LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vagyonpolitikai irányelvek június 18-ai nyitó vitáján már Juhász Pál képviselőtársam utalt a frakció nevében az irányelvek egyes erényeire és hibáira. Itt erényként emelte ki mindenekelőtt az elődeihez képest egységes, világos szerkezetet, áttekinthetőséget, az állami vagyon hasznosításának bemutatott eszköztárát.
Ugyanakkor változatlanul számos kétely fogalmazható meg – és erre ő utalt is, ez nyilván a későbbiekben fog szóba kerülni ", az irányelvek valóságos szerepéről és a privatizáció érdemi előrelendítéséről, a vagyonpolitikai irányelveknek az ebben játszott szerepéről.
Több képviselőtársam is említette ma a késői meghozatalnak a következményeit, azt az igen kétséges hatékonyságot, amelyet ez a vagyonpolitikai irányelvek fog jelenteni, ezért – mivel ez már többször szóba került – nem kívánom ezt részletezni. Annyit szeretnék inkább csak idézetként említeni, hogy az 1992. évi LIII. törvény az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről a 18. §-ában kimondja, hogy az irányelvekre vonatkozó javaslatot a Kormány a következő évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslattal egyidejűleg terjeszti az Országgyűlés elé. Ez már törvény, tisztelt képviselőtársak.
Mivel egy másik törvény kimondja, hogy szeptember 30-áig kell a következő évi költségvetésről szóló irányelveket a Parlament elé terjeszteni, s ma 8-a van, gyakorlatilag valóban értelmét vesztette ez az irányelvek, célszerű lenne összevonva valóban már a 92/93. évi irányelvekről beszélni.
Bízva benne, hogy rövidesen itt lesznek valóban a költségvetési irányelvek, célszerű lenne tehát ilyen értelemben az egész vagyonpolitikai irányelveket is átfogalmazni. Ilyen szempontból egyetértek Katona Béla képviselő úrral.
Azzal is egyetértek, hogy egyetlen tekintetben jogos, sőt szükségszerű az 1992. évi irányelveknek a tárgyalása és figyelembevétele, mégpedig az 1992. évi privatizációs bevételek felhasználását illetően. Az irányelvek lényege, a problémák lényege is egyidejűleg itt, ebben rejlik. Általános, összefoglaló, jó célokhoz milyen felhasználási irányelvek tartoznak. Itt azonban már az alapszámokkal is súlyos problémák vannak. Nem világos, hogy milyen bevétellel számolhatunk. Ebből az irányelvekben egy valóságos számháború van. Egyszer kimondja, hogy 50 milliárd forintra várható ez az összeg, majd javaslatot tesz az 50 milliárd feletti rész elosztására, utána a mellékletben bebizonyítja, hogy 50 milliárd 25 millió – ilyen pontosan – bevételre lehet számítani. És a számháború még nem ért véget, hiszen egy pénzügyi kormányzathoz igen közelálló kormánypárti képviselő beterjesztett a napokban egy olyan módosító indítványt, amelyik azt mondja: számított nettó 50 milliárd forintot meghaladó privatizációs bevételt az állami költségvetésbe kell befizetni.
Tisztelt Képviselőtársam, erre az utóbbira, bármennyire is nagyra becsülöm és tisztelem ezt a képviselőt, én úgy gondolom, hogy egy életveszélyes javaslatot tett. Az idei törvényben 20 milliárd forintos költségvetési ráfordítás lesz a privatizációs bevételből, mivel igen tekintélyes kormánypárti tisztségviselők említették azt a számot, hogy 70, de inkább 80 milliárd forintos privatizációs bevétel várható idén. Legutóbb Pongrácz Tibor államtitkár megerősítette meghallgatásán, ez azt jelentené, hogy 50 milliárd, azaz ötven milliárd forint kerülne a privatizációs bevételből az állami költségvetésbe.
Hölgyeim és Uraim! Ez egyszerűen megengedhetetlen. A nemzeti vagyonnak ilyen mértékű felélése és egyszerű költségvetési pénzzé varázslása egyszerűen – ugye nem veszik rossz néven ezt az erős szót – a nemzeti vagyon elherdálását, súlyos, példátlan felélését jelentené.
(18.10)
Ebben fordulok a tisztelt kormánypárti képviselőkhöz is, hiszen tudom, hogy nagyon sokan nem értenek egyet az ilyen típusú javaslattal, vagyis a magyar modernizációtól – a nélkülözhetetlen s elengedhetetlen, sürgős modernizációtól – ilyen hatalmas összeget elvonni, ez valóban példátlan és megengedhetetlen lenne.
Szeretném ezenkívül a figyelmet felhívni az egész vagyonpolitikai irányelveknek a szerkezetére, szerkesztésére. Minekután a privatizációs bevételek felhasználására vonatkozó irányelvek hol a szövegben, hol pedig a mellékletben találhatók, a kettőt még együtt is nagyon nehezen lehet értelmezni, a lényeg hol a mellékletben, inkább a mellékletben, ritkábban a szövegben van, ennek következtében egy sor, meglehetősen bonyolult és értelmezhetetlen kérdés van ebben a részben. Tehát szükséges lenne ezt módosítani, és legfeljebb tájékoztatóként – hangsúlyozom, legfeljebb tájékoztatóként – elfogadni a felhasználási irányelveket. Ugyanis itt arról van szó, hogy bizonytalan, ellenőrizhetetlen a mintegy 30 milliárd forint, tehát a 20 milliárd forint költségvetési befizetésen túli felhasználásnak az összege. Nem beszélve arról, hogy amennyiben valóban 80 milliárd forint lenne örvendetes módon a bevétel, vagy netalántán ennél több, akkor akár 60 milliárd forintnak az ellenőrzésére semmilyen – igazi ellenőrzésére semmilyen – jel sincs ezekben a vagyonpolitikai irányelvekben.
Nem világos az sem, miért csak a privatizációs hitelkonstrukcióból eredő vagyonértékesítést, a már említett 4 milliárd forintot használjuk az államadósság törlesztésére. Ezt egy minimumösszegként lehetne csak elfogadni. De miért csak ennyit? Ismerjük, hogy az államadósság milyen súllyal nehezedik a magyar költségvetésre, indokolt lenne ennél nagyobb hányadot az államadósság törlesztésére fordítani.
Azt, hogy mennyire bizonytalan és ellenőrizhetetlen ebben az irányelvekben a privatizáció bevételeinek a felhasználása, néhány példával szeretném illusztrálni. Szerepel itt mindjárt ugye az említett garanciavállalásnak a kérdése a címek között. A garanciavállalás 7 milliárd forintos összegének feltüntetése tartalmát illetően nem világos, nem lehet tudni, hogy tényleges kifizetést jelent-e a '92. évben ez az összeg, vagy a tartalékképzést szolgálja egyáltalában. A tényleges kifizetés 1992. évi várható összegét tartalmaznia kellene a vagyonpolitikai irányelveknek.
Tartalékképzés esetén azt kellene kimondani, hogy ez milyen formában történik: MNB-számlán való elkülönítéssel, vagy garanciaalap formájában? Ellenőrizhető módon kell szabályozni ennek a formáját.
Vagy a másik cél: a 9. oldalon az ÁVRT működésére előirányzott 2 milliárd forint, amiről már szó esett. Ez rendkívül magas, hiszen az ÁVÜ egész évi jóváhagyott működési költsége 271 millió forint, a privatizációs költsége 2,1 milliárd. A privatizációs bevételből működési költségek fedezésére sem a régi, sem az új törvényi szabályozás nem ad lehetőséget.
E javaslat tehát megkérdőjelezhető, és az is megvizsgálandó, nem ütközik-e törvénybe, ugyanis ez nem a társaság alapításához szükséges pénzbeli hozzájárulás.
A következő és a rendkívül nehezen értelmezhető: ez a bizonyos IV. cím: az infrastruktúrafejlesztés, regionális fejlesztéspolitika, reorganizációs források képzése. A cím, a leírt cél és a megvalósítás módja a legkevésbé sincs összhangban. Ugyanis e célok biztosítanák azt, hogy az MBF Rt.-nek átadandó 10 milliárd forint visszaforgatásra kerüljön a gazdaságba, azonban a megvalósításnak a módja, vagyis az, hogy az alaptőke-emelés formájában kapja meg ezt az összeget, azt a célt nem garantálja. Ezen túl a tervezett Magyar Befektetési és Fejlesztési Részvénytársaság monopolhelyzetbe kerül ezzel a forráskihelyezésben. Tehát ilyen szempontból ezt a monopolhelyzetet is mindenképpen még egyszer át kellene értékelni, és meg kellene akadályozni.
Tisztelt Képviselőtársak! Összegezve le kell szögezni: a vagyonpolitikai irányelvekben jó célként megfogalmazott elvek – és itt két alapvető elv van, a gazdaság modernizálásához nélkülözhetetlen többletforrás biztosítása, és a második az államadósság csökkentése, melyek a privatizációs bevételek felhasználásával közvetlenül befolyásolhatók – a kiadási jogcímek alapján a határozati javaslatban nem teljesülnek.
Végül nincs az irányelvekben jele sem annak a technikának, annak a módszernek, amely arra adna iránymutatást, hogy a nehezen értékesíthető, alig mozgósítható magyar nemzeti vagyonrészt, amely óriási súlyt képvisel, és több százmilliárd forintos nagyságrendet képvisel, hogyan lehetne ésszerűen értékesíteni és hasznosítani.
Ez egy rendkívül fontos része lenne a vagyonpolitikai irányelveknek.
Mindezeknek a problémáknak, a tartalmi és szerkesztési hiányosságoknak a kiküszöbölésére frakciónk számos módosító indítványt nyújtott be, melyeket tisztelettel képviselőtársaim szíves figyelmébe és támogatására ajánlok.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
