tisztelt Ház. Szerencsés helyzetben lévőnek, mert ugyan az államháztartásról szóló törvényt – a '92-es XXXVIII-as törvényt – csak '92-ben fogadtuk el, de a Számvevőszék a szociális bizottság felkérésére már 1990-ben elkezdte vizsgálni a társadalombiztosítás gazdálkodását, különös tekintettel az egészségügyi finanszírozásra, mint új feladatra.
Ez lehetőséget ad mindannyiunk számára, hogy a beterjesztett zárszámadást egy, a Parlament által erre a célra létrehozott testület, a Számvevőszék ellenőrző vizsgálata fényében tudjuk áttekinteni.
(11.20)
Felhívnám a figyelmüket azon a jelentésen kívül, amelyet a 6400-as törvényhez 6406-os számon az Állami Számvevőszék jelentéseként ismerünk, egy másik összefoglaló jelentésére a Számvevőszéknek, amely sokkal terjedelmesebb, és a '92. augusztus, 110-es számot viseli, A társadalombiztosítás kezelőjénél végzett számvevőszéki vizsgálatok hasznosulásának utóellenőrzéséről. Ugyanis ez az a vizsgálat, amely már a '91-es évre, tehát a most vitatott időszakra is megállapításokat tartalmazhat.
Szerencsések vagyunk tehát, mert módunkban áll a Számvevőszék önzetlen – és talán nem törvényben, csak egy országgyűlési felkérésre végzett munkája alapján – kicsit áttekinteni történetében a társadalombiztosítás alakulását. Talán köztudott, talán nem, úgyhogy gyorsan elmondanám, '89-ben született az a törvény, amely függetlenítette a költségvetéstől a Társadalombiztosítási Alapokat, tehát 1990-től külön, önállóan működik.
1990-ben a társadalombiztosítás merőben új feladatokat is kapott, önállóan kellett gazdálkodnia a nyugdíjakkal, majd önállóan kellett gazdálkodnia az egészségügy finanszírozásának költségeivel. Ez merőben új feladat, azt jelenti, hogy az egészségügy működési költségeit is a társadalombiztosítási járulékokból kell fedezni, illetve erre a célra egy elkülönített alapot hoztunk létre egy országgyűlési határozattal, az egészségbiztosítási alapot.
A társadalombiztosítás helyzetének törvényi megalapozását, azt hiszem, az Országgyűlés igen dicséretes módon és nagy szorgalommal elvégezte. Megvan az az országgyűlési határozat, amely meghatározza a rövid és hosszú távú feladatait. Megvannak az 1975. évi II. törvényben, mely a társadalombiztosítás alaptörvénye, ennek a módosításai, megvannak azok a törvényes rendelkezések, amelyek a nyugdíjemeléseket és egyéb emeléseket lehetővé tették a kifizetési oldalon.
Nincs meg azonban az a szervezet a társadalombiztosításon belül, mely az új feladatoknak meg tudna felelni. Az egészségbiztosítás – mondottam – teljesen új munkát igényel, hiszen itt dönteni kell az olyan szakmai kérdésekben, amelyekben a nyugdíjaknál nem kell dönteni a hivatalnak, hiszen azt törvények szabályozzák, hogy kinek mennyit kell kifizetni és mikor. Ennek a tisztázatlan helyzetnek a megoldása a Számvevőszék vizsgálata alapján nem haladt eddig megfelelő mértékben. Jelentős részben ez vezet azokhoz a bizonytalanságokhoz és feszültségekhez, amelyek a társadalombiztosítás hivatalán belül az új feladatok számviteli, elszámolási, hatékonysági helyzetének megítélését kétségessé teszik.
Bizonytalan továbbá a Társadalombiztosítási Főigazgatóság jogi helyzete is. Az államháztartás jelentős részét kezelő Társadalombiztosítási Alap alá-fölé rendeltsége a szaktárcához, a Népjóléti Minisztériumhoz, az Országgyűléshez, az Országgyűlés parlamenti bizottságához, mely annak idején a társadalombiztosítási bizottság jogutódjaként jött létre. A viszonyuk a Társadalombiztosítási Alapok felügyelőbizottságaihoz, amelyeket 10-10 fővel szintén az Országgyűlés választott meg, mind-mind olyan feszültségeket és szabályozatlanságokat tartalmaz, amelyekre mindkét számvevőszéki jelentés igen részletesen kitér.
Miután ezeket a jelentéseket, az elővizsgálatok – az alapvizsgálat és az utóvizsgálat – jelentéseit már régebben megkaptuk, a szociális bizottság két alkalommal is, a 14-es és a 16-os számú határozatában felhívta a Kormány, illetve a társadalombiztosítás főigazgatójának figyelmét ezekre a veszélyekre. Tehát a törvényhozás és az erre illetékes bizottság – úgy érzem – tőle telhetően mindent megtett azért, hogy ez a hihetetlen nehéz feladat, amely egy teljesen új nyugdíj- és egészségügyi finanszírozási rendszer kialakítását jelenti, megfelelően előkészítve és törvényesen történhessen meg.
Hogy mégsem így történt, arra nézvést a számvevőszéki jelentésből, a 6406-osból hadd idézzek néhány megállapítást: "A Társadalombiztosítási Alap kezelőjénél folytatott 1990. és '91. évi számvevőszéki alapvizsgálatok megállapításainak jelentős része az utóvizsgálat tapaszatalatai szerint továbbra is fennáll."
Ez azt jelenti, hogy azokat, amiket az első jelentésben leírtak és kértek, nem nagyon valósítottuk meg. Az ÁSZ úgy ítéli meg, hogy a megjelent törvények a reformtörekvések kereteit, mozgásterét megteremtették, de mindeddig nem történt meg a tervezett ellátási rendszer szakmai, szervezeti működési, finanszírozási kérdéseinek teljes körű tisztázása.
Az 1991-ben és '92-ben megjelent törvények megteremtették ugyan a kereteket, a Kormány hatáskörébe utalt témák szabályozása az egészségügy területén viszont több lépcsőben elhúzódó folyamatként valósul meg. A szabályozás szintjeinek egymásra épülése és kölcsönös összefüggése következtében így a már megalkotott jogszabályok sem fejtették ki megfelelő hatásukat.
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény a kötelező tb. rendszerét – az eddigiekhez hasonlóan – az államháztartás részének tekinti, ugyanakkor a társadalombiztosítást csak mint kidolgozatlan alrendszert tartalmazza, működését, gazdálkodását, vagyonát külön törvényi szabályozás keretébe utalja, nem rendezi a központi költségvetéssel való kapcsolatát sem.
Ez vezet oda, hogy most vitatkozunk erről a garanciális kérdésről, tehát arról, hogy a társadalombiztosítás 22 milliárdos deficitjét kinek is kell megfizetni. Az 1975. évi II. törvény mint alaptörvény ez ügyben világosan úgy intézkedik, hogy a hiányt a költségvetés, tehát az állam kell, hogy megtérítse. Csakhogy közben mi – az Országgyűlés – a költségvetési törvényben, abban, amit most mi tárgyalunk, úgy foglaltunk állást – mondom, mi többségünkben ", hogy csak a hiánynak azt a mértékét fogadjuk el megtérítendőnek, ami az év eleji és az év végi bevételi hiány különbségeként alakult ki. Nem lett tehát kevesebb a bevételi hiány év végére, de ezt annak idején – tisztelt Ház – bizottságunk megjósolta, és figyelmeztette a képviselőket, hogy a kintlevőségek behajtása igen kétséges, és ennek a csökkenésére nem számíthatunk. Mégis úgy határoztunk, hogy az alapvető garanciát nem tartjuk fenn a tb. '91. évi költségvetési törvényében. Hogy hibásan jártunk-e el vagy sem, arról most már kár vitatkozni, inkább arról kellene gondolatot cserélnünk, hogy mit tegyünk a kialakult helyzetben.
Miután ha nem fogadjuk el a társadalombiztosítás zárszámadását, akkor megakadályozzuk azt, hogy a társadalombiztosítási törvények együtt fussanak a nagy államháztartási törvénnyel, mely módszernek a káros voltáról már volt alkalmunk két éven keresztül meggyőződni. Ezért inkább egy olyan módosító javaslat kidolgozására látnánk lehetőséget, amely rendezné ezt a kérdést utólag, hiszen itt egy törvény ad lehetőséget arra, hogy ezt a garanciát a költségvetés ne teljesítse.
A másik, ugyanilyen döntő súlyú kérdés, hogy ezek a szervezeti, könyvviteli, számviteli, az alá-fölérendeltségi hatásköri viták, amelyek változatlanul megoldatlannak tűnnek, a két országgyűlési határozat, a bizottsági határozat ellenére sem oldódnak meg. Ezért elképzelhető, hogy a szociális bizottságot felkérjük arra, hogy egy olyan országgyűlési határozati javaslatot tegyen, amely a számvevőszéki jelentés 1-es melléklete szerint megfogalmazza a Kormány és a társadalombiztosítás feladatait ezeknek a rendezetlenségeknek a megoldására.
(11.30)
Ezt az utat, amit most mondtam, hatékonyabbnak, gyorsabbnak és talán eredményesebbnek érezzük. Úgyhogy erre a lehetőségre tekintettel javasoljuk a zárszámadásnak az esetleges későbbi jelzett módosításokkal történő elfogadását. Köszönöm. (Szórványos taps.)
